Sangumburi Crater, Bijarim (Április 13)

Utolsó előtti napunk Jejun... ahogy közeledett a hazaút, úgy döbbentünk rá mennyire gyorsan és csodálatosan is telt el ez az egy hónap és egyre kevésbé akaródzott hazajönni...rájöttünk ez az egy hónap pont annyira volt elég, hogy érezzük mennyi minden várna még ránk (pl kocsival) és mennyi mindent hagytunk ki...

Aznapi tervünk Sangumburi kráter volt és Bijarim. Sangumburi-nál kezdtünk, ezt helyi kék busszal éritek el, nincs rajta a 810-s útvonalán. Amennyiben jól emlékszem a 710 és a 720-s busz áll meg ott Jeju-si-ből. 

Hasonló bazaltkő kapuja van, mint Spirited Gardennek.

A belépő ára 6000 won/fő, azaz két emberre nagyjából 3200 Forint. Maga ez a kráter arról híres, hogy az egészet Silvergrass borítja.

Igazából a virágzása késő ősszel van, akkor lehet látni teljes pompájában. Igen, ismét abba futottunk bele, hogy "ősszel":) nagyjából az egész út alatt az jött szembe velünk, hogy döntened kell a favirágzás fontosabb neked vagy minden más:P Őszintén a cseresznyefa (apricot... mint kiderült itt minden fa ami akkor virágzik nem cseresznye:P legalábbis minden fán lévő tábla szerint apricot azaz kajszibarackfa) virágzás meseszép volt, sosem felejtem el a bambuszerdőben, ahogy jött egy nagyobb szél és a bambuszfák között a cseresznyefaszirmok szálltak. Mintha egy drámából láttam volna részletet, de ezt leszámítva tényleg inkább ősszel kellett volna jönni (vagy vissza kell jönni:D). A legtöbb füves rész még barna volt a tél után, a legtöbb csermely/patak/vízgyűjtő üres volt, hisz még nem volt esőzés. Ősszel teljesen más arcát mutatná a természet. Noh mindegy szóval tavasz van, így igazából az előző évi nevezzük pampafűvet lehet látni elszáradt mivoltjában. Ez amúgy mit sem von le a szépségéből, ahogy fúj a szél és mint a búzaföld hullámzik és kicsit zörög az egész...

Amit tudni kell, hogy sokan jönnek ide. Főleg, mivel egy sorozatot és egy filmet is forgattak itt, így a népek előszeretettel pózolnak azon a helyen. Maga az útvonal sem túl bonyolult, ha valaki csak selfizni jön (sokan), akkor a legegyszerűbb és leggyorsabb útvonal a kőlépcső. Nem azt mondom könnyű, de széles szóval meg-meg lehet állni és nem tartasz fel senki mást. Maga az egész hely turistákra lett építve. Ezt abból is látni, hogy folyamatosan vannak szemetesek, ami egész Koreában olyan, mint a fehér holló...ráadásul cuki is:D

Bejáratnál van egy nagy mosdó. Tudom mindig kitérek rá, de mikor órák hosszat buszozol és nincs tíz percen belül egy metróaluljáró mosdóval, akkor ezen apróságok erősen fel tudnak értékelődni:P

Maga a bejárati rész nagyon hangulatos

Van egy étterem/pihenőház, de azt most jelenleg felújították, a kijáratnál viszont van egy szuvenírbolt és egy kis hangulatos kávézó 6-7 asztallal.

Mivel mindig a lépcsőkkel hadakozunk és ráértünk, kellemes meleg idő volt kivételesen enyhe széllel így úgy döntöttünk mi az "öregeknek,tolókocsisoknak" kialakított útvonalon indulunk el. Ez jobb oldalon egy köves út és ne csapjon be itt is van egy erős kaptató, csak lépcső nélkül.

Mint mondtam ne csapjon be, mert ezt visszafordulva fotóztam:P alapvetően végig van egy gyenge emelkedő, de azért van egy kaptató is:P

Ettől függetlenül egy nagyon kellemes nyugis séta

Amikor felérsz a kilátóhoz három kényelmes hintaágy és két leülős fedett asztal is van a megfáradtaknak, bár fáradtak nem voltunk de olyan szép volt a látvány és kellemes az idő, hogy lecsüccsentünk és elnyammogtuk a szokásos almánkat ebédre:)

Innen ahogy az első térkép mutatta van egy másik sima füves része is a "parknak".

