Banglimwon, Spirited Garden (Április 7)

Holnap elhagyjuk Jejut, letelt ez a tíz nap is:( Ma igazából nem csináltunk semmit, csak összepakoltuk a cókmókunkat , nem segített az sem, hogy ömlött egész nap az eső, mintha az időjárás is azt mondaná pihenjetek az utazás előtt:P Feltett szándékom volt posztot írni, de ahogy illik eltötyöltem az időt, úgyhogy most vacsi után van kis időm gondoltam csak megejtek egy posztot :)

Hol is hagytuk abba? Április 7 jön. Ez a botanikus kertek napja volt. Ezek is még a 820-s busz vonalán vannak, utazási idő Jeju-si-ből ugyancsak 1-1,5 óra várakozással, ha nem vagy szerencsés az átszállásoknál lehet kettő is, ha mákos vagy picit több mint egy:) Noh mindegy Dong Gwang Transittól a 820-2-s busz lesz a tietek (az van közelebb, mintha az óra szerint közlekedő járattal mentek). Mi Banglimwon-nal kezdtük. Az volt messzebb. A térkép a buszhoz azt mutatja a 8-11 megállók egy helyen vannak, de nem: csak nagyon közel egymáshoz. A shuttle buszok előnyei mindig időben bemondják az aktuális megállót, de a digitális kijelzőn mindig mutatják a következő megállót is. Ahogy mondtam a kísérő hölgy úgyis megkérdi majd mindig hova mentek, úgyhogy általában figyel és jelzés nélkül is megállítja a buszt nektek. Buszmegálló stílusosan:

Banglimwon a meglepetések kertje:) azt mondhatnám rá " Rendezett káosz". Gyönyörű lehet virágzás kellős közepén, még így is hangulatos volt. Az egész egy magánkertből indult ki, a tulaj házaspár szereti a növényeket és a békákat (a békákat nagyon) és a pénzt is gyűjtik. Ezt egyben megtapasztalhatjátok itt:P

Irányított útvonal van, szóval tulajdonképpen egy körséta. A főbejárat után van egy kis "bevezető" hely, de szépen ki van táblázva, hol a jegypénztár. A tulaj hölgy ült a jegypénztárban, 8000 Won/fő, szóval két embernek nagyjából 4200 Forint. Üvegházak, béka szobrok, kinti kert, béka szobor, padok, mini barlang,pávák, békás kőszobor, vízesések, csobogók, békás vízvezeték, amúgy nekem nagyon tetszett ez a tematika :) Egy idő után az ember szeme már direkt vadászta az itt-ott elrejtett vagy épp szemet szúró békákat:) 

Közben persze elmerülsz a különleges virágok és növények tömkelegébe. Valószínű a koreaiaknak nem olyan nagy dolog, de mi rengeteg különleges növényre csodálkoztunk rá:)

Szóval volt itt minden:) Az út során van egy madár ketrec két páva párral (amiből egy pár albínó) , meg egyéb helyi fácán szerű madarakkal. 

Aztán az út során van egy galéria is, ahova ha belépsz csupa békás apró szobrok vannak kirakva üvegvitrin mögé országok szerint:) van itt japán jógázó békától kezdve osztrák söröző békáig:P magyart nem találtunk:P Van egy kis mellék szobája a galériának, ami mellett majdnem elmentünk. Ebben van a tulaj bácsinak a nemzetközi pénz gyűjteménye. Régi már nem használatban lévő papír pénzek. Itt szerintem alsó hangon elnézelődtünk vagy húsz percet:D Össze vissza jöttek az országok, afrikai mellett svájci, kanadai mellett ausztrál pénzek, ahogy esett úgy puffant és ezért tényleg belemerülhetett az ember a nézelődésbe:)

Pont azt beszélgettük, hogy magyar biztos nincs köztük, otthon még van pár régi pénzünk majd elküldjük neki, majd hoppá elkerekedett a szemünk:) ott vagyunk! méghozzá jó állapotban lévő kollekcióval ♥ aki elég öreg még használhatta azokat a régebbi papírosokat is:P (QQ én...)

Minden esetre jól esett a szívünknek, hogy azért ott vagyunk a piciny gyűjteményben:)

A kert végében a vízesés is gyönyörű volt, amúgy itt is szerencsénk volt alig kóválygott pár ember a kertben úgyhogy teljesen nyugiban sétálhattunk. Van mosdó is, ne a hátsót használjátok az elég elhanyagolt:P a vége fele a kertnek van egy rendes tiszta "fő"wc , ne járjatok úgy, ahogy én, hogy szemeztek a friss pókhálóval van-e lakója:P Amúgy nem győzöm elégszer hangsúlyozni, nőknek ahol van esélyed elmenni mosdóba menj!:P ki tudja mikor találsz másikat:) kivéve, ha persze kávézóról kávézóra jársz, de még ott sem mindig van:)

Alapvetően ez a kicsit ahogy esik úgy puffan kert, ami mégis tele volt apró meglepetésekkel sokkal maradandóbb lett számomra, mint az ahova innen mentünk:) Főleg a gyönyörű vízeséssel a végén:

Itt már figyeltük az óránkra és időben mentünk ki a 820-1-s buszhoz, mivel ugye reggel az órával ellentétes irányban a legmesszebb lévő Banglimwon-ba mentünk, a Spirited Garden visszább volt, ezért itt már az órával megegyező járat kell azaz a 820-1. Igazából csinálhatjátok úgy is, hogy a legközelebbihez mentek először és úgy távolodtok és csak a legvégén választjátok az ellentétest buszt, vagy mint mi először a legmesszebbhez mentünk és mindig onnan jöttünk visszafele a látnivalók során. 

Noh mindegy szóval innen irány a Spirited Garden. Itt már kicsit borsosabb a belépő fejenként 13ezer won, azaz két embernek nagyjából 7000 Forint. Míg Banglimwon egy rendezett káosz volt, addig Spirited Garden a tökéletes letisztult tervezés és kicsi öntömjénezés és még több emléktábla a Kínával való barátságáról a bácsinak :P Mondjuk őszintén meg is érdemli azért, amit 40 év alatt elért. Itt a tulajdonos bácsi alapvetően ezt a hatalmas kőfalakkal körülvett kertet földművelés miatt kerítette be annyira erős a szél Jejun (ezt teljes szívvel alátámasztom, nem volt olyan nap, hogy ne fújt volna teli torokból) és abból alakult ki Bunjae kert, ami egy kert tervezési típus, ami a fák és bonsai fák szeretetén alapszik. Tulajdonképpen a bonsai egy koreai kiterjesztett változata.

Jelenleg még minden sárgás volt a kiszáradt fűtől, de az egy-két napja tartó esőnek már látható nyomán bújtak elő a zöld füvecskék. Őszintén, ha a csodálatos cseresznyefa virágzás (ami mint kiderült apricot - azaz sárgabarack fa) levesszük, akkor minden tekintetben ősszel jobban megéri jönni. Rengeteg vízmosást láttunk üresen és még minden sárgás, mivel a természet nem kapott elég vizet. 

Gyönyörű rendezett hely, kényelmes kövezett ösvények, kőszobrok, gyönyörű kovácsoltvas kapu, mind ez több méter magas lávakőből készült kerítéssel körbevéve. Nálam mégis az egész kert fénypontja a vízesés és az előtte lévő koi ponty tavacska a híddal. Ahogy átsétáltunk a hídon néztem mennyi gyönyörű Hatalmas, mármint tényleg Hatalmas koi pontyok vannak benne, de akkor még nem láttam meeennyi van benne:)

Ahogy áthaladtunk a hídon viszont kiszúrta a szemem, hogy van ott egy tábla 2000 won felirattal és mintha haleledel lenne benne:) Bettike szeme felcsillant, van is még papír ezresünk én bizony veszek egyet. Míg ott kotorásztam a táskában a pénztárcáért egyszer csak szemem sarkából láttam, ahogy vagy alsó hangon 30-40 koi elkezd kiözönleni a híd alól:D a híd alatt voltak összebújva a hideg ellen, de mivel tudják onnan szoktak ingyen kaját kapni, ahogy meglátták van ott valaki: már özönlöttek is kifele:) 

Hihetetlen élmény volt:) Kicsi zacsinak tűnik, de elég sok kaja van benne:) A pontyok ölre mennek a kajáért, úgyhogy ha van rá lehetőségetek akkor ne egy helyre dobáljátok be, hanem minél nagyobb szórásba, lehetőleg messzebb is:) ahogy láttam volt jó pár ponty, ami valószínű attól sérült, hogy egy helyen tülekedtek a kajáért.

