Gangnam, Gyeongbokgung Palota, Namhansanseong Fortress

Hol is hagytam abba? jah a "leszakad a lábunk olyan izomlázunk" van. Tényleg nem túlzok, a Baegak szakasz a Szöul túrában tényleg kemény vagy legalábbis nagyon jó kondiban lévő embereknek való, de szerintem még azokat is megviseli, viszont megéri, még ha napokig sántikálsz is:D Ma annyira jól sikerült a napunk, hogy hiába van késő csak "tollat ragadok":P

Ebből adódóan viszont úgy döntöttünk a következő lapot ismételten lightosra vesszük és körülnézünk magunk körül azaz Gangnamban. Nagyon sok látnivaló/turista látványosság nincs itt (rajtunk kívül, mert itt ezen a részen olyan kevés a fehér ember, hogy rendesen állatkertben érezzük magunkat, csak épp itt mi vagyunk a látványosság akit megbámulnak:D amúgy már egész jól kizárom a dolgot:P bár azt elég nehéz mikor egy bácsi derékból visszafordul, hogy megbámuljon titeket:P amúgy érezni, hogy inkább kíváncsiság, mint rosszindulat.), de azok legalább közelben vannak:). Gyalog nagyjából 15 percre volt a Bongeunsa buddhista templom. Ez hihetetlen élmény volt, nagy területen fekszik. Reggel tíz körül értünk oda és már kántálás fogadott minket. Több különböző épületben tartották a különböző szertartásokat és azok mind ki voltak hangosítva, szóval a kintiek is hallhatták (először azt hittem csak szalagról megy, de minden épületnél kívül ott voltak a cipők, szóval tényleg szertartások mentek benn). A kántálás hihetetlen megnyugtató volt, kellemes langyos időnk volt és az első szilva/cseresznyefák is elkezdtek virágozni. Aranyeső szerű virággal együtt nagyon szép látvány volt.  Belépőjegy nincs, viszont mikor odamentem a külföldieknek fenntartott információs pulthoz azt mondták regisztráció van (név, kor, ország, nem), de igazából szerintem, aki nem megy oda a pulthoz simán besétálhat regisztráció nélkül. Külön mázlink volt, hogy az egyik szerzetes pont akkor végezte el a dobolós szertartást bármi jelentése is legyen, így tudatlanul is nagy élmény volt. Bár sokan voltak, de a terület nagysága miatt teljesen élvezhető volt így is, nem voltak az emberek egymás nyakában.

Alapvetően még a Coex pláza és akvárium/Gangnam szobor volt porondon, de aztán ahogy olvasgattunk róla az akvárium inkább kisgyerekeseknek van és a pláza bejáratát sem igen találtuk (az épület három oldalát körbejártuk lehet tippelni melyiken volt a bejárat...) inkább haza irányoztunk, hogy kitaláljuk hogyan tovább. 

Végül Myeongdong utcai vásár felé vettük az irányt és bár kicsit tartottunk tőle, hogy vasárnap lévén a szokásosnál is nagyobb tumultus lesz: szerencsénk volt, mert bár sokan voltak, de még a kezelhető kategória. Most először mióta Koreába jöttünk azt kívántam bár lenne még legalább három gyomrom:D 5-6 dolgot kipróbáltunk és hiába vettünk mindenből csak egyet és feleztünk konkrétan azzal is jól laktunk (plusz a nagy részük édesség volt, ami nagyon telített minket) :P Oli is kipróbálhatta a hőn áhított csontozott csípős csirkelábat, hát még ő is sziszegett a "little bit spicy" kajától:D

Igazából sok mindent nem lehet írni, ár kategóriában 2000-12000 Won között mozgott, de inkább 4000 ezer volt az átlag és a hús/tengeri herkentyűs kaják voltak a 10 ezer környékiek. A belső soron vannak a "mozgó" kaja árusok, az épületek aljában meg szinte minden szépészeti vagy divat bolt volt. Maszkok, kencék, mi szem szájnak ingere. Nem csak egy utcányi (egy hosszú főutca és az összes leágazó mellékutca is tele van), így 3 órát simán elsétafikáltunk csak nézelődve és nasizva. A corndog(gamja hotdog) finom volt és laktató, de semmi extra. Volt a poharas édesség (hotteok), ami tulajdonképpen egy kelt tészta, amiben fahéjas cukor és apróra darabolt magvak vannak és ez olajban kisütve. Ez bár kissé olajos volt, de édességben mindenképp a nap csúcspontja. A halas sütiből (bungeo ppang) két fajta volt az egyik a leveles tésztás és egy palacsinta tésztás alapú , mi a leveles tésztást próbáltuk ki- szimplán mert abból a fajtából volt több és csak két helyen találtunk később a másik fajtából:P. Custard-ost vettünk (vaniliás sodó), finom volt, de semmi extra. Ennél az volt az érdekes, hogy kívülről volt rajta egy vékony barnacukor réteg olvasztva. A cukormázas gyümölcsök is fincsik, azt hittem karamell van rajtuk, de nem. Ez még a cukormáz azon szakasza mikor nem karamellizálódik a cukor. Ropogó külső, gyümölcs belső nyami:D Azért jó fog nem árt hozzá:P Oli még kipróbálta a csirkelábon kívül a Gyeranppang-t, ez egy édeskenyér/kalács szerűn sült tojást. Neki az is nagyon ízlett. Úgyhogy a piacról is vánszorogva mentünk haza, de tényleg élveztük a forgatagot :) 

Hazafele menet úgy döntöttünk még megnézzük a Gangnam szobrot és voalá megleltük a Coex pláza bejáratát is:D de már nem mentünk be, hanem szépen hazabattyogtunk :) 

Tegnap kicsit megcsúszva indultunk el a Gyeongbokgung Palotához, de megint csak irtó mázlink volt ugyanis hajszál pontosan az őrségváltásra értünk oda:) Mondanom sem kell szép látvány. Amint vége lett megirányoztuk a jegypénztárat, még a tömeg előtt:P Fejenként 3000 Won lett volna a jegy, de mi egy gyűjtőjegyet választottunk fejenként 10 ezer wonért. Ebben benne van a négy palota és a Jongmyo Shrine belépője is. Nem egy nap alatt kell bejárnod, 3 hónapod van mind az öt helyre. Mivel amúgy is terveztük a két kis palotát is megnézni a Shrine-val együtt, így ez egyszerűbbnek tűnt ott már nem kell jegyet vennünk. Hihetetlen látvány volt, de a főépületnél és a két melléképületnél iszonyat mennyiségű ember torlódik fel. Rengeteg a beöltözött turista, ami néhol szép, néhol elég kiábrándító:P viszont a palota maga hatalmas úgyhogy a főépületek után mi elindultunk felfedezni az oldalsó épületeket és a "kertet" ahol több helyen kiderült ott régen bizony épület állt egykoron. Mindenhol van kis angol nyelvű leírás is, ha jól emlékszem 2500-3000 won körül van audio guide is (ezt utólag vettem észre már kifele) és fix időközönként a bejáratnál ki van írva mikor vannak ingyenes idegenvezetések 4-5 nyelven. Több mosdó is van, mindegyik kulturált tiszta, úgyhogy ne ragadj le az elsőnél, mert mindenki oda megy:P Végül legalább 3 óra kószálás után egy mellék kijáraton mentünk ki, mert a palotából végig látszódott egy hatalmas pagoda és nagyon csípte a csőröm mi lehet az. Végül kiderült az a Nemzeti Néprajzi Múzeum volt, belépő nem volt. Egy óra alatt nyugisan simán végig járható a három tárlat. Ezután megirányoztuk a nagy Sejong szobrot és úgy döntöttünk keresünk valami kajáldát. Naivan azt hittük ennyi látványosság körül, ennyi idióta turistának biztos lesznek itt angol nyelvű menüvel ellátott kajáldák, hát tévedtünk:P nagy hatalmas emeletesházak sehol semmi, így bementünk a kisutcákba és talán a második ilyen utcában találtunk is éttermeket. Általános tévedésben éltünk, mert minden Vlog azt mutatta, hogy legtöbbször vannak kinn képek a kajáldáknál mit árulnak, noh ez nem igaz:D 10-15-ből, ha egynél van ilyen:P végül volt egy ahol láttunk angol kiírást is, így bementünk. Igazi helyi étterem volt, idős hölgy volt a "pincérnő" és mondjuk úgy erősen nyűgnek érzett minket:D végül Oli egy tartáros bibimbapot evett (nyers hússal és tojással) én pedig kipróbálhattam a tojástekercset. Azt hittem több zöldség lesz benne, de nagyon finom omlett volt:P a banchanok kicsit feldobták, mert amúgy szerintem vagy 5-6 tojásból készült és hatalmas adag volt. 26 ezer wont hagytunk ott érte, ami nagyjából 7500 forint volt. Immár tele gyomorral útnak indultunk Jogyesa buddhista templomhoz, nagy elvárásokkal a Gangnami után:P főleg mivel tripadvisor is 1-2 órát írt, mint eltölthető időt. Ehhez képest mi 15 perc alatt körbejártuk... és bár szép volt, olyan mély benyomást mégsem tett. 

Mivel a templomban ilyen kevés időt töltöttünk, újra terveztük és rájöttünk a közelben van a Cheonggyecheon patak , úgyhogy lesétáltunk odáig. Nagyjából a második lejáratnál értük el, úgyhogy már a patak mentén elsétáltunk a legelejéhez a "vízeséshez" és onnan indultunk neki. Én azt hittem, hogy ez 3-4 kilométer max, hááát  nagyon tévedtem:D mert csak sétáltunk és sétáltunk és sétáltunk és mikor elértünk a mi metrovonalunk egyik megállóját és ránéztem a feljárónál lévő minitérképre és rájöttem, hogy még a harmadánál sem tartunk a patak vonalának.... úgy döntöttünk mára elég volt:D Így is plusz egy metro megállót lesétáltunk, mert benéztük a feljárót:) Igaz ezt a patak főleg este látványos, talán valamelyik este megint visszamegyünk:) meglátjuk...

