Utazás és első nap...

 Huh minden este úgy voltam vele, leülök és írok, de végül inkább az alvást választottam:D

Noh nézzük a tanulságokat:P 

- Repülőút: Ferihegyen kisebb tömeg, de gyorsan átjutottunk az átvilágításon, a LOT járaton minden rendben ment, maszk sem volt kötelező hála az égnek. Az út szupergyorsan telt, végül 10 és fél óra volt. Igaz business classon utaztunk ez sokat segített:P Első két óra volt mire felszolgálták a vacsorát, addigra odakinn teljes éjfekete sötétség volt, úgyhogy az embernek tisztán éjfél hangulata volt, pedig még csak este hat óra fele jártunk. Úgyhogy ágyat csináltunk a székünkből és bár teljesen aludni nem tudtam, de végig szunyókáltuk az utat az utolsó két óráig. A személyzet figyelt és aki már ébredezett hozták a reggelit. Maga a látvány napfelkeltekor/reggel gyönyörű volt a gépből :)

Reggel tíz fele landoltunk , a gépen kaptunk egy sárga Health Record és egy Vámnyilatkozatos papírt, amit kitölthettünk. Noh most aki előre megcsinálta a QR kódját, annak a sárga papírt nem kell kitölteni. Mi azért kitöltöttük, de ahogy gondoltuk tényleg nem kellett. Ahogy leszálltunk az út két kapu fele ment QR kóddal rendelkezők és nem. Akinek volt, annak csak leolvasták mértek a kezeden egy hőmérsékletet és már tessékeltek is tovább. Utána a bevándorlási részleg jött. 8-10 ablak volt nyitva, de pörgött a rendszer. Egy ember tessékelte a sorban állókat az ügyintézőkhöz. Kérték az útleveled (azzal ellenőrizték a K-ETA regisztrációd maga  K-ETA kinyomtatva/telefonon nem kellett ők látták a rendszerben), mindkét mutatóujjról vettek ujjlenyomatot és csináltak egy fotót és már mehettél is tovább. Utána mentél a csomagjaidért, minden teljesen egyértelműen és csak egyetlen útvonalon megy, úgyhogy nem tévedhetsz el:P Felkapod a csomagod és irány a vám, ahol konkrétan megint két irány van van-e vámolni valód vagy nincs, ha nincs, akkor csak a hölgy kezébe nyomod a papírod és már meg is érkeztél Koreába....(amúgy random szedegettek ki embereket, de mi konkrétan csak átsétáltunk). 

Wifi tojás átvétele: Ahogy kiértél a vámtól konkrétan nekimentünk az átvételi pontnak... eltéveszteni sem lehet. Húzni kell egy sorszámot, megmutatod a foglalási számod. Arra készülni kell, hogy útlevelet el fogják kérni és egy Hitelkártyát. Fontos! Debit kártyákat nem fogadnak el, kizárólag Creditet... szerencsére férjem vállalkozói kártyája credit, különben bajban lettünk volna:D mivel még a Revolut cardok is debit kártyák. Hiába fizettél ki mindent arra tekintettel, hogy mi van ha nem viszed vissza a wifi tojást elkérik az adatokat. Segítenek a telefonodon beállítani a netet, ha minden rendben adják a töltőt és egy powerbankot hozzá és már mehetsz is. (megjegyezném férjem csinált egy gyorsasági tesztet a wifi tojás 20 mb/s netet biztosít , míg a szállásunkon is jár egy 60 mb/sec. Összehasonlításként otthon a mi 2mb/s netünk szupergyorsnak számít...)

Pénzváltás: kb 10 méterre a Wifi tojás átvételétől rögtön ott egy pénzváltó. 200 dollárért 251.800 Won-t kaptunk. Nem a legjobb, de legalább volt nálunk készpénz.

Irány gyorsvonat Seoul Stationra...minden szépen angolul kitáblázva csak követni kell, de ugye először be kéne szerezni egy T-money Cardot. Több automata áll rendelkezésre, mi egy hármast vettünk célba. Kettőben a kártyákon két maci volt, nah mondom az lesz a páros Card, nekünk olyan Kell:P de az ottani segítő hölgy közölte az a kártya gyerekeseknek van, úgyhogy végül maradt a szimpla kártya 4000 Won/db . A fizetés kivételével mindent a hölgy csinált, de igazából mint egy automata... bepötyögöd a kódot (mindegy melyiket választod mert mind ugyanaz), fizetsz és kidobja alul. Noh akkor már csak pénz kéne rá...