Alapvetően viszonylag gyorsan bejártuk a kertet, mert bár tényleg gyönyörűek voltak a fák, de viszonylag kevés dologra csodálkoztál rá és inkább csak egy relaxációs könnyed séta volt, mondjuk annak is szánták az egészet. 

Amikor indultunk a séta elején láttuk a kijáratnál van egy nagy étterem és nyitva is volt! Láttuk az étlapon azt amit mindenképp ki akartunk próbálni azt a lapos hosszú ezüst színű halat (hairtail fish-Ezüstös sertefarkúhal) úgyhogy megbeszéltük, ha végeztünk a sétával: bemegyünk és ott ebédelünk.

Amikor kiértünk és besétáltunk az étterembe pár asztalon még ott volt a teríték, az illatok is jók voltak. Ketten a kajájukra vártak, de mikor rákérdeztünk közölték pont most fogytak ki, úgyhogy zár is a konyha... mivel bementünk az étterembe pont lekéstük a buszt, úgyhogy ott maradtunk és ittunk két csokis Lattét, hogy picit átmelegedjünk, mert giga kőfalak ide vagy oda, szél és hideg is volt, úgyhogy átfagytuk:) 

Közben megbeszéltük, hogy mivel ilyen hamar végeztünk visszafele beugrunk a Üveg múzeumba is, mivel mindenhol azt írják egy-másfél órás program (nekünk bambuláknak minden másfélszer annyi idő) gondoltuk akkor az utolsó 820-s buszt fogjuk elérni és az bemegy a reptér fele és pont megáll a mi megállónkba is, szóval nem kéne átszállnunk ideálisnak tűnt. A két latte elszürcsölése után tíz perccel a busz előtt kimentünk (mindig legyetek kinn előbb, komolyan itt a menetrend az egy ilyen hozzávetőleges dolog +-5 perc simán benne van, de a digitális kijelzős megállóknál úgyis látod a pontos időt, ahol meg nincs... nos vársz vagy kakaomap a barátod:P) szóval időben kinn a megállóban, jön is a busz, néni szokás szerint megkérdi hova megyünk. Miután leültünk és bekötöttük magunkat (ez fontos, minden gyors járaton és shuttle-n kötelező biztonsági öv van!), közöltük hova mennénk erre erősen mutogat és mondogatja "Closed", úgyhogy ne szálljunk le. Nagyüzemi beszélgetés Olival, hogy akkor mi legyen. Megegyeztünk, akkor megint leszállunk a Tea Múzeumnál, mivel múltkor ugye az Innisfree-re hittük az a múzeum, de később jöttünk rá, hogy nem. Ahogy haladtunk a Glass Museum megállójában a néni szólt a sofőrnek, hogy lassítson hogy láthassuk tényleg zárva van a parkoló is csak teherforgalomnak volt, gondolom felújítják. Mondtuk akkor O'sulloc. Mosolyogva közölte ok:) Meg is állította a buszt nekünk , mi hálás mosollyal köszöntünk el, hogy nem kellett a Glass Museumnál fél órát dekkolnunk, hogy konstatáljuk be van zárva:P

Noh itt már nem is mentünk az innisfree felé, irány a O'sulloc. Félúton elkaptak kis ingyenes teakóstolóval, odafenn lehet venni a shopban. Finom volt, kellően savanykás. Felkaptatunk a nem túl nagy emelkedőn és meglátjuk az egész múzeum rész le van zárva, csak a mosdó és a kávézó/shop van nyitva >< Nem akar nekünk ez összejönni:D de itt legalább már csak teás cuccokkal volt tele a bolt, amit múltkor hiányoltam:) Sok tea fajta, különböző tea szettek, csoki teával töltve, pár teafüves szépészeti cucc stb. A bolt nem túl nagy talán 40-50 nm2, de sokan vannak, szóval tömegnyomor szinte garantált. Kifejezett plusz pont a teáknál mindig volt egy kis üvegcsében egy minta példány, ami légmentesen le volt zárva. Kinyitottad és érezted az aromát, így el tudtad dönteni neked tetszene-e vagy nem. Sok a kettő fizet olcsóbb, vagy 3-t fizet egyet kap ajándékba, volt aki nagy szatyrokkal távozott. Könnyű pénzt költeni:P Így, hogy múzeum sem volt nyitva, megint szuper gyorsan végeztünk. Ránéztünk az órára 10 perc van a buszig, szuper gyorsasággal vágtatunk a buszmegállóba vagy 40 perc múlva a következő busz. Nem sietünk sehova, az már látszott így is öt órási buszt el fogjuk érni, úgyis át kell szállnunk nem lesz egyenes járatunk úgyhogy csak menjünk át az Innisfree kávézójába, hideg van együnk legalább egy sütit ennek örömére.

Rendeltünk egy teás láva sütit, hogy ketten megkóstoljuk 15000 won (4000 forint>< életem legdrágább sütije). Kapsz egy dobozt, benne süti, egy kis tárolóban valami öntet, meg keksz reszelék és rajta van , hogy kell "összerakni".

 Nem volt életem sütije, de legalább nem volt túl édes és a tea íz is igazából a háttérben maradt, inkább egy vajas piskótához hasonlított.

Addig húztuk az időt, míg 15 perc volt a busz érkezéséig, szóval szép nyugisan lebattyogtunk. 7 perc érkezésig, jött is: irány haza.

6 óra elmúlt mire "hazaértünk", de nincs pihenés irány vacsorát vadászni. Mindig lutri milyen éttermet találunk, vadásztuk az angol feliratokat vagy hogy odabenn ül-e , már bocsánat a kifejezésért, de fehér ember. (Tegnap pl halálra rémítettük az itt sarkon lévő étterem tulajdonost, eskü halálra sápadt amikor besétáltunk, hogy van-e angol menü - úgy hogy amúgy már egy hete szemezünk az étteremmel, mert itt van velünk majdnem szemben és az oldalán ott díszelegnek az ételek angol feliratokkal... hát nem hogy nem beszélnek, de menü sincs. Konkrétan az egész étterem elcsöndesült, mikor megláttak minket belépni:D). Most éhesek voltunk, délben a hal sem jött össze... akkor nézzünk egy BBQ éttermet, előző nap belestem egy kávézó mögötti udvarban, az apartmanunkból rá is látok a kerthelyiségre,  lesz ami lesz próbáljuk be. 

Ajtón álló angolul köszönt, giga kő le a vállunkról, nem kell tovább keresgélni. Van-e foglalásunk, nincs, semmi gond még van hely:O  három helységből áll a nagy étterem, de már akkor több mint a fele megtelt.

A leghátsó helyiségbe kísértek minket, a pincérünk nem beszél angolul, de kezünkbe nyomja az angol étlapot és már veszi elő a telefonját, hogy egy képen mutogassa melyik hús melyik és mire számítsunk ♥ rendeltünk egy hasa alját és egy nyakhúst. Adagok 180 gramm. Mikor kihozta a húsit, rögtön kértünk egy-egy adag rizst is, mivel az egyetlen amit kevésnek éreztem a saláta levél volt, ami mellesleg iszonyatosan finom volt és jól esett. Konkrétan el legelésztem volna csak a saláta levelet egy órán át:D (Amúgy amikor már az utolsó falatokat rágtuk akkor jöttünk rá, hogy nagyjából a tőlünk 3 méterre lévő Self büfé asztaláról a banchanokat és a saláta levelet bármennyiszer után töltheted >< akkor már teli gyomorral úgy voltunk, még egyszer visszajövünk és akkor besalátázunk:P ---> végül nem mentünk vissza:) ) A hangulatát nagyon szerettem a helynek, ugyancsak helyiek vagy legalábbis koreaiak mindenhol. Hangzavar, italozás, pörgő felszolgálók (jah amúgy itt is felvágták a húst, legalábbis a nagyot kisebb darabokra, aztán ránk bízták azt még apróbbra vágjuk vagy nem). 

 

Két főre: 2 adag hús, 2 rizs, két kóla: 50.000 won. Nagyjából 13 ezer forint. Hét óra fele távoztunk, akkor már teltházzal ment az étterem. Amúgy másik javaslat az étkezéseknél figyeljétek az időt. Ebédnél nagyjából 11:45-13:00-ig a cégektől kiözönlenek az emberek ebédelni, ez Szöulban volt a legdurvább, akkor szinte ellepik az éttermeket és lehetetlen helyet találni. Tehát enni előtte vagy utána... és este is olyan 7 óra után vettük észre, hogy akkor indul meg a tömeges népvándorlás vagy szabadulnak ki a társaságok. Úgyhogy érdemes 6- fél hét fele nekiindulni. Végül ezen a napon sem kellett altatni minket:)