Van több pihenő is:

Szép fenyvesekkel körülvéve:

Szóval alapvetően a kráter megnézése "letudható" akár fél óra alatt is, de nyugisan kényelmesen kiélvezve a jó időt 1,5-2 órát is simán el lehet sétálgatni

és ahogy mondtam a kőlépcső alján van egy jópofa szuvenírbolt/kávézó:) Egy jól megérdemelt fagyival csüccsentünk le és néztük meg, hogyan is jutunk át Bijarimba innen és mennyi időnk van a busz érkezéséig:)

Sangumburi és Bijarim ugyanúgy az 1112 főút mellett van mindkettő, de így is legalább egy óra míg átérsz. Irány Daecheon Transit és onnan a 810-1 shuttle busz. 

Bijarim belépő 3000 won/fő, azaz két főre nagyjából 1600 Forint. Megint csak egy relaxációs séta, itt nincsenek emelkedők, se lépcsők, szimplán egy nagyon kellemes séta hatalmas juhar/szerecsendió és egyéb fák között, amitől szinte úgy érzed egy érintetlen őserdőben jársz. Illetve éreznéd, ha nem lenne fullig tele turistákkal. Azt nem mondom libasorban kell menni, de sok a buszos látogató is, így van mikor egyszerre 40 ember zajong a hátad mögött. Ilyenkor többnyire csak félre álltunk elengedtük őket, majd szép nyugisan folytattuk az utunk. Amúgy a legtöbb helyen nem akartam elképzelni milyen lehet igazi turista szezonban... (amúgy mi végig azt hittük a március-április itt a legnagyobb turista szezon, de közel sem...)

Fontos tudni, hogy az út mentén vannak természetes méh kaptárok(értsd benn a fatörzsben). Erre amúgy vannak figyelmeztető táblák is az út mentén (folyamatosan, szóval nem csak ott ahol valójában vannak is méhek). Így aki allergiás annál legyen gyógyszer, vagy aki nagyon allergiás inkább kerülje a helyet. Amúgy nem bántottak senkit, én is csak kétszer hallottam a méhkas "dorombolását", az egyik konkrétan az egyik fa belsejében volt az út mentén. A másik beljebb lehetett, mert csak a hangjukat hallottam. 

ahogy mondtam erről a helyről sok mindent nem lehet írni, kényelmes gyönyörű séta, aminek az egyik végpontján egy 840 éves szerecsendió fa áll.

Hatalmas gyönyörűség, de embereket nem engednek a közelébe. Körbe van kiépített útvonal, hogy megnézd, de közel nem lehet menni hozzá. (Érthető okokból... 800 évet kibírt, de a tiktok videók tuti kinyírnák...)

Itt tudtuk, hogy a shuttle busszal megyünk haza, így azt is az mikor jön. Amikor végeztünk láttuk már nem érjük el az aktuális buszt, így bevágódtunk az egyik kávézóba/fagyizóba egy fagyira. Itt is az az álgépi fagyi van, ami sok helyen. Nem tudom milyen gyártó gyártja őket, de tényleg mindegyik nagyon finom volt és tisztára, mint az igazi gépi fagyi, úgyhogy ha odakinn vagytok azokat bátran próbáljátok. 

Maga a hely nem túl nagy, kinn 4 kisebb asztal, benn is 5-6 és volt egy hátsó kertje is ahol nagyobb társaság is leülhetett.