Mai nap szuper volt ♥ mivel a Shrine ma zárva volt, így a kispalotákat holnapra raktuk át, így keresgélve végül  Namhansanseong erőd lett a célpontunk. UNESCO által levédett hely és érdekes mód egyetlen európai/fehér turistát sem láttunk ott. Mindenki Suwon-i erődbe megy, ami háromszor olyan messze van. Nem is értem, ez egy hihetetlen hely. Maga az erőd fala 12,5 kilométer, legalább 5 turista útvonallal, de ezek a vonalak összekapcsolódnak sok helyen, úgyhogy igazából magad szája ízére arra mész amerre akarsz, viszont most először nagyon szépen fel is voltak jelölve ezek az útvonalak. Eddig mindig azt hiányoltuk Szöulban, hogy jó-jó, hogy van kijelölt útvonal, csak sehol nincs jelzés merre is megy igazán... Maga a palota belépője 2000 won volt fejenként. Nem túl nagy, mégis legalább 1-1,5 órát elkóboroltunk ott. Nagyon hangulatos volt, kevés turista volt és akik voltak hihetetlen kedvesek voltak. Köszöngettek és érezhető volt, hogy szívesen látottak vagyunk. A palota körbejárása után kinéztünk két túra útvonalat és azokat jártuk be, végig a hatalmas fenyvesek alatt a Nyugati kapuhoz (közben érintve pár Shine-t, parancsnoki épületet, őrtornyot) és onnan az Északi kapuhoz (ami épp rekonstrukció alatt van). 

Itt már korgott a gyomrunk rendesen (délután 4 fele, főleg, hogy csak reggeliztünk). Tapasztalat ugyanaz töménytelen mennyiségű kávézó, néhány étterem - nincs angol felirat sem kép. Egynél voltak képek, gondoltunk egyet és bementünk. Ez messze a legjobb döntésünk volt. Volt angol menüjük, bár az sem volt nagy segítség:D viszont látszott a hölgy tényleg segíteni akart és nagyon kedves volt. Végül egy gombás/hagymás hotpotot rendeltünk és egy zöldhagymás pancake-t. Degeszre kajáltuk magunkat. Telepakolták az asztalt banchanokkal, A hotpot isteni volt, még az én ízvilágomnak sem volt szuper csípős, amolyan kellemesen fűszeres. A rizs tökéletesen ellensúlyozta. A pancake-t már képtelenek voltunk megenni, úgyhogy elhoztuk. A hölgy szó nélkül becsomagolta nekünk. Legérdekesebb, hogy előttünk pakolta be a dobozba és a legapróbb morzsákat is felszedegette a tányérról:D nagyon cuki volt. Olyan szinten degeszre ettük magunkat, hogy alig vánszorogtunk el a buszmegállóig. Megláttunk az irgalmatlan sort és úgy döntöttünk jó lesz nekünk a következő busz is:P így elsétáltunk a pár méterre lévő "portalanító" állomásra és lefújtuk magunkról és főleg a cipőnkről a rengeteg port (mert itt ilyen is van). Amúgy teljesen érthető, mivel a szárazság miatt tényleg minden amolyan homokos poros. Mai nap hihetetlen 17-18 fok volt, már rendesen leégett az arcom is, holnapra 21 fokot mondanak:D nem készültünk ilyen melegre, persze ez nem panasz! sőőőt:) viszont hihetetlen erős a nap, úgyhogy hazafele itt a sarkon van egy drogéria és beszambáztam, hogy már nekem  pedig naptej kell. Meg is találtuk azt a sort és abban a pillanatban az eladó hölgy ránkvetődött, de kivételesen hálás voltam érte, mert tudott is angolul:P rögtön ajánlott vagy négy naptejet. Mit szeretnék? fehérítse is a bőröm? hidratáljon? csak védjen?:D és totál meglepő mindegyikről rögtön kent is a kezemre, hogy érezzem az állagát. Végül kiválasztottunk egyet, erre kiderült egyet fizet kettőt kap van... úgyhogy két krémmel sétáltam ki egy árán. Amúgy ezt itt elég sűrűn látjuk. 7eleven-ben például a legtöbb üdítőnél most egyet fizet kettőt kap van... úgyhogy a sarkon a bácsi már visszatérő vendégként fogad minket:D 

Szóval egy szó mint száz, a Namhansanseong-erőd megér több misét is. Egy teljes napi program, kényelmes edzőcipő/túracipő sem árt, mert nagyon sok rendes túra útvonal van. 4 hegycsúcs van 450 méter magasan, nagyjából az erőd 200 méteren lehet. Van kaptató is, de vannak nagyon szép lejtős , könnyen járható utak is. Rengeteg apró épület, sok látni való és még több kedves ember. Rengetegen köszöntek, megszólítottak minket, tényleg látszott, hogy szívesen látnak minket és nem csak idegesítő turistaként kezeltek minket. Talán , mert olyan helyre mentünk, ahol kevesebb a külföldi turista és értékelik, hogy nem csak a híres látványosságra megy az ember? fene sem tudja, de jó érzés volt...