Busan- Jeju repülő út

 Kedd (Április 4). Alapvetően aznap nagyon ráérősen keltünk fel, előző nap már mindent bepakoltunk, 11-ig kellett elhagyni a szobát, és csak fél háromkor indult a képünk Busan reptérről. Oli megnézte 45 perc kellett elérnünk a szállóból a repteret, a csomagok miatt 15 percet rászámoltunk, úgy voltunk vele másfél órával előbb kiérnünk a reptérre úgyhogy fél 12 körül akartunk indulni. Persze milyenkor dobjon ki az ágy? hogyne:P tízkor már glédában álltunk hogy akkor mi legyen... gondoltunk egyet ledzsammoltunk a recepcióra és megkérdeztük 1,5 órára ott hagyhatnánk-e a csomagokat ( ha nem pusztán visszamentünk volna tévézni a szobába:P), de persze semmi gond. Úgy voltunk vele másfél buszmegállóra van egy meki kényelmesen elsétálunk elnyalunk egy fagyit és vissza.  Egész busani tartózkodásunk alatt szemeztünk egy hatalmas macskás bolttal gondoltunk egyet és bementünk:) kár volt:P minden macskatartó álma/rémálma. Nagyjából a fél boltot felvásároltad volna:D Így is vettünk két macskafüves párnát ( mienk azt a fajtát szereti, aminek az oldalán varrat van és azt szét tépheti a fogával és a karmaival, otthon tavalyig lehetett kapni, már sehol sem találunk) és két kisebb jutifalatot. Mentünk a pénztárba fizetni, erre a kezembe nyomott még három paszta mintát, valami csirkemellett, meg száraz jutifalat mintákat:D 

 

Hirtelen az egész kezem tele lett és persze zacsi sem volt nálunk, szóval kicsit vicces volt azzal masírozni a főúton. Közben azt figyeltük, hogy az út szélén gyülekeztek az emberek. Voltak egyen mellényesek, vagy épp egyen sapkások, mindenki kezében 1-2 zászló. Ahogy mondtuk Busan Expo lázban él és itt volt ugye a döntő bizottság, az ő útvonalukig végig kinn voltak az emberek csápolni:O Nagyon vicces volt látni, voltak céges logós emberek is (gondolom önkéntes alapon), talán nyugdíjasklubok. Itt tényleg elvi alapot csináltak ebből az egészből. Azt beszélgettük ez Magyarországon elképzelhetetlen lett volna. 

Fél órát elüldögéltünk a meki felső emeletén az embereket nézegetve (igen, 45 percet elbénáztunk a macskás boltban:D). Irány vissza a szállóba a csomagokért, kicsit késve indulva 11:45-kor megirányoztuk a repteret. Tőlünk három átszállásra volt, viszont mind metrón. Most már totál magabiztosan szálltunk le-fel, kerestük a lifteket, jelszóval én bizony nem cipelem le/fel az immár 22 kilós bőröndöket:P Alap technika volt mindig,  hogy mikor leszálltunk megirányoztuk a legközelebbi kieső részt/oszlopot és elengedjük a tömeget (ezt nagyjából Szöul óta csináltuk) , most is így volt úgyhogy minden gond nélkül szeltük át a várost és szerencsénk volt, egyedül egy átszállásnál néztük be és rossz lifttel mentünk fel, de rögtön vissza is vágódtunk úgyhogy csak 1-2 perces késést okozott:) 

Itt is megérkezvén épp elméláztam ugyan töltsünk-e a T-money cardunkra pénzt, mert már csak kb 20 ezer maradt rajta (Alapból töltöttünk rá 50 ezret, majd mikor átjöttünk Busanba lementünk 25 ezer környékére, így megint töltöttünk rá 20 ezret. Tehát Március 17-től Április 4-ig nagyjából 50 ezer won-t utaztunk el). Szóval épp méláztam, mikor megérkeztünk az ötös metróhoz, de ott volt megint egy segítő , aki meglátta a csomagjainkat és már tessékelt is minket a mozgássérült átjáróhoz. Ez amúgy fontos csomagokkal sose próbáljatok átmenni bármelyik metró ajtón. Se a karoson, se a simán. Tuti benn ragadtok vagy lesz valami zűr. Gondolkodás nélkül keressétek meg a mozgássérült/babakocsis átjáró kaput, ugyanúgy húzzátok le a kártyátokat és már szabad is az út. Noh mindegy, szóval gondolkodási idő nem sok és máris a lila metrón találtuk magunkat. Az ötös "metró" amúgy nagyon cuki (a reptéri járat), konkrétan egyetlen vagon vezető nélkül:D elején hátulján ablak így simán kilátsz előre és hátra. 

Alapvetően megint csak szépen ki van táblázva minden, ahogy kijössz a metróból el kell döntened international vagy domestic járat kell, teljesen más terminál, viszont egyértelműen itt el is tudod dönteni. Helyi (domestic) járatok balra voltak, úgyhogy megállás nélkül totál magabiztosan mentünk tovább:D Jó érzés volt, hogy végre nem vagyunk az országban annyira elveszve (ez tartott aznap estig/másnap reggelig). Belépve a csarnokba, mint Ferihegy. Meg kell keresni melyik légitársaságnál van a jegyed. Jeju Air rögtön a jobb hátsó sarokban volt. Vannak check in automaták, Oli előre megcsinálta az online check in-t, de gondoltuk ártani nem árt, beírtuk a jegyünk kódját nyomta a cetlit irányozzuk meg a csomagfelvevő pultot. Így is tettük. Beálltunk a "sorba" talán négyen-öten voltak előttünk. Pont akkor volt műszakváltás is és hirtelen meghallottunk magunk mögött egy rakat sikoltozó tini kiscsajt. Voltak vagy negyvenen:D szóval iszonyat mákunk volt, hogy pont előttük értünk oda. Ezen kívül vicces módon a műszakváltás miatt pont a VIP pultnál kötöttünk ki:P így fél perccel később megjelenő VIP várhatott ránk:D noh mindegy. Nevemen kicsit fennakadt a hölgy (túl hosszú volt a gép nem tudta kezelni:D). Csomagokat lemérték, ekkor az egyik szikla leesett a szívünkről. A hölgy mondta menjünk a security checkingre. Olival összenéztünk ok, de az hol van?:D Security checking középen volt, négy oszlopban mehettek azok akiknek útlevele volt, vagy nem akartak automatikát és volt 4 automata koreai állampolgároknak.  A hapsi jól megnézett minket, majd tovább tessékelt. Ott szokásos mindent bele a dobozba átvilágításra. Vicces volt én három dobozt telítettem meg:D egyikben volt a kabát/pulcsi (ugye ezeket mindenhol kötelező levenni), egyikben volt a hátizsákom, másikban a reklámszatyor a mütyürökkel :P itt is gond nélkül átjutottunk (mint mindenhol az üdítőket itt is ki kell dobni, nem lehet bevinni. Egy bontatlan üveg teánk bánta) , úgyhogy a második szikla is leesett. Most már nyugisan nézelődtünk. 

Egy óránk volt hátra, irány a mosdó. Gyorsan körbe futottam egyetlen leveses "étterem" volt pár asztallal ofc fullon és egy szokásos kávézó szendvicsekkel (már ha lettek volna). Szerencsénk volt még volt székünk, nagyjából tíz perc múlva már vadászták az emberek a székeket. Úgyhogy még mosdóba sem utána...:D Volt olyan, hogy valaki otthagyta a táskáját egy széknél, mire visszajött már befoglalták a "székét":) Persze közben a kiscsajok is befutottak, de addigra duplázódott a létszám. Két Jeju járat indult volna egyszerre. Egyik a 36s-s kapuról (Korean Air), másik a 35-s (Jeju Air). Egy óra sípitozás, sminkelés, insta fotózás, tiktok videó készítés (amúgy most azok a tiktok videók a menők, ahol valaki sétál majd visszanéz és libbenti a haját? ki tudja hányszor néztük végig a szinte rendezői precizitással felvett videókat:D). Az alap zajszint is már az egekben, de szerencsére közeledik a bording time, tapadok a képernyőre, ahol jelzik. Akkor már sejtettük az egyik sipítozó tini csapatot tuti megnyerjük , sanszosan a Jeju Aireset, mivel nem mentek el a fél órával korábban induló Szöuli járattal. Várunk-várunk, már ki kellett volna nyitni a kapukat ... egyszer csak kiírják 15 perc késés. Tíz perc múlva nyitják a kaput, úgyhogy mindenki beállt a sorba. A korean air járat is ugyanúgy járt, úgyhogy a két bazi hosszú sor totál összemosódott, találd ki merre megy. Végül nagyjából rendeződtek a sorok, főleg mikor megnyitották a kapukat. Már készítettük a hátizsákot mérlegelésre, de talán a késés miatt le sem tojtak minket csak hajtottak minket tovább. Egyszerűen beolvastad a QR kódot amit kaptál a csomagfeladásnál és már szabad volt az út. Azok, akiknek nem volt csomagjuk és mobilos QR kódjuk volt kicsit megszenvedtek, mert vagy beolvasta a gép a telefonról vagy ment a huzavona vele. 

Besétálva a gépre meglátod azokat a mini székeket és rögtön elkap a "beleférek én-e egyáltalán?" Nem volt végül olyan vészes, elhelyezkedtünk. Mögöttünk közvetlenül a lánycsapat. Egy nagy sóhaj, ez van...Az első késés azért volt, mert egy csatlakozó járatot kellett megvárnunk, de emiatt közölték már a gépen, hogy újabb 20 perc késés várható. Még mindenki fel volt pörögve, de már végre a helyünkön ültünk úgyhogy annyira nem zavartattuk magunkat 20 perc múlva elindultunk (lásd kigurultunk a kaputól) , majd mielőtt ráálltunk volna a kifutó pályára közölték újabb 20 perc mire szabad utat kapunk. Igen itt már fél négy körül jártunk. Végre felszálltunk! Meglepetésemre a csajok síri csöndben végig utazták az utat, úgyhogy még picit be is szunyókáltam. Végre közeledtünk Jejuhoz, valahol félúton érzékeltem, hogy mintha besötétedett volna és egyértelműen változott a felhők színe is. Közölték a leszállás egyelőre nem lehetséges várnunk kell 20 percet, hogy hátha csitul a széljárás.Végül csak zöld utat kaptunk. Mondták rázós leszállás lesz, mindenki kapaszkodjon és övek szigorúan becsatolva. Megindult az ereszkedés és hát voltak "hepe-hupák". volt is sikítozás, visítozás, vihogás mögöttünk. Sokukról már a felszállásnál is meg lehetet mondani, egyértelmű első utazók, úgyhogy volt akik azért meg is ijedtek. Egy szó, mint száz első leszállási kísérlet nem sikerült. Újabb 20 perc körözés, mire újból próbálkozhatunk és lesz szabad légifolyosó, plusz  megfelelő irányba állunk. Itt már a csajok nagyon aktívak voltak, nem akartam mondani annyira ne örüljenek, mert ha másodjára sem sikerül, akkor lehet visszafordítják a gépet:P Noh mindegy 20 perccel később újabb hullám-vasút, de most másik irányból próbálkoztunk és végül nyögve nyelősen, de csak sikerült a landolás.

Sok minden nem volt, ahogy leszálltunk a gépről,  követtük a tömeget, szinte mellettünk volt a csomagszalag. Talán 10 percet vártunk és már jöttek is a csomagok. Innentől egyenes út kifele, nem volt se ellenőrzés se semmi csak kisétáltunk. Hip-hip hurrá elkezdett csöpögni az eső. 

Jeju és a buszrendszere megér egy misét... Elsőre rossz irányba szálltunk fel, de az legalább alacsony patkás busz volt. Mire rájöttünk a hibánkra és leszálltunk vissza már egy magas buszra sikerült felszállni. Szerencsénkre csak három megállót mentünk,de addig a leszállóktól kaptunk hideget-meleget. Egyik segíteni akart, másik ideges volt. Megfogadtam, ha kell taxival megyünk a reptérre, de még egyszer magas patkásra tuti nem szállunk csomagokkal. Szuper dolog, hogy amilyen jól működött Naver Szöulban és Busanban, Jejun nagyjából ki is kukázhatod az applikációt...ideje váltani KakaoMap-ra, ami fél angol. Maga a menü igen, de a megállók és a térkép full koreai, szóval hangul tudás nélkül nem enyhén macerás. 

Végül majd hat óra volt mire elértük a hotelt, ami amúgy közel van a reptérhez (pár megálló), de addigra elég nyűgösek voltunk. Egy az reggel 10 óta nem ettünk/ittunk, a reptéri késés, a leszállási problémák, az azóta zuhogó eső és a döbbenet, hogy gőzünk sincs az itteni közlekedésről. Megint, mint a partra vetett hal. Jeju egyértelműen nem akart/szeret minket >< és őszintén a mai napig ez az érzés megmaradt (ma végre kisütött a nap). 

Az első dolog az volt, hogy megnéztem a mosógépet és hálaimát rebegtem szárító funkció is volt benne. Pont azon agyaltam hogy a fenébe fognak a farmerek ebben a párás időben megszáradni, már nem volt egy tiszta nadrágunk, alsó neműről nem is beszélve:P Bedobtam egy adagot, mivel sosem volt szárítós mosógépem így rádobtunk egy óra szárítást és elmentünk éttermet vadászni. Türelmünk nem volt, szemben a hotellel volt egy tök üres étterem, a néni épp sorozatot nézett, volt odakinn angol felirat a képek alatt jó lesz. Néni nem beszél angolul, angol menü van, innentől probléma egy szál se. Rendeltünk egy csípős polipot sült rizzsel és egy seafood leves. Alapvetően finom volt, de nekem iszonyatosan csípett úgyhogy főleg rizzsel próbáltam túlélni az amúgy nagyon finom kaját:D

Hazavánszorogva már épp lejárt a szárítóprogram örömmel láttam annyit szárított a ruhákon, hogy kirakva a ruhaszárítóra reggelre a farmerek is megszáradjanak. Úgyhogy mint akit agyonvágtak úgy kidőltünk aznap este:) Mára ennyi, már megint tíz óra és nulla energia a hatalmas szél a mai nap kiszívott mindent belőlünk, de legalább sütött a nap! Végre Jeju nem egy szürke, esős, ködös arcát mutatta nekünk. Erről viszont következőleg:)