Csütörtöknél hagytuk abba, úgyhogy jöjjön a péntek (március 31). Ahopsan Forest. Ez a nap is megér egy misét:D Ahopsan Forest a bambusz erdejéről híres, 400 éve magánkézben lévő erdőrész kevés bambusz erdők egyike, ami megmaradt. Olyan sorozatokat forgattak itt, mint a Moon Lovers, A király: örök uralkodó, River Where the Moon Rises stb.
Ide mindenképp el szerettem volna jönni, de ez tényleg egy nagy kaland, úgy vágjatok bele:D Busan Station-tól 1-s Metróval a Jamjangjeon megálló, onnan 1008-s busszal 4 megállót (a harmadik megállónál fóliasátrakban epret termesztettek és egy bácsi kinn árulta a buszmegállónál, ha nem kési le az ember a 73-s lehet megéri leszállni és megvenni az epret és a következő buszra felszállni, mivel az 1008-s tíz percenként jár. Én egész nap eperre voltam kattanva, hogyha bárhol látunk epret így árulni tuti veszünk:D nem találtunk... de most először rengeteg nagy hentesboltot azt igen:O elnézést, hogy mindig csapongok, de ilyenkor ugranak be a dolgok:D) , de becsapós, mert ez a busz kimegy az autópályára, úgyhogy ez majd 20 perc, majd onnan leszállva kellett VOLNA a 184-s vagy a 73-s busz. Nah ez volt az első hely, ahol Naver szarban hagyott minket és a buszmegálló kiírásán sem tudtunk sehogy elmenni. Elméletileg a 73-s busz Óránként megy, Naver 45 perc múlva mutatta a következőt. 4 megálló séta vagy 45 perc várakozás, azon agyaltunk mennyire lehet hosszú egy megálló, aztán mazochista énünk előjött és mondtuk majd figyeljük az órát és eldöntjuk melyik megállóban várjuk be a buszt, 45 perc alatt egy megállót tuti lesétálunk bármilyen messze is van. Eredmény? hháááát persze, hogy mind a négy megállót lekutyagoltuk 50 perc alatt:D Az út önmagában nem nehéz, szinte végig sík terepen kell menned, az egyetlen gond, hogy egy főút mellett. Igaz mindig van lekerítve az egyik oldalon egy gyalogosoknak fenntartott rész, mivel sok idős busszal jön ki a kertjéhez és a busztól sétál be. Nehezítő tényező volt, hogy nagyon erősen sütött a nap, szinte égetett. Megint kitérve kicsit a fővonalról, már megértem a nők nagy napellenzős kalapjait, napellenzőit. Kora tavasz van, de a nap kegyetlenül éget. Szóval arca mindenképp megéri berakni egy naptejet, vagy ide érve venni egyet (mint mi).
Vissza a fővonalra, másik érdekesség volt ezen a négy megállós kutyagoláson, hogy odafele érdekes módon két megállónál is egyik oldalon volt megálló, de a nekünk kellőn nem volt külön megálló:O szóval még azt sem tudtuk hol kellene várnunk, ha bevárnánk:P Noh mindegy végül 50 perc alatt elsétáltunk, viszonylag könnyedén. A megállótól amúgy szépen ki van táblázva merre kell menned, ezzel sincs gond. A bejárat előtt van egy kis kaptató, de előtte megláttam egy cicás kávézót úgy döntöttünk egy jeges teát megérdemlünk, úgyhogy bebattyogtunk, még ha egy árva angol felirat nem is volt csak koreai a kiszolgáló legalább az Ice Tea-t értette:D Újabb apró kitérő: Korea a kávézók hazája, ilyen mennyiségű kávézó nem jövök rá, hogyan is képes megélni. Komolyan nem. Van itt minden Kávézó és mosoda, kávézó és desszertek, kávézó és szendvicsek, kávézó és és és... van olyan hely, ahol 4-5 kávézó áll egymás mellett... rejtély miből élnek. Szóval kávézó és cica csak nyerő lehet:P amúgy elég modern érzete van. Kicsit lehűtve magunkat megirányoztuk az erdőt.
A belépő 5000 Won fejenként a bejáratnál, kapsz egy térképet. Külföldieknél elkérik a nevet és az országot honnan jöttek és hányan vannak, gondolom pusztán statisztika miatt. Én kp-val fizettem, de aztán ha jól láttam mikor a túra után elnyaltunk egy Cornetto szerűséget, hogy más kártyával fizetett. Itt a bejáratnál még árultak friss gombát is, nagyon jól nézett ki, ha lett volna konyhánk tuti vettem volna:P Magáról az erdőről annyit: ez egy vegyes erdő. Ciprus fenyő, bambusz, egyéb fenyők.
A túra útvonal 70-75 percre van saccolva, de hát függ ugye tempótól és hogy mennyit fotózol stb. Nagyon szép erdős rész, de ne natúr bambusz erdőt várjatok. Az egész útvonalból három helyen van nagyobb egybefüggő bambusz felület és ebből az egyik rögtön a bejáratnál, aztán van ahol a forgatási helyszínek voltak és lesz egy "ficak körút" a térképen . A többi rész nagyon szép, de inkább fenyves. Sok lenttel és fenttel. Az útvonal során sok helyen kinn vannak táblák, hogy a bambuszokra feliratokat karcolni szigorúan tilos, mert bármelyikre is írnak kivágásra van ítélve különböző okok miatt. Ez persze sok embert arra késztetett, hogy firkáljon. Nem nagyon láttunk egy évesnél régebbi feliratot, úgyhogy sanszonsan tényleg kivágják őket. Egy angolt találtunk, a többi koreai firkálás volt. Kényelmes cipővel készüljetek van pár olyan lépcsőszerű, ahol azért nem árt egy jó edzőcipő. Ez amúgy általánosságban igaz. Könnyű, de erős és nagyon kényelmes, bejáratott edzőcipővel készüljetek. Mi is hoztunk túrabakancsot, de eddig kizárólag a könnyített edzőcipőket használtuk.
Az út végén egy gondnok bácsi látta, hogy a kijáratot nézzük melyik irányba menjünk és elkapott minket, hogy büszkén megmutassa a teknős bambuszokat. Tök aranyos volt, ahogy próbálta elmagyarázni a teknőst koreaiul:) de a "pádá" és a "kobugi" már megvolt sorozatokból és tényleg hasonlít a teknős páncéljára:D
Körbejárva az erdőt a végén az útnak - de közben is van jó pár pad- van egy pihenőzóna. Az is több helyen, rögtön a végén, majd követve az exit táblát a régi tulaj házánál is van pár és lefele a lépcsőnél is van jó pár asztal. Az egyetlen gyenge pontja, hogy ezen a részen egyáltalán nincs se kávézó, se fagyizó , se semmi csak a bejáratnál jó pár lépcsővel lentebb:) Úgyhogy úgy döntöttünk, irány vissza a bejárat, a nő kedves volt és engedte, hogy leüljünk oda a bejárat melletti székhez és asztalhoz. 1500 won-ért adták az összes fagyit (/db), nagyon jól esett:) Mikor elnyaltuk néztük a Navert 6 perc múlva írta a buszunkat, de tudtuk azt már nem érjük el, úgyhogy lelkileg készültünk a gyaloglásra:D Igazából, ha akkor kicsit is gyorsabb tempóban megyünk elérjük, mert talán 50 méterre az orrunk előtt ment el a busz:D Viszont mivel itt már tudtunk az utat és már nem is sütött annyira a nap, így a visszafele utat 35 perc alatt megtettük. Iszonyat mákunk volt, mert az 1008-s szinte üres volt, úgyhogy még ülőhelyünk is volt hazafele ♥
Fáradtság a köbön, úgyhogy nem keresgéltünk angol menüs éttermet, bementünk oda, ahol tudtuk megértenek minket:) Én Udon levest ettem, Oli oldalasos tésztás levest:) Mindkettő finom volt, bár ettünk már Koreában jobbat is:) Visszafele a piac soron jöttünk és mivel egész nap rá voltam kattanva az eperre vettünk egy dobozzal 6-10 ezer won között mozogtak mérettől függően, de volt legalább 1-1,5 kiló és isteni illata és íze volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése