Kicsit elúsztam a posztokkal, mert Jeju eddig aligha szeret minket, de nem hagyjuk, hogy kifogjon rajtunk:P
Hol is hagytam abba? Vasárnap (Április 2) :) nagyjából eddigre a Busan és közvetlen környéke tervezett látványosságaiból már csak Songdo környéke és Busan külső részén lévő Beomeosa Temple maradt (minden más több órás út lett volna oda-vissza tömeg közlekedve). Így vasárnapra gondoltuk Songdo-t és hétfőre az utolsó napunkra egy könnyű délelőtt/kora délutáni programnak a templomot, mert még valahogy ki kellett találnunk pontosan hogyan is fogunk beférni a bőröndökbe a súlyhatáron és csomagmennyiség határon belül:D
Szóval Songdo. A terv Amnam Parkkal indult, majd gondoltuk le libegőzünk Songdo Skywalkhoz és ott még császkálunk picit a vízparton. Gondoltuk mi...:D Alapvetően véghez is vittük csak nem úgy ahogy mi gondoltuk:P Amnam bejárata és a cable car induló pontja egy helyen van. Amnam Park-ról annyit kell tudni, hogy egy félsziget az egész. Azon van körbe a szigeten négy útvonal. Te döntöd el melyiket teljesíted. A legrövidebb 25 perces (1km) , a leghosszabb ami bejárja az egész sziget két oldalát 70 percre (kb 3km) van taksálva. Mondtam már párszor mazo
chisták vagyunk, úgyhogy persze, hogy a leghosszabbnak vágtunk neki. Amúgy ez nagyjából ugyanazok az útvonalak, csak egyre később fordulsz vissza illetve nem fordulsz vissza, hanem végigmész. Alapvetően már a cable car-hoz és Amnamhoz is egy erős kaptatón mész fel, úgyhogy már ott gyanús lehetett volna:P Ott amúgy van egy másik látványosság a Songdo Yonggung Cloud Bridge , de az éppen felújítás alatt volt. A parknak nincs belépője, a Cloud Bridge-nek, ha jól emlékszem 1000 Won lett volna, ha épp nyitva van.
Amnam parkról sokat nem tudok mesélni, iszonyat mennyiségű lépcső vár arra, aki neki vág. Hasonló élmény volt, mint az első szöuli wall walkingunk volt:D Bár ezt már sokkal jobban viseltük, plusz itt is lélegzetelállító látvány volt. Egyik oldalról a tenger, másikon a sziklás/erdős sétány. Kényelmes cipő alapfeltétel és van pár nyaktörő kőlépcső, úgyhogy tényleg tipitopiba vagy papucsba semmiképp ne kezdjen neki senki. Van jó pár hely fotózkodni, időközönként vannak pihenőnk, néha kóbor cicákkal:)
Ez ezzel szemben egy erdős útvonal, viszonylag kevés lépcsővel és tényleg alig pár emelkedővel, többnyire egy síkban mész. (Jah amúgy a sziget egy része katonai terület a visszafele út amellett vezet el) Viszont mivel a halpiac mellett fut, azért a fuvallatok néha hoznak kevésbé kellemes illatokat is, ettől függetlenül szép útvonal az is, aminek a végén egy tök cuki szélmalom mosdó van:D
Viszont ugye ez az útvonal nagyjából 3-4 buszmegállóval lentebb dob ki titeket, mint a cable car induló pontja, úgyhogy valahogy vissza kell jutni. Nekünk mákunk volt szinte rögtön jött a busz, Oli éppen csak elővette a tabletjét, hogy megnézze mikor jön a busz. Alapvetően azt hiszem 20 percenként jár, de már őszintén nem emlékszem:) viszont így 5-10 perc alatt visszajutottunk a kezdőpontra. Gondoltuk noh akkor irány a libegő, ránéztünk a vezetékekre egy sem ment. Pár órával korábban még egyértelműen mentek, úgyhogy nem kellett nagy ész, hogy rájöjjünk a tényleg nagyon erős szél miatt lezárták a libegőket (amúgy este hazaérve az esti híradóban láttuk, hogy úgy állították le őket, hogy volt akit konkrétan úgy emeltek ki a vezetékről lógva, vagy akit még elértek ilyen emelő daruval úgy...)
Noh gondoltuk sebaj, van ám turista út a víz mellett, igaz lépcsők tömkelege, de legalább szép lesz a látvány:D gondolta azt kiskakas, ahogy elindultunk az erős lejtőn a lépcsők fele láttuk azt az útvonalat is lezárták:D noh akkor vissza a kaptatón a buszmegállóba, nincs mit tenni marad a busz. Ezzel kivételesen megint szerencsénk volt és szinte azonnal jött.
A busz konkrétan Songdo beach-nél rak le, úgyhogy az előző naptól lelkesen (és mivel tudtam tengerpartra megyünk aznap halászgatya volt rajtam) lekaptuk a cipőket és irány a part, ott megyünk végig a skywalking-ig. Ahogy az előző nap nagyon kellemes volt a víz, másnapra azt hittem lefagy a lábam annyira hideg volt a víz:D lehet az áramlat vagy fogalmam sincs, de az első két -három hullámcsapás után inkább feljebb mentem, hogy még véletlenül se érjen el:D A part maga szép, de a kilátás..:D csupa teherhajó/halászhajó. Nem éppen az a látvány, amit az ember amúgy tengerben való fürdésnél szívesen csodál:P
Ezzel bejártuk Busan összes strandját. Irány a Skywalk, a szél még mindig ezerrel fújt. Nem vagyok kis darab, de eskü be kellett feszülni, hogy ne lökjön arrébb:D Rendesen szorítottam a telefonom, hogy ne vigye el a kezemből. Mindenki lekapta a sapkáját mielőtt a szél tette volna és láttam pár nem túl boldog nőt, akinek a randijára készített csodahaját rendesen szétgyepálta a szél:) Még az én rövid hajam is szénakazal lett a végére, hát még az övék :P Ahh még valami a felső korlátba beépített fém lámpák vannak, pár milliméterre kilógnak úgyhogy óvatosan, nekem sikerült az elsővel végig karcolni a tenyerem:P Alapvetően szerintem senki sem használja a korlátokat, csak legfőképp támaszkodásra, de most annyira fújt a szél, hogy sokan csimpaszkodtunk benne egy kézzel legalább:P
Este már kivételesen tudtuk hol vacsorázunk, két nappal előtte kinéztünk egy rántott csirkézőst, hisz az is rajta volt a listán, hogy az itteni rántott csirkét mindenképp ki kell próbálni. Noh újabb tapasztalat, egy adag bőven elég két embernek. Konkrétan még két nap múlva is azt ettük (amúgy még akkor is nagyon finom volt:D). Én zöldhagymásat kértem, Oli fokhagymásat, sült krumplival. Én már akkor tudtam esélytelen, mikor az enyémet kihozták:D szerencsére volt take out, szóval gond nélkül becsomagolták a maradékot:) Az alap rántott csirke ugyanaz a panír, de mindegyikre más típusú öntetet adnak az adja a plusz ízt, vagy legalábbis ennél a kettőnél úgy volt. Tényleg nagyon finom volt, de olyan szinten degeszre ettük magunkat, mint nagyon régen:D egy doboz krumplit és két doboz csirkét hoztunk el úgy, hogy azért termeltünk rendesen... szóval ahol már azt kérdezik kis adag vagy nagy, repüljetek rá a kis adagra, max rendeltek még egyszer. Ilyenkor alapból a kis adag is két személyesnek tűnik:P
Ahogy mondtam végül utolsó napra (04.03 Hétfő) direkt rövid programot terveztünk: Beomeosa Temple. Ez mindenképp megérte, gyönyörűen benn fekszik a hegyek között. Már maga az út is szép a busszal. A busz konkrétan körjáratban van a templomig és vissza. Arra figyeljetek, hogy van a megállóknál előtte még egy templom ne ott szálljatok le, de látni fogjátok, konkrétan az egész busz egy helyen száll le:D Reggel tízre mentünk oda, mert azt olvastuk a szertartások 10-11 óra között vannak és hogy csöndben kell lenni, hogy ne zavarjuk az oda érkezőket az imádkozásuk alatt, de mégis akkor akartunk menni, mert Gangnam-ban annyira hangulatos volt, ahogy kihallattszott a szerzetesek mantrái. Noh itt velünk egyszerre nagyjából 3-4 turista busz idegenvezetője gondolta ugyanezt >< Rögtön a bejárat előtt van egy információs pult, ahogy mutogatott nekem azt hittem belépőt kell venni. Oli odakinn várt, míg benn beszélgettem a hölggyel. Kiderült csak azért hívott be, hogy térképet adjon és megkérdezze honnan jöttünk. Tudta merre van Magyarország, azt mondta mi vagyunk az elsők itt, akikkel onnan beszélt- bár sanszosan minden kisebb országból érkezőnek ezt mondják:D-. Kezembe nyomott három térképet én meg néztem rá, mint borjú az új kapura. Nyújtottam neki vissza az egyiket, erre mutogat kifele, hogy miért a másik férfi nem velünk van? Kiderült közben Olit is leszólította egy turista odakinn, hogy ugyanerről érdeklődjön és csak úgy beszélgessen velünk pár szót. Ez amúgy nagyjából egész busani tartózkodásunkra igaz volt, szerettek megszólítani minket és szóba elegyedni még ha csak tényleg pár szó erejéig is.
Maga a templom nagyon szép, folyamatos felújítások zajlanak. A múzeuma zárva volt, úgyhogy azt nem tudtuk megnézni és a szertartások miatt a főbb templomok is kimaradtak belülről, csak amit be-be lestünk zavarás nélkül:) Végül direkt lelassultunk, hogy a turista buszok végre eltűnjenek és érezni lehessen a hely nyugalmát. Amúgy nem éri meg a misék alatt jönni, bár hangulatos, de alig hallattszanak ki a szertartások, nincs kihangosítva, mint Gangnamban és mivel az összes turista busz ekkorra szervezi az érkezését, egyszerűen jobb elkerülni őket. A kilátás gyönyörű a hegyekre. Amúgy interneten be lehet itt jelentkezni egy éjszakára ott alvásra. Egy napig a szerzetesek életét lehet élni, ételek, meditálások, ruha ami ezzel jár. Akit érdekel bátran vágjon bele:) Nagyjából szerintem 1-1,5 óra alatt az egész bejárható, de körülötte több túraútvonal is megy, igaz fel a hegyekbe, úgyhogy lehet kirándulni (igaz táblát nem láttunk, csak ahogy fenti úton mászkáltak az emberek).
Egy pici szuvenír boltja van a templomnak, de igazából ezen kívül egyedül Gamcheonnál voltak olyan helyek, ahol az ember keresgélhetett valamit emlékbe.
Visszafele úgy gondoltuk legalább egy-két megállót lesétálunk, mivel addig láttunk nagyon szép fából készült útvonalat/járdát. Egy megálló után viszont rájöttünk az út egyirányú:D Kb itt jöttünk rá, hogy körjárat és hogy bár itt jön fel egy másik úton megy vissza a városba. Nagyjából pont ekkor érkezett egy busz, úgyhogy felpattantunk rá és nagyjából egyedüliként nem szálltunk le a nagytemplomnál>< Amúgy Busanban a buszsofőrök is rendesek, főleg a turista vonalakon, ha látják jössz bevárnak és nem mennek el. Talán azért is, mert ha nincs le/felszálló meg sem állnak adott állomáson (ahogy mondtam úgy kell leinteni őket), így az ott nyert időt ilyenekre "beáldozhatják". Szóval tanulság, mikor kijöttök ugyanott kell felszállnotok a buszmegállóba, ahol leszálltatok vagy ha sétálni akartok jobbra induljatok, ne arra amerről érkeztetek.
Ez a nap egy igazán szép lezárása volt a Busan részének az útunknak. Mivel előző nap még maradt egy rakat csirkénk úgy döntöttünk bemegyünk a piacra utoljára és veszünk egy kis gyümölcsöt hozzá az lesz a vacsink, hisz másnap a repülőre nem vihetjük fel a maradékokat. Úgyhogy vettünk egy itteni "körtét" (volt vagy fél kiló hanem több), meg egy tálca epret ♥ Így meg is volt az esti kajánk :) A körte amúgy érdekes volt, az egyetlen amiben hasonlított a haza körtére az a kásás állaga volt, amúgy íze nem sok volt, ellenben nagyon lédús, úgyhogy tényleg jól esett még íz nélkül is:P Délután nekiültünk összerendezni a dolgainkat, bár nem sok mindent vettünk Busanban, de féltem a bőrönd és a hátizsák kevés lesz. Szerencsére pici átrendezéssel, zsacskóktól való megszabadulással még jobban is álltunk, mint Busanba jövet:P
Mára ennyi, fél tíz van és hulla vagyok:) Következő poszt a Busan-Jeju út lesz, maradjunk annyiban Jeju eddig nem annyira szeret minket:P Sneak-peak: repülő is csak másodjára tudott leszállni és nem a pilóta volt béna:P
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése