Jongmyo Shrine, Kis paloták a titkos kerttel, Soul Tower...

Hol is hagytam abba? ahh az Erődnél...:) akinek van lehetősége és ideje tényleg menjen oda ki!:P és a nap végén egyen egy isteni hotpotot a sarki étteremben:P noh szóval ahogy előzőleg írtam szerdára terveztük a két kispalotát és a Shrine, mivel ez utóbbi kedden nem volt nyitva.

A napot Jongmyo Shrine-val indítottuk, mivel ott kizárólag vezetett túrák vannak. Angolul összesen négy alkalom van naponta (10, 12,14,16 órakor), mivel az elsőt természetesen lekéstük délre mentünk oda:P (láttuk előre, hogy nem fogunk tudni időben elindulni, úgyhogy fél 12-re értünk oda). Mivel a jegyünk már megvolt a nagypalotánál megvett gyűjtőjegyben, ezért a Shrine előtti parkban ütöttük el azt a fél órát a tűző napban. A szerda-csütörtök iszonyat meleg volt a 25 fokjával, illetve inkább a nap égetett kegyetlenül. (Zárójelben megjegyezném, most már értem a nők nagy napellenzős kalapját. Aznap estére kb bohóc orrom lett annyira leégtem:P) Noh, de térjünk vissza a Shrine-hoz. Az angol vezetés pontban délben el is kezdődött. Felajánlják, hogy amennyiben gondolod a csomagjaidat a bejáratnál hagyhatod a portát, hogy kényelmesen sétáld végig az egy órás idegenvezetést. A hölgy nagyon kedves volt, érdekes dolgokat mondott. A csoport nagyjából húsz főből állhatott, de forgalmasabb időben, ha jól láttuk egy turnus maximum 300 főt is elérheti. Az úgