Seongsan Ilchulbong (Április 12)

Ez a napunk nagyon nem akart jól indulni, ami lehetett az elején balul sült el:D ahhoz képest nagyon jól végződött. Reggel szokásosan Oli nézelődik az általam jelölt Tripadvisor és egyéb oldalak között és végül rábök Seongsan Ilchulbong-ra, majd közli ez csak 180 méter magas lesz:D király...:DD fél tíz magasságában elindultunk, reptér a cél, szóval szokásos buszmegállónkhoz battyogtunk. Néztük a kijelzőt, az mutatta jön egy zöld busz talán a 444 vagy 445 volt, már nem emlékszem, néztük a kijelzőn megáll "Jeju Airport Entrence", noh akkor ez is jó nekünk ne várjuk meg a szokásos 325-sünket. 

Gyanússá vált a dolog, mikor a busz nem fordult rá a repülőtérre menő sávra:D szóóval mindenkinek legyen tanulság: az "entrence" sosem az airport:P ha a reptér a cél: csak és kizárólag olyan buszt válasszatok, ami simán "Airport". A következő megállóban gyorsan leszálltunk, magát az útvonalat ismertük úgy voltunk vele inkább sétálunk a Bus Stationig , a buszunk ott is megállt. Igaz próbáltuk kerülni, mert ott száll fel a buszokra a legtöbb turista. Nagyjából fél óra alatt elcsattogtunk odáig. Gyanúsan sokan voltak a megállóban mire odaértünk, kérdés volt ki milyen buszra vár. A probléma a koreai buszmegállókkal, hogy az ilyen nagyobb megállók akár 3-4 busz egymás utáni beállására is alkalmasak. Ergo, ha 3-4 busz totál egyszerre érkezik meg, akkor hiába álltál be valahol "sorba" minden borul:) Érdemes mindig valahova középre tájolódni, hogy ha a buszod épp az utolsó lesz vagy első akkor is elérd. Noh itt elég pechesen jött ki a lépés, mert jött is a busz, de konkrétan az egész megálló felszállt rá és mi a sor végére kerültünk. Néztük ahogy telik a busz és telik, mondom én erre ugyan fel nem szállok nyomorogni. Fél óra múlva jön a következő, bár nagy lutri, de várjunk inkább illetve menjünk át a másik oldalra és nézzük meg mikor jön a reptérre busz, hisz nagyjából 6-8 percre van, ha gyorsak vagyunk elérhetjük a reptéren a következő buszt és akkor tuti jó helyünk lesz. Átbaggyogtunk osztottunk-szoroztunk nem érnénk el a következőt. Fő oka, hogy az aktuálisan érkező busz piros lett volna az pedig a felső szinten áll meg, a mienk viszont az alsóról indul a reptéren. Így nem elég hogy bemegyünk, de be kellett volna rohanni a reptér épületébe gyorsan levágtatni az alsó szintre és megtalálni a buszt is. Noh mindegy végül úgy döntöttünk irány vissza és inkább megvárjuk ott a buszt.   Ezúttal mákunk , mi intettük le így nálunk állt meg:D (ez még egy taktika lehet, ha vannak is a megállóban a buszsofőr ott áll meg, ahol jelzést lát... tehát nem a buszmegálló elején, hanem ahol az első leintő van). Már így is félig megtelt a busz, így irány a vége fele, utánunk még pár ember felszállt és már úton is vagyunk. Másfél óra elveszett (már fél 12...)

