Első benyomások

Érkezésünk napján rájöttünk, hogy itt mint rendes élelmiszer bolt nem nagyon létezik. Rengeteg apró boltocska van, de ezekben mind édességek/sós rágcsák/energiaitalok/innivalók/rámenek vannak és itt nagyjából ki is fújt. Mivel az időeltolódás is még keményen fejbe vágott minket úgy döntöttünk az első napot lightosra vesszük és mivel olvastuk valahol, hogy a LOTTE torony aljában egy másik pláza is van, ahol van egy nagyobb tesco szerű bolt is, azt irányoztuk be. Reggel fél tízre értünk oda és mivel még minden zárva volt tízig, a mellette lévő tavat (Seokchon lake park) vettük célba. Itt el is sétáltuk az időt fél egyig, igaz gyök kettővel közlekedtünk és még a botos bácsi is lehagyott minket:D tény direkt lassan mentünk és kiélveztük a tavaszi napsütést:)

Végül ahogy körbejártuk a tavat megirányoztuk az épületeket, mert van vagy 6-7, konkrétan mintha a fél kerület Lotte lenne... és gőzünk sem volt melyik az amelyik nekünk kell, illetve melyik bejáratot használhatjuk, mert voltak magán/céges bejáratok is, a duty free részlegről ne is beszéljünk az egymilliós gatyákkal (Cartier, Prada, Gucci stb ). Gyomrunk is hajtott már minket, úgyhogy majd egy órát karingyoltunk mire találtunk egy éttermet, japán fúziós mellett döntöttünk. Férjem végre kipróbálhatta a friss sashimi rizstálat én pedig a szilvaszószos katsudon-t, udon tésztalevessel. 

Majd célba vettük az eget:D irány a Seoul Sky-t a Lotte toronyba, illetve vettük volna, ha megtaláljuk a bejáratot:D körbejártuk az egész épületet, de sehol semmi... gondoltunk egyet irány a metro, ott biztos ki van táblázva. Igazunk volt:D a bejárat a B1-n van... 29.000 Won a belépőjegy személyenként, kicsit húztuk a fogunkat, de egyszer élünk:) majd mikor fizetni akartunk, kiderült, hogy a MasterCard fizetőknek 10% kedvezmény jár, így kettőnknek végül 52ezret fizettünk:) Egy tuti a lift rendszerre nem lehet panasz, gyorsabban értünk fel a 118.-ra, mint ideheza a 10. emeletre:D Igazán szép látvány, hát még az observatory , ahol konkrétan átlátszó alattad a padló a 120. emeleten...

Végül eljutottunk a boltba, amiért igazából ez volt az első napi programunk, de nem sokáig bírtuk, amilyen gyorsan tudtunk kiszambáztunk:D Az aki odahaza az agresszív reklámokra panaszkodik, az még nem volt Koreában. Minden egyes bolti részlegnek van egy "kikiáltója", aki az akciókat egy mini kihangosítón a nyakában kiabálja még akkor is ha kérdeznek tőle valamit azon keresztül válaszol még ha vele szembe állsz is. A legjobb mikor két részleg között vagy és mindkét ordibálás sztereóba hallgatod:D Egy biztos a gyümölcs horribilis áron van (még ha finom is) . Pl egy kiló narancs az 12 ezer won (kb 4 ezer forint), kb egy kiló eper ugyanennyi. Talán az ananász egy leheletnyivel olcsóbb. Szalálmit mint olyat egyáltalán nem találtunk, az egyetlen ilyen típusú ételek a virslik és kolbászok, azok amúgy finomak (legalábbis amit próbáltunk:P). Pékáru nagyon minimális, kenyér kizárólag toast kenyér és a maradék pékáru is főleg édes péksüti esetleg hotdog kifli...

Itt már nagyjából vonszoltuk magunkat és a fejünk is szétszakadt a sok hallott kiabálástól, úgyhogy megirányoztuk az otthont:D ilyen korán még tuti nem kerültem ágyba, de hét órakor már mint akit agyonvertek úgy aludtam:p 

Második napon kilökött minket az ágy, már fél hatkor viribeltünk úgyhogy úgy döntöttünk nekivágunk a Szöul fal túrának. Ez a túra végig vezet az eredeti Hanyang városfal nyomvonalán.

Ez volt az a túra, amit mindenképp szerettünk volna végig vinni, a túra állomásokon lehet kapni egy térképet, és négy pecsétet össze lehet szedni, ha teljesíted. Sokat olvastunk/néztünk vlogot róla, úgyhogy tudtuk a legnehezebb szakasz a Baegak (egyes részleg). Mivel azt mondták a teljes 12 kilóméteres túra megtehető egy nap, ha korán indulsz bátrak voltunk és azt mondtuk mi ez nekünk. Ez nagyjából tartott az első negyed óráig, amíg megláttuk az első lépcsősort, ami még csak a információs irodáig vezetett:D nah innentől jött a töménytelen fájdalom, levegőkapkodás, kisebb-nagyobb szívrohamok, sziszegés és mindenki felmenőjének szidása :D Ami fontos ez a szakasz nem kamerázható vagy fényképezhető, mivel katonai területen megy át, de talán ez a legszebb része az egész túrának. Alapvetően megérte, de tényleg kőkemény lépcsőzésre számítson mindenki. Ebben vannak 30 centis kőlépcsők és már modernebb kisebb falépcsők, de konkrétan szerintem légvonalban 750 méteren 350 méter szintkülönbséget tettünk meg.

Azt hittük az első pecsét a Baegak részleg első induló kapujánál lesz, de ott se pecsét se semmi nem volt, így picit aggódva indultunk neki. Végül a Sukjeongmunk információs irodánál találtunk térképet és az első pecsétet is (egy zöld szarvast) begyűjtöttük. Noh most, aki utánunk megy az figyelje Rendesen a térképet a Sukjeongmunk után és ne térjen el a fal mellől, mert van olyan szakasz ahol át kell menni a fal másik oldalára. Mi nem láttuk ezt és azt hittük a helyes útvonalon vagyunk, noh ez további két óra lépcsőzés volt, mert amit eddig megtettünk felfele azt most megtettük lefele is, de mikor rájöttünk hol vagyunk úúúújból föl kellett menni majdnem ugyanoda :P Nagy szerencsék volt a völgyben találkoztunk egy tündéri koreai párral, akik útba igazítottak minket és még útravalóul mandarint és energiaszeletet is adtak, sőt az egyik fontos kereszteződésnél be is vártak minket, hogy ne a rossz irányba menjünk.

Újra a helyes útvonalon nagyjából 3000 lépcső után elértünk egy kényelmesebb szakaszhoz, ahol bár voltak lépcsők, de már inkább lefele (ami még jobban fájt:D) és jobban elszórva. Végre elértünk a harmadik kapuhoz és azt hittük megvan a második pecsét, majd miután újabb 20 percig keringtünk -újabb lépcsők árán:D- a harmadik kapu körül rájöttünk, hogy a pecsét a negyedik kapunál van:D 

Ekkor úgy döntöttünk leülünk és elnyammogunk egy almát és megettük a pártól kapott energiaszeletet és úgy döntöttünk, hogy ha fene fenét eszik is legalább a második pecsétet megszerezzük:D ha már a teljes túrát tuti nem tudjuk ma befejezni... szóval útra keltünk. Ez már a 2-s Naksan szakasz volt, itt egyik oldalon a fal, a másik oldalon viszont kis házakkal övezve sétáltunk, bár volt felfele menet, de már lépcsők nélkül, így sokkal elfogadhatóbb volt, ráadásul elnézelődtünk a házak felett is. Csodás látvány volt egy-két helyen. Itt egy helyen álltunk meg egy picit tanácstalanul, mert elérkeztünk egy elágazáshoz és nem tudtuk merre. Végül NaverMap tanácsára a fal azon oldalán maradtunk, amelyen addig mentünk (a másik a Naksan parkba vezetett be, elméletileg az is jó útvonal lett volna, ha maradsz a fal mellett, mert félúton volt egy kapu, ahol vissza tudtak jönni erre az útvonalra). 

Végül már-már vánszorogva, döcögve csak eljutottunk a negyedik kapuhoz. A pecsét nem közvetlen a kapunál van, hanem az információs központnál a vásárutca felé. Egy fa dobozban. Itt egy hanbokos zöld fiatalembert kaptunk:P

Ezek után már nem volt energiánk kajáldát keresni, úgyhogy bementünk az első KFC-be:D Amúgy ez is érdekes élmény volt. Magyar viszonylatban kínálat szinte semmi. Négy hamburger volt, annyi volt a különbség, hogy nálunk a menük külön rendszerben vannak, itt csak a hamburger kiválasztása után ajánlja fel neked a menüt. Viszont kipróbáltuk az itt kapható Eggtard-s kosárkát, ebből volt csokis verzió is, ami mindkettő nagyon finom volt. Az eggtardos egy vaniliás sodó szerűség, míg a csokis rumos volt. Innentől már csak valahogy haza kellett vonszolnunk magunkat... azt már akkor tudtuk, hogy a túrát másnap (azaz ma) nem fogjuk folytatni, mert örülünk, ha lábra tudunk majd állni... és így is lett:D ma szinte végig totyogtuk a napot, de ezt majd következő posztban, mert ragadnak le a szemeim:P