Hölgy kedvesen tovább is hajtott minket közölve hogy a közvetlen az automaták melletti töltő nem működik, de ha megyünk tíz métert ott van vagy 10 feltöltő automata. Azt kell mondjam tényleg nagyon egyszerű volt, angol menü van, a kártyát nem kell bedugni sehova van egy felület amire egyszerűen rárakod. Megmondod milyen összeget akarsz rátölteni, bedugod a pénzt, rárakod a kártyát a felületre, rátölti a pénzt és már kész is vagy. Fontos, hogy csak Készpénzt fogad el!! 

Az ember már-már nyerőnek érzi magát, irány a vonat. Egy helyen vannak az automatákkal, eltéveszteni sem lehet. Az egyik gyorsvonat, a másik minden állomásnál megáll. Ki van táblázva melyik melyik eltéveszteni sem lehet (Londonban anno mi benéztük és ez súlyos fontokba került anno:P). Mi a gyorsvonat mellett döntöttünk ez 9500 Won-t jelentett viszont fele annyi idő alatt beért a belvárosba, azonban itt helyjegy kötelező, úgyhogy irány megint az automata. Angol menü ugyancsak van, azt hittem ezt már fizethetjük T-money carddal, de valamiért nem akart működni, úgyhogy végül csak készpénz lett ez is. A vonat 40 percenként ment azt hiszem. Legalábbis mikor mi mentünk, ha lekéstük volna az óra 8-st utána már csak 48-kor ment volna a következő. Itt némi probléma volt a csomagok körül, mert mindenki megrohanta a vonatot a nagy csomagjaival és minden szerelvény végében egy kisebb rész volt ahova lehetett volna a nagy bőröndöket rakni. Mire mi odajutottunk már tele volt, úgyhogy végül a babakocsi/tolókocsis helyre raktuk, mivel a vonat nem állt meg sehol biztosak voltunk nem lesz útban senkinek. Tényleg nagyon gyorsan átértünk a városon és jött az első probléma. A metro kapu nem akart minket kiengedni:P de szerencsére nagyjából a fél vonat így járt:D úgyhogy valaki megelőzve minket már ment egy segítő nénihez, aki rögtön tudta mi van mindenkinek lehúzta a kártyáját és innentől már szabad utunk volt...

Engem utál a T-money cardom, illetve nagyon béna vagyok, mert párszor már fenn akadtam a rendszeren:D Két fajta kapu van, az egyik tárva nyitva van, érzékeli ha benn vagy de nem húztad le a kártyát és azonnal becsukja, ez akkor is előfordulhat ha szimplán túl lassú vagy a lehúzás után. Úgy érzékeli már lehúztad a kártyát és hiába húzod le mindig bezárja a kaput... Ez volt az első tapasztalatom:D Leges legelső alkalommal  a szállásra tartva szerencsére volt ott egy hölgy és bár nem értett angolul , de mutogatott nekem hogy van egy kerekesszékeseknek lévő átjáró ott kell segítséget kérni, megnyomta és már nyitották is nekem azt a kaput:) A másik fajta kapu ami otthon is szokott lenni a karos rendszer. Nah ennek is van titka. Beállsz rögtön a kar elé, lehúzod a kártyát és nem vársz semmire erősen kilököd magad:D Nem előre húzod le! mármint lehúzod és utána lépsz a karhoz, mert akkor így jártál esete van és megint mehetsz a segítségkérő gombhoz:P (ahol amúgy mindig egy ember veszi fel a "telefont" és reménykedhetsz, hogy mekeg angolul valamennyit:P - nekem szerencsém volt) Tehát: BEÁLL KAR ELÉ, KÁRTYA LEHÚZ, AZTÁN KILŐSZ MINT AZ ÁGYÚ!:D Amúgy a metro rendszert két nap után már egész magabiztosan kezeljük.Nagy segítség hogy angolul is mindig bemondják a megállókat, ráadásul számozva vannak. Tehát pl mi a kettes metró 219-s állomásánál vagyunk, a LOTTE tower pedig a 216-s, sokszor elég ha tudod növekvő vagy csökkenő irányba kell felszállnod.  

A szállásra fél háromra értünk oda, háromtól volt átvehető sajnos a három tényleg három volt még takarítottak:P bár töredelmesen elnézést kértek és tényleg kedvesek voltak, de itt a három tényleg három :P Este fele már nagyon fáradtak voltunk úgyhogy csak kerestünk egy 7eleven-t , de ezek a boltok tényleg minik és csak édes/sós nasik/rámenek vannak benne, de tűzoltásra megfelelő volt úgyhogy bevásároltunk aztán irány haza egy gyors rámen és már húztuk is a lóbőrt:P 

Noh mára ennyit:) Eredetileg három napi összefoglalót akartam írni, de eddig tartott az erőm:P Remélhetőleg holnap folyt.köv., ha nem leszek túl fáradt:D