Noh ez volt életem leg idegesítőbb fagyi elnyalása. Imádtam Koreát, minden furcsaságával együtt, de egy valamihez nem tudtam hozzászokni. Illetve egyben a kettő: az egyik a szipogás, a másik a csulázás (indulva a finom apró köpéstől, a torokból felkrákogott igazi mondanivalós csuláig...). Amikor hallod hogy séta közben valaki folyamat szipog, majd hallod ahogy krákog és tudod hogy fél tized másodperc múlva hallod azt a hangot, ahogy kiköpi... noh itt ennyire nem volt durva a helyzet. A kinti négy asztalból az egyik sarokban egy srác ült egyedül (egy buszos iskolai társaság, gondolom ő a magányos kirekesztett farkas:P) mi beültünk a másik sarokba és két srác ült kinn az erkélynél. Ebből az egyik srác konkrétan fél percenként kiköpött. De nem ám az útra, dehogy... jó szaftosan arra a teraszra, ahol mindenki mászkál és üldögél a kávéját/fagyiját fogyasztva. 15 köpés után már nem számoltam, de hogy az egész terasz a DNS-ében fürdött az is tuti... El tudom fogadni, néha tényleg kellhet , de akkor is forduljanak el, valahova a bokorba vagy az útra ahol a kocsik járnak, de a durva, hogy nem csak a férfiak köpködtek. Egyszer-kétszer egy-egy csajt is "elkaptam", ahogy teli torokból nekieresztette...Ez az egy szokás, amit képtelen voltam megszokni egész út alatt és itt a kis srác tényleg kiakasztott vele:D hogy a fenébe volt képes annyi nyálat termelni máig sem tudom>< Noh mindegy ezzel csak azt akartam mondani, hogy ne lepődjetek meg rajta és próbáljátok fapofával kibírni:D

Egy biztos rekord gyorsan nyaltam el a fagyimat, az eladó hölgy egyszer kijött körbenézni hogy kell-e lepucolni az asztalokat, látta a srácokat. Nem voltam hajlandó azon a nyáltengeren átgyalogolni, úgyhogy a hátsó kiskert felől bementünk a boltba és a bolton keresztül távoztunk. Az eladó hölgy sejtelmesen mosolygott mikor látta, hogy belépünk a boltba nagyot köszönünk majd távozunk:P

Innen ki a buszmegállóba, ami egy talán repceföld mellett volt

Vissza a tranzit állomásra, onnan vissza a reptér és onnan haza :) és már megint este fél hat és jöhet a vacsora vadászat. Tegyük hozzá erősen beborult az idő mire visszaértünk, így kicsit tartottunk az utolsó jejui napunktól. Ezen az estén valami rántott csirkére vágytunk, úgyhogy kifejezetten arra vadásztunk a sétányon. Találtunk is egy helyet, csupa fiatal vezette. Minden féle angry birds-s rántott hús volt, jól nézett ki, ár is elfogadható volt úgyhogy bedzsammoltunk. Imádom Korea hívó gombos asztalait. Nem kell pincért vadászni és a túlbuzgó pincérek sincsenek öt percenként a nyakadban, hogy mindennel elégedett vagy-e és kell-e valami. Ha kell nyomod a gombot és fél percen belül valaki biztos ott terem. Itt is leültünk, már adták is az angol menüt. Tanultunk Busanból egy adag csirkét rendeltünk egy adag krumplival, két kólával. Egen, még innen is vittünk haza csirkét, mert nem tudtuk megenni:DDD viszont isteni finom volt. Natúrt választottunk különböző öntetek nélkül, de még így is enyhén csípős volt.

Konkrétan szerintem leraktak elénk másfél csirkét. A csirkeszárny is úgy volt, hogy még a csirkemell egy része is rajta volt. Az egészért 37.800 wont fizettünk, ami nagyjából 10 ezer forint.

Teli pocival hazavánszorogtunk és egyre nyugtalanabbul kémleltük az égboltot, mivel útközben az eső is elkezdett csepegni...

Seongsan Ilchulbong (Április 12)

Ez a napunk nagyon nem akart jól indulni, ami lehetett az elején balul sült el:D ahhoz képest nagyon jól végződött. Reggel szokásosan Oli nézelődik az általam jelölt Tripadvisor és egyéb oldalak között és végül rábök Seongsan Ilchulbong-ra, majd közli ez csak 180 méter magas lesz:D király...:DD fél tíz magasságában elindultunk, reptér a cél, szóval szokásos buszmegállónkhoz battyogtunk. Néztük a kijelzőt, az mutatta jön egy zöld busz talán a 444 vagy 445 volt, már nem emlékszem, néztük a kijelzőn megáll "Jeju Airport Entrence", noh akkor ez is jó nekünk ne várjuk meg a szokásos 325-sünket. 

