Hello Kitty, Autó és Zongora Műzeum (Április 6)

Előző nap után sem sokat javult az időjárás, ködös, hideg, de az esőfelhők már szakadoztak. Néha esett, néha nem. Úgyhogy megint kerestünk benti programokat. Itt már kicsit okosabbak voltunk, legalább tudtuk melyik Transit stationra kell mennünk és oda melyik busz visz el minket. 

Nálunk ugye nem játsszák a Hello Kittyt, de azért a szele minket is elért Magyarországon plüssök és egyebek formájában. Azt hittük ki fogunk lógni, de voltak mások is gyerek nélkül, úgyhogy nem gáz megnézni:D A belépő fejenként 14.000 Won, szóval két embernek olyan 7500 Forint körül mozog. Készüljetek töménytelen mennyiségű rózsaszínre és sok-sok Kittyre:P Sok mindent nem lehet mondani róla. Belül gyerekeknek vagy bárkinek (automatából lehet venni 5000 won-ért egy dobozt) van térkép és lehet pecséteket gyűjteni. Sok állomás, sok pecsét, úgyhogy gyerkőc tuti élvezi. 

A másodikon van egy Hello Kittys kávézó, itt is ugyanaz az automatában megrendeled és kapsz egy hívót rendszer, mint előző nap a repülős múzeumban. Harmadik szinten egy mini mozi volt, oda az előző napi tapasztalat után már nem mentünk be. Koreai és tényleg gyerekeknek van. Ezen kívül a tetőn, amire már szinte senki sem megy ki van egy gyerekeknek szóló mini labirintus, de amúgy inkább kilátóként funkcionál a környékre. Igazából a szuvenírshopja nekem kis csalódás volt, mert bár volt mindenféle-fajta dolog, mégsem tudtunk igazán bármit is kiválasztani. Végül totál meglepő módon üres kézzel távoztunk, még egy hűtőmágnest sem tudtunk venni, pedig a bolt maga viszonylag nagy volt. Szimplán ami volt az is vagy minőségileg tűnt gyengének, vagy szimplán megint csak nem fért volna be a csomagkorlátainkba:(

Itt már figyeltünk a buszok idejére, úgyhogy tíz perccel buszérkezés előtt értünk a megállóba és eggyel tovább mentünk az Autó és Zongora Múzeumba, ami amúgy abszolút pozitív csalódás volt. A belépőt automatából tudod megvenni 13 ezer won/fő (persze nincs angol menü), viszont van egy ajtón álló emberke, aki rögtön ugrott és már nyomkodta is mi kell nekünk, majd mikor kiléptünk a helységből a jegyekkel a kezünkbe, még belenyomott egy kis szalvétában egy adag répát. Néztünk rá mint borjú az új kapura, de gondoltuk nem nekünk szánta rágcsának:D úgyhogy tovább mentünk:P

Jött egy-két kocsi, majd jobbra egy kerítésen keresztül lehetett bemenni több modellhez, ezek kibelezett verziók, de ettől függetlenül érdekesek voltak. Itt jöttünk rá minek a répa... ugyanis ezen a területen egy 7-8 szarvasból álló csorda konkrétan szabadon sétafikálgat. Először nem is őket vettük észre, hanem egy kerítés mögött volt egy fiatal példány és még egy felnőtt, megláttak minket már vágtattak is a kerítéshez:D tudták free kaja:P aztán mikor ők már levámoltak pár répával akkor láttuk meg azokat, akik szabadon mozoghatnak ezen a területen. Fáztak, úgyhogy összebújva pihengettek az egyik oldalon. 

Amúgy nagyon jópofa padok vannak az egész park területén:)

Innen aztán vagy visszafordulsz vagy mész tovább a "Healing Forest"-be. Szerintem már alapvetően az az egy sétaösvény megérte a belépőt. Elméletileg a kapu után egy virágos mező lenne, ha épp elkapod, legalábbis a kinti térkép szerint.

Mintha egy tényleg titkos helyen jártál volna, kitaposott fekete, de mohás lávakővel kirakott útvonalon. Csupa érdekes növénnyel, kacskaringós utakon. Az egész egy kör szóval ott fogsz kijönni, ahol bementél. Az egész egy kilométeres csak, úgyhogy nem egy nagy távolság, de tényleg totál megnyugtató, már ha nem hatvanan vannak rajta.

 

Mi tök egyedül voltunk úgyhogy nagyon élveztük. Babakocsi, magassarkú, papucs szigorúan nem javallott. Csúszós tud lenni a mohás út és a láva kövek. Nincs olyan sok le és fel, de azért van pár lépcső.

Ezt megjárva irány vissza, ekkor már a szarvasok is járkáltak fel-alá, talán mert már jó pár ember betéved és a gyerekesek élvezték az etetést. Aztán irány a kaptató felfele az épület irányába.