Jeju-siből érkezve, mikor leszállsz a buszról igazából elég, ha követed a népeket:P ha épp nincs senki, akkor ahogy megy tovább a busz abban az irányban menj az első keresztutcáig és ott felfele jobbra. Elindulsz felfele már látni fogod a "hegyet" és elérkezel egy T kereszteződésig, ahol ráadásul van egy fából készült térkép (ofc koreai, nulla angol). Ergo választhatsz jobb és bal között, ne hagyd magad átverni a térképpel jobbra menj!:P a bal oldali út felőli bejárat már le van zárva építkezés miatt, hogy milyen sokáig netán végleg nem tudom (mi arra mentünk elsőre:) ). Igaz arra  picit menve tovább: van egy ilyen observatory ahonnan rálátsz a hegyoldalra, de nem az a végcélod. Miután mi is rájöttünk, hogy nem jutunk fel arról visszafordultunk és immár a térképtől jobbra lévő úton mentünk tovább, majd megint az első kereszteződésnél balra, de ezt már tényleg látni fogod. Ezeken az utcákon van jó pár tengeri herkentyűs étterem, szóval krátermászás után akár be is iktathattok ott egy étkezést (mi nem voltunk még éhesek), úgyhogy irány tovább. Elérkeztek egy bazársorig, vele szemben a hatalmas parkoló. Itt vannak nasik, mint krumplitekercs, corndog, fagyi, gyümölcslevek, jégkása és szuvenírek. Két mosdót jelöl a térkép egyik lenn a parkolók alatti utcán van (felújítás miatt zárva:P mert felbattyogtunk a bazársor végéig ahol volt egy térkép és Bettike persze azt választotta, merthogy ott biztos "kevesebben vannak". Valóban kevesebben voltak: senki:P) , a másik pedig már a jegypénztár szintjén a bazársor felett kinn baloldalt. Amúgy ez a hely abszolút turistákra lett kialakítva. Az útvonal és minden úgy ahogy van. Sokan is vannak, a mosdó is olyan:P Nem rég lehetett felújítva, de túl sok embert kell kiszolgálnia. Noh mindegy, mosdó letudva együnk egy fagyit miközben elkezdünk felfele sétálni...

Vetttünk egy tangerine és egy mogyoró fagyit, majd irány a jegypénztár:) Volt jegyautomata is pár darab, angol menü megint nuku. Tuti ki tudtam volna találni, mert nem bonyolult, de egyszerűbb volt tovább sétálni a jegypénztáros nénihez. Ahol nem először egy idegesítő dolognak futottam neki. Ez védi is őket, plusz gondolom a nap ellen is véd, de csutkára be volt sötétítve az üveg. Mintha magadhoz beszélnél. (Ez mondjuk a kocsikra is igaz, szinte az összes kocsi üvege teljesen be van sötétítve, nálunk az a sötétítés át sem menne a vizsgán). Nagyon idegesítő, hogy nem látod kivel beszélsz, se mimika se semmiből nem tudsz olvasni, de legalább beszél angolul. 

Noh most itt döntenetek kell, ugyanis két útvonal van. A balra tartó útvonal teljesen ingyenes ez egy kényelmes séta picit felfele, lelátásra az öbölre és a sziklafalra és van a jobbra tartó útvonal 5000 won/főért. Két főre ez nagyjából 2600 Forint. Noh erre van figyelmeztetés rendesen: kismamák, szívbetegek, cukrosok, időseknek óvatosan, mert megterhelő az út. Nah már láttam sanyarú sorsomat, hogy ebből kaptatás lesz megint, mint két nappal azelőtt a 300 méteres kráterre:D Egyetlen reményem ez "csak" 180 méter:P Amúgy ezt a figyelmeztetést olyannyira komolyan gondolják, hogy két helyen újraélesztő defibrillátor is van az út közben. 

Természetesen mi megyünk fel a tetejére, úgyhogy megvettem a jegyeket:) Irány a lépcsők!:D

A fizetős útvonalra étel/ital (ezalatt értsd kávé, poharas dolgok mint jégkása ilyesmi) nem vihető be, csak olyan ital amit útközben iszol meg. Az út elején kicsit beljebb még van egy pici szuvenír bolt, ahol sima vizet tudsz venni (javallott , hogy legyen nálad tényleg).

Igazából magáról az útvonalról sok mindent nem mondhatok el. Pár ezer lépcső után lehet az ember már teljesen rááll agyban. Tízszer könnyebb volt, mint a két nappal azelőtti kráter. Ez az útvonal totálisan nagy mennyiségű turistára van kialakítva. Megfelelő magasságú/minőségű lépcsők, nagyjából 15-20 lépcsőnként egy nagyobb egyenes felület, ahol megállhatsz, lépcsőfordulók, ahol egy-egy pad van leülni. Egy-két nagyobb hely ahol leülhetsz vagy megpihenhetsz míg csinálsz pár fotót. 

Abszolút turista barát, ez nem jelenti azt, hogy könnyű! Előttünk indult egy teljesen fitt pár, mármint tényleg látszott hogy sportolhatnak. A kiscsaj a harmadánál annyira rosszul lett, hogy már öklendezett. Ezzel csak azt akarom kihozni belőle, hogy ne becsüljétek azért alá, mert azt mondom turista barát. Ez inkább arra vonatkozik nincs meg a nyomás, hogy mögötted áll a sor, mert 20 lépcsőnként mindig félre tudsz állni, hogy aki akar kikerüljön. Nem tartod fel a sort, így saját ütemedben haladhatsz. Amúgy tényleg meglepően könnyen és jól viseltük (főleg én , mert én vagyok a tüdőmet kiköpős alkat). Egy hónap Korea lépcsőzése után alapvetően rá lehet kardiózni:D A lépcsőzés egy teljesen más fajta erőnlétet és fittséget követel (amúgy vicces, mert bár 3-3 pár cipőt vittünk szinte végig a legkönnyebb decathlonos városi gyaloglócipőnket nyűttük és nem a sarka/oldala kopott el, hanem ahol lépcsőzöl a talpad első részén a közepe:D).

Szóval van két nagyobb rész (ahol a két újraélesztő készülék van) is ahol többen megpihenhetnek, az egyik egyharmad táján a másik pedig az utolsó hajrá előtt már egész magasan. Nagyjából az utolsó ilyen nagy "kilátó" előtt beért minket jó pár fiatal srác (nagyjából egy busznyi), aztán kiderült van az öt busznyi fiatal is:D Így míg ők tovább vágtattak a tetőre úgy gondoltuk hagyjuk azt az egy busznyi fiatalt felmenni és inkább leülünk az utolsó observatory-nál egy tíz percre és nézelődünk, de ahogy mondtam a fiatalok csak jöttek és jöttek és jöttek... elől a fittek, aztán az átlagosak végül a geekek:P aztán mikor végre már csak szállingóztak úgy voltunk vele akkor már mi is felmehetünk. 

Akkor picit mellbevágó élmény volt az öt busznyi főleg srácokból álló bagázs egy kupacban és a legtöbb a beérkezési pontnál tömörülve. A peak elnyúlik mindkét irányba, úgyhogy balra utat törtünk magunknak a legmagasabb pont felé és ott úgy tűnt az "átlag turisták" voltak, nem az iskolás bagázs:)

Az egész kilátó lépcsős, de olyan "lépcsők" amik igazából ülőkék is, szóval maga a fenti befogadóképesség elég nagy. A kilátás gyönyörű és még milyen szép lehet, amikor tényleg sok nedvességet kap és igazából zöldell...

Amikor kinézelődted magad irány a kilátó másik oldala. Ugyanis a lejárat egy másik útvonalon van, így a fel és lemenők nem zavarják egymást. (Ahogy mondtam abszolút turistabarát az egész). Szóval a felérkezési ponttól jobb oldalon van a lejárat.

Tériszonyosok jobb, ha maguk elé fókuszálnak, a nem tériszonyosok is, ugyanis a nagy nézelődéstől simán rosszul léphetsz és kitörheted a bokád:D Meseszép a kilátás és nagyon sok a lépcső, de ez már lefele:D

Szép lassan lecsurdogál az ember az aljára, ami a legvégén abszolút párhuzamos a felfele menő útra és áttér az ingyenes útvonalra. Igazából innen látsz rá először a belső fekete homokos öbölre.

Mázlink volt naponta kétszer fél kettőkor és háromkor az idős merülőnők előadást tartanak mi 14:45 körül értük el a felső partot, szóval csak le kellett lépcsőzni. A hölgyek már kezdtek is:) Igazából hangszóróból ment egy dal, amire nagyjából ugyanazt csinálták végig csak más irányba fordulva, amolyan szertartás lehetett. Így én pár perc után inkább a tenger látványát élveztem a zenével, hihetetlen feltöltő erejű volt. Majd Oli feltölti youtube-ra a 4k felbontású verziót és beszúrom a linket ide:)  és nem, nem mennek be a vízbe:P

Maga ez az öböl/tengerpart egy csoda. Az árnyékban lévő homok, illetve ami még nedves volt szó szerint fekete volt, ahogy ugye a tenger szétmosta a bazalt köveket. Rengeteg apró kis luk volt, amiben még megmaradt a víz az előző dagályból és egy egész napot el lehetne ott üldögélni...Ugyanis, ha megállsz és leülsz egy-egy ilyen mélyedés mellett és figyelsz, hirtelen a kövek(kagylók) megmozdulnak:) apró tarisznyarákok, pici halak, nagyobb kagylók, kristálytiszta víz

Egy apró mennyország...

Visszafele viszont az a lépcső amin lejössz, szerintem keményebb, mint az egész út felfel a kráterhez:D Viszonylag keskeny az útvonal , egy vonalon a le és felmenő forgalom és nincs pihenő rész félre állni csak egy helyen... 

Jejun talán ez a hely volt az, amit a legnehezebben hagytam ott. Legszivesebben kipateroltam volna a népeket az öböl szélén lévő házból és beköltöztem volna oda lezárva az útvonalat a turisták elől:D 

Jah mint kiderült tulajdonképpen a női halászok úgy alakultak ki, hogy a férfiak elmenekültek a szigetről a kemény munka elől és a nőknek valamiből fenn kellett tartani a családot...:D

Nehéz szívvel de indulás haza, már reggel eldöntöttük, hogy visszafele a piacnál leszállunk és ott fogunk vacsorázni és venni kis gyümölcsöt. Ehhez viszont kék busszal kellett menni, úgyhogy egy laza két órás 70 megállós út várt ránk:D A jó hír, hogy végig a part mentén ment a busz a kis falvakban, rossz hír ha öt óra fele mentek az összes iskolából akkor özönlenek ki a gyerekek... a busz hasonló volt mint a távolságiak, szóval elől egy ajtó és kényelmes, szerencsénk is volt mikor felszálltunk szinte üres volt. Kb öt megállóval későbbig, ahol egy egész osztály özönlött fel, majd a következő megállóban majdnem még egy, a busz olyan szinten megtelt mint a heringek (amúgy 20 percenként járt). Egy pont után a sofőr, ha nem jeleztek akik le akartak szállni, akkor nem állt meg csak lassított és X-t mutatott a kezével a megállóban lévő embereknek. Mindenki látta mennyire tele a busz, de azért sok volt a csalódott arc és szerencsétlen gyerekek végig Jeju-si-ig jöttek és a legtöbben az iskolanegyedben (esti oktatás) szálltak le. Szóval másfél óra hering mód, viszont le a kalappal síri csöndben. 

Piacon már tudtuk merre menjünk végül töltött tintahalat olajban sütve, baconbe göngyölt rizsgolyókat (4db) és édeschilis sült csirkét vettünk rizsnudlival(kicsi). Itt is minden 10 ezer volt, kivéve a tintahal az 11 ezer won. Az egyértelmű volt ott nem tudunk enni, ezt szerintem már írtam, hogy az árusok kiabálással csalják be a vevőket és kevés a hely , szóval alapból mindent elvitelre csomagolnak neked papír dobozban. Mikor mindent bevásároltuk amit akartunk kimentünk a szemben lévő patak partra, hogy ott vacsorázunk.

A part mellett végig hosszú padok vannak, de az elsőnél egy turista párnak volt ugyanaz az ötlete és egy koreai fiatal csaj szólította le őket, a következőnél négy öreg nagyon vidáman (részegen) dajdajozott és beszélgetett úgyhogy inkább a következő padsort vettük célba. Mikor elmentünk mellettünk nagy vidáman hangosan ránk köszöntek, udvariasan visszaköszöntünk és letelepedtünk a következő padsorra:) Épp hogy nekikezdtünk volna a kajának, mikor az a csaj aki az első párt is leszólította beállt mögénk és bámulta a kajánkat, de olyan fura tekintettel, abszolút nem tudtuk most mit is akar és kivételesen kedvünk sem volt beszélgetni:P Úgyhogy míg öt percig bámulta ahogy eszünk végig tovább állt... el is ment az étvágyunk, vagy legalábbis a korgó gyomrunkat annyira megtöltöttük, hogy hazáig kibírjuk úgyhogy inkább otthon fejeztük be a végét... Itt kivételesen a töltött tintahal volt a legfinomabb. Ropogós volt és egy kolbász hús szerűvel volt megtöltve. Nagyon fincsi volt :)

Hosszú, de szép nap volt ez is:)