Gyanússá vált a dolog, mikor a busz nem fordult rá a repülőtérre menő sávra:D szóóval mindenkinek legyen tanulság: az "entrence" sosem az airport:P ha a reptér a cél: csak és kizárólag olyan buszt válasszatok, ami simán "Airport". A következő megállóban gyorsan leszálltunk, magát az útvonalat ismertük úgy voltunk vele inkább sétálunk a Bus Stationig , a buszunk ott is megállt. Igaz próbáltuk kerülni, mert ott száll fel a buszokra a legtöbb turista. Nagyjából fél óra alatt elcsattogtunk odáig. Gyanúsan sokan voltak a megállóban mire odaértünk, kérdés volt ki milyen buszra vár. A probléma a koreai buszmegállókkal, hogy az ilyen nagyobb megállók akár 3-4 busz egymás utáni beállására is alkalmasak. Ergo, ha 3-4 busz totál egyszerre érkezik meg, akkor hiába álltál be valahol "sorba" minden borul:) Érdemes mindig valahova középre tájolódni, hogy ha a buszod épp az utolsó lesz vagy első akkor is elérd. Noh itt elég pechesen jött ki a lépés, mert jött is a busz, de konkrétan az egész megálló felszállt rá és mi a sor végére kerültünk. Néztük ahogy telik a busz és telik, mondom én erre ugyan fel nem szállok nyomorogni. Fél óra múlva jön a következő, bár nagy lutri, de várjunk inkább illetve menjünk át a másik oldalra és nézzük meg mikor jön a reptérre busz, hisz nagyjából 6-8 percre van, ha gyorsak vagyunk elérhetjük a reptéren a következő buszt és akkor tuti jó helyünk lesz. Átbaggyogtunk osztottunk-szoroztunk nem érnénk el a következőt. Fő oka, hogy az aktuálisan érkező busz piros lett volna az pedig a felső szinten áll meg, a mienk viszont az alsóról indul a reptéren. Így nem elég hogy bemegyünk, de be kellett volna rohanni a reptér épületébe gyorsan levágtatni az alsó szintre és megtalálni a buszt is. Noh mindegy végül úgy döntöttünk irány vissza és inkább megvárjuk ott a buszt.   Ezúttal mákunk , mi intettük le így nálunk állt meg:D (ez még egy taktika lehet, ha vannak is a megállóban a buszsofőr ott áll meg, ahol jelzést lát... tehát nem a buszmegálló elején, hanem ahol az első leintő van). Már így is félig megtelt a busz, így irány a vége fele, utánunk még pár ember felszállt és már úton is vagyunk. Másfél óra elveszett (már fél 12...)

Jeju-siből érkezve, mikor leszállsz a buszról igazából elég, ha követed a népeket:P ha épp nincs senki, akkor ahogy megy tovább a busz abban az irányban menj az első keresztutcáig és ott felfele jobbra. Elindulsz felfele már látni fogod a "hegyet" és elérkezel egy T kereszteződésig, ahol ráadásul van egy fából készült térkép (ofc koreai, nulla angol). Ergo választhatsz jobb és bal között, ne hagyd magad átverni a térképpel jobbra menj!:P a bal oldali út felőli bejárat már le van zárva építkezés miatt, hogy milyen sokáig netán végleg nem tudom (mi arra mentünk elsőre:) ). Igaz arra  picit menve tovább: van egy ilyen observatory ahonnan rálátsz a hegyoldalra, de nem az a végcélod. Miután mi is rájöttünk, hogy nem jutunk fel arról visszafordultunk és immár a térképtől jobbra lévő úton mentünk tovább, majd megint az első kereszteződésnél balra, de ezt már tényleg látni fogod. Ezeken az utcákon van jó pár tengeri herkentyűs étterem, szóval krátermászás után akár be is iktathattok ott egy étkezést (mi nem voltunk még éhesek), úgyhogy irány tovább. Elérkeztek egy bazársorig, vele szemben a hatalmas parkoló. Itt vannak nasik, mint krumplitekercs, corndog, fagyi, gyümölcslevek, jégkása és szuvenírek. Két mosdót jelöl a térkép egyik lenn a parkolók alatti utcán van (felújítás miatt zárva:P mert felbattyogtunk a bazársor végéig ahol volt egy térkép és Bettike persze azt választotta, merthogy ott biztos "kevesebben vannak". Valóban kevesebben voltak: senki:P) , a másik pedig már a jegypénztár szintjén a bazársor felett kinn baloldalt. Amúgy ez a hely abszolút turistákra lett kialakítva. Az útvonal és minden úgy ahogy van. Sokan is vannak, a mosdó is olyan:P Nem rég lehetett felújítva, de túl sok embert kell kiszolgálnia. Noh mindegy, mosdó letudva együnk egy fagyit miközben elkezdünk felfele sétálni...