Magáról a kiállításról sok mindent nem tudok mondani. Az biztos a tulaj nagyon szereti a régi kocsikat és zongorákat. Nagyon szép old timerek voltak kiállítva. Érteni nem értek hozzájuk, de tényleg szépek voltak és plusz pont a leírásnál mindig volt koreai/angol/japán/kínai leírás is. Igaz egy-kettőnél láttam más fajta táblákat azon csak koreai felirat volt:/ Nem tudom azok mi alapján kaptak másik táblát, remélem nem arra cserélik a többit, mert ez így tetszetős volt, hogy végig négy nyelven volt olvasható minden.

Az út végén egy hatalmas autómakett/matchbox/modell bolt van, egyik barátunk gyűjtő, úgyhogy csak bevándorolt egy a tatyónkba, amilyen még tuti nincs:D

Most, hogy már pénzt is költöttünk irány a busz és haza. Ledobtuk a tatyónkat, pihentünk fél órát és jöhet a szokásos vacsi keresés. Kivételesen kíváncsiságból google térképen nézelődtem éttermek terén és találtam egy herkentyűs hotpotos éttermet 5-10 perc sétára tőlünk, állítólag volt angol menü és nagyon jókat írtak róla, úgyhogy uccu neki.

Hát annyit mondhatok tényleg hatalmas élmény volt. Igazából nagyon nem volt nehéz lefordítani az étlapot, mivel nagyjából a hotpot tette ki az egészet és pár apró fogás mellette. Lesz ami lesz megrendeltük a két fős tálat. A helyet a felszolgáló hölgyek keményen kordában tartják, mutatják hova ülhetsz. Szisztematikusan töltötték fel a helyet és utólag már értettem miért. Mikor mi odaértünk három asztal volt foglalva mögöttünk (olyan hat óra fele), mikor eljöttünk teltház volt keményen. Ezzel a feltöltési rendszerrel nagyjából kör-körösen ürülnek és töltődnek az asztalok. Miután leadtuk a rendelést kijött a szomszéd asztalhoz a négy fős tál. 

Mondom, ha meg is felezik ezt az adagot kizárt hogy megesszük:D Jelentem teljesítettük! köret nem volt hozzá, de kaptunk egy ramen tésztát a végére. A felszolgálók segítenek, konkrétan minden asztalnál ők vágdossák fel amit kell. A tál annyira friss volt, hogy konkrétan az egész rák és a megpucolt tintahal kivételével még mozgott minden>< A polip le volt fejezve, de mikor hőt ért elkezdett reflexből felcsavarodni. Nem kicsit döbbentett meg:D A tál egy mesterműként volt felépítve két hatalmas kagylóhéjon, volt rajta 5-6 fajta kagyló, egy egész rák, apró polip, nagy polip, tintahal, nagy garnélákkal, sok babcsírával és kis hagymával ♥ . Ha valaki azt mondja nekem, hogy tényleg jól lakhatok csak tengeri herkentyűvel tuti hülyének nézem, pedig megtörtént. A polip még mindig nem kedvencem, de minden más isteni volt a tálon. Először lerakják eléd és meg kell várni míg felforr (itt megkóstoltam az alaplét szinte alig volt valami íze, egy nagyon gyenge zöldségleves talán), pár perc után jön is egy hölgy és elkezdi bontogatni amit bontani kell, vágni amit vágni kell. Azokból a kagylókból kiszedi a mini zsákot, amit ki kell, majd az egész rákkal együtt immár rotyog minden. 

Mi szép lassan csipegettünk mivel újdonság volt minden, az egyik hölgy azt hitte nem tudjuk már ehetünk úgyhogy tök édes módon az összes polipot szinte hozzám kimerte, míg Oli kapta a tintahalat:D mondtam most csere:p ő amúgy is szereti a polipot:D amikor már látták fogyóban a kagyló és egyéb herkentyű jöttek és felvágták az egész rákot. Teljesen meglepődtem a rák iszonyat édes volt, egy sós vízi állat, ami ennyire édes húsú hihetetlen. Itt már kezdtünk tele lenni, de mondtam rakjuk bele a ráment, mivel lassan ettünk lassan nem marad lé, amivel a rámen megfő:P mondjuk pár perc múlva már jöttek az alaplével kinek kell után tölteni, de addigra én már elzártam a gázt és a ramen csak szívta magába a finom levet.

 Noh most a végeredmény lé a sok herkentyűtől mézédes lett.. nem túlzok, mint a cukor:) Úgy tele voltunk mire végeztünk, mint a délibusz:) az egészért 70 ezer wont fizettünk (kb 18 ezer forint), de őszintén megérte. Az egész helyen csak helyiek voltak, a kaja és a hangulat isteni volt, igazán jól éreztük magunkat:) Ezen az estén sem kellett altatni minket:P