Vetttünk egy tangerine és egy mogyoró fagyit, majd irány a jegypénztár:) Volt jegyautomata is pár darab, angol menü megint nuku. Tuti ki tudtam volna találni, mert nem bonyolult, de egyszerűbb volt tovább sétálni a jegypénztáros nénihez. Ahol nem először egy idegesítő dolognak futottam neki. Ez védi is őket, plusz gondolom a nap ellen is véd, de csutkára be volt sötétítve az üveg. Mintha magadhoz beszélnél. (Ez mondjuk a kocsikra is igaz, szinte az összes kocsi üvege teljesen be van sötétítve, nálunk az a sötétítés át sem menne a vizsgán). Nagyon idegesítő, hogy nem látod kivel beszélsz, se mimika se semmiből nem tudsz olvasni, de legalább beszél angolul. 

Noh most itt döntenetek kell, ugyanis két útvonal van. A balra tartó útvonal teljesen ingyenes ez egy kényelmes séta picit felfele, lelátásra az öbölre és a sziklafalra és van a jobbra tartó útvonal 5000 won/főért. Két főre ez nagyjából 2600 Forint. Noh erre van figyelmeztetés rendesen: kismamák, szívbetegek, cukrosok, időseknek óvatosan, mert megterhelő az út. Nah már láttam sanyarú sorsomat, hogy ebből kaptatás lesz megint, mint két nappal azelőtt a 300 méteres kráterre:D Egyetlen reményem ez "csak" 180 méter:P Amúgy ezt a figyelmeztetést olyannyira komolyan gondolják, hogy két helyen újraélesztő defibrillátor is van az út közben. 

Természetesen mi megyünk fel a tetejére, úgyhogy megvettem a jegyeket:) Irány a lépcsők!:D

A fizetős útvonalra étel/ital (ezalatt értsd kávé, poharas dolgok mint jégkása ilyesmi) nem vihető be, csak olyan ital amit útközben iszol meg. Az út elején kicsit beljebb még van egy pici szuvenír bolt, ahol sima vizet tudsz venni (javallott , hogy legyen nálad tényleg).

Igazából magáról az útvonalról sok mindent nem mondhatok el. Pár ezer lépcső után lehet az ember már teljesen rááll agyban. Tízszer könnyebb volt, mint a két nappal azelőtti kráter. Ez az útvonal totálisan nagy mennyiségű turistára van kialakítva. Megfelelő magasságú/minőségű lépcsők, nagyjából 15-20 lépcsőnként egy nagyobb egyenes felület, ahol megállhatsz, lépcsőfordulók, ahol egy-egy pad van leülni. Egy-két nagyobb hely ahol leülhetsz vagy megpihenhetsz míg csinálsz pár fotót. 

Abszolút turista barát, ez nem jelenti azt, hogy könnyű! Előttünk indult egy teljesen fitt pár, mármint tényleg látszott hogy sportolhatnak. A kiscsaj a harmadánál annyira rosszul lett, hogy már öklendezett. Ezzel csak azt akarom kihozni belőle, hogy ne becsüljétek azért alá, mert azt mondom turista barát. Ez inkább arra vonatkozik nincs meg a nyomás, hogy mögötted áll a sor, mert 20 lépcsőnként mindig félre tudsz állni, hogy aki akar kikerüljön. Nem tartod fel a sort, így saját ütemedben haladhatsz. Amúgy tényleg meglepően könnyen és jól viseltük (főleg én , mert én vagyok a tüdőmet kiköpős alkat). Egy hónap Korea lépcsőzése után alapvetően rá lehet kardiózni:D A lépcsőzés egy teljesen más fajta erőnlétet és fittséget követel (amúgy vicces, mert bár 3-3 pár cipőt vittünk szinte végig a legkönnyebb decathlonos városi gyaloglócipőnket nyűttük és nem a sarka/oldala kopott el, hanem ahol lépcsőzöl a talpad első részén a közepe:D).

Szóval van két nagyobb rész (ahol a két újraélesztő készülék van) is ahol többen megpihenhetnek, az egyik egyharmad táján a másik pedig az utolsó hajrá előtt már egész magasan. Nagyjából az utolsó ilyen nagy "kilátó" előtt beért minket jó pár fiatal srác (nagyjából egy busznyi), aztán kiderült van az öt busznyi fiatal is:D Így míg ők tovább vágtattak a tetőre úgy gondoltuk hagyjuk azt az egy busznyi fiatalt felmenni és inkább leülünk az utolsó observatory-nál egy tíz percre és nézelődünk, de ahogy mondtam a fiatalok csak jöttek és jöttek és jöttek... elől a fittek, aztán az átlagosak végül a geekek:P aztán mikor végre már csak szállingóztak úgy voltunk vele akkor már mi is felmehetünk. 

Akkor picit mellbevágó élmény volt az öt busznyi főleg srácokból álló bagázs egy kupacban és a legtöbb a beérkezési pontnál tömörülve. A peak elnyúlik mindkét irányba, úgyhogy balra utat törtünk magunknak a legmagasabb pont felé és ott úgy tűnt az "átlag turisták" voltak, nem az iskolás bagázs:)

Az egész kilátó lépcsős, de olyan "lépcsők" amik igazából ülőkék is, szóval maga a fenti befogadóképesség elég nagy. A kilátás gyönyörű és még milyen szép lehet, amikor tényleg sok nedvességet kap és igazából zöldell...

Amikor kinézelődted magad irány a kilátó másik oldala. Ugyanis a lejárat egy másik útvonalon van, így a fel és lemenők nem zavarják egymást. (Ahogy mondtam abszolút turistabarát az egész). Szóval a felérkezési ponttól jobb oldalon van a lejárat.

Tériszonyosok jobb, ha maguk elé fókuszálnak, a nem tériszonyosok is, ugyanis a nagy nézelődéstől simán rosszul léphetsz és kitörheted a bokád:D Meseszép a kilátás és nagyon sok a lépcső, de ez már lefele:D

Szép lassan lecsurdogál az ember az aljára, ami a legvégén abszolút párhuzamos a felfele menő útra és áttér az ingyenes útvonalra. Igazából innen látsz rá először a belső fekete homokos öbölre.

Mázlink volt naponta kétszer fél kettőkor és háromkor az idős merülőnők előadást tartanak mi 14:45 körül értük el a felső partot, szóval csak le kellett lépcsőzni. A hölgyek már kezdtek is:) Igazából hangszóróból ment egy dal, amire nagyjából ugyanazt csinálták végig csak más irányba fordulva, amolyan szertartás lehetett. Így én pár perc után inkább a tenger látványát élveztem a zenével, hihetetlen feltöltő erejű volt. Majd Oli feltölti youtube-ra a 4k felbontású verziót és beszúrom a linket ide:)  és nem, nem mennek be a vízbe:P

Maga ez az öböl/tengerpart egy csoda. Az árnyékban lévő homok, illetve ami még nedves volt szó szerint fekete volt, ahogy ugye a tenger szétmosta a bazalt köveket. Rengeteg apró kis luk volt, amiben még megmaradt a víz az előző dagályból és egy egész napot el lehetne ott üldögélni...Ugyanis, ha megállsz és leülsz egy-egy ilyen mélyedés mellett és figyelsz, hirtelen a kövek(kagylók) megmozdulnak:) apró tarisznyarákok, pici halak, nagyobb kagylók, kristálytiszta víz

Egy apró mennyország...

Visszafele viszont az a lépcső amin lejössz, szerintem keményebb, mint az egész út felfel a kráterhez:D Viszonylag keskeny az útvonal , egy vonalon a le és felmenő forgalom és nincs pihenő rész félre állni csak egy helyen... 

Jejun talán ez a hely volt az, amit a legnehezebben hagytam ott. Legszivesebben kipateroltam volna a népeket az öböl szélén lévő házból és beköltöztem volna oda lezárva az útvonalat a turisták elől:D 

Jah mint kiderült tulajdonképpen a női halászok úgy alakultak ki, hogy a férfiak elmenekültek a szigetről a kemény munka elől és a nőknek valamiből fenn kellett tartani a családot...:D

Nehéz szívvel de indulás haza, már reggel eldöntöttük, hogy visszafele a piacnál leszállunk és ott fogunk vacsorázni és venni kis gyümölcsöt. Ehhez viszont kék busszal kellett menni, úgyhogy egy laza két órás 70 megállós út várt ránk:D A jó hír, hogy végig a part mentén ment a busz a kis falvakban, rossz hír ha öt óra fele mentek az összes iskolából akkor özönlenek ki a gyerekek... a busz hasonló volt mint a távolságiak, szóval elől egy ajtó és kényelmes, szerencsénk is volt mikor felszálltunk szinte üres volt. Kb öt megállóval későbbig, ahol egy egész osztály özönlött fel, majd a következő megállóban majdnem még egy, a busz olyan szinten megtelt mint a heringek (amúgy 20 percenként járt). Egy pont után a sofőr, ha nem jeleztek akik le akartak szállni, akkor nem állt meg csak lassított és X-t mutatott a kezével a megállóban lévő embereknek. Mindenki látta mennyire tele a busz, de azért sok volt a csalódott arc és szerencsétlen gyerekek végig Jeju-si-ig jöttek és a legtöbben az iskolanegyedben (esti oktatás) szálltak le. Szóval másfél óra hering mód, viszont le a kalappal síri csöndben. 

Piacon már tudtuk merre menjünk végül töltött tintahalat olajban sütve, baconbe göngyölt rizsgolyókat (4db) és édeschilis sült csirkét vettünk rizsnudlival(kicsi). Itt is minden 10 ezer volt, kivéve a tintahal az 11 ezer won. Az egyértelmű volt ott nem tudunk enni, ezt szerintem már írtam, hogy az árusok kiabálással csalják be a vevőket és kevés a hely , szóval alapból mindent elvitelre csomagolnak neked papír dobozban. Mikor mindent bevásároltuk amit akartunk kimentünk a szemben lévő patak partra, hogy ott vacsorázunk.

A part mellett végig hosszú padok vannak, de az elsőnél egy turista párnak volt ugyanaz az ötlete és egy koreai fiatal csaj szólította le őket, a következőnél négy öreg nagyon vidáman (részegen) dajdajozott és beszélgetett úgyhogy inkább a következő padsort vettük célba. Mikor elmentünk mellettünk nagy vidáman hangosan ránk köszöntek, udvariasan visszaköszöntünk és letelepedtünk a következő padsorra:) Épp hogy nekikezdtünk volna a kajának, mikor az a csaj aki az első párt is leszólította beállt mögénk és bámulta a kajánkat, de olyan fura tekintettel, abszolút nem tudtuk most mit is akar és kivételesen kedvünk sem volt beszélgetni:P Úgyhogy míg öt percig bámulta ahogy eszünk végig tovább állt... el is ment az étvágyunk, vagy legalábbis a korgó gyomrunkat annyira megtöltöttük, hogy hazáig kibírjuk úgyhogy inkább otthon fejeztük be a végét... Itt kivételesen a töltött tintahal volt a legfinomabb. Ropogós volt és egy kolbász hús szerűvel volt megtöltve. Nagyon fincsi volt :)

Hosszú, de szép nap volt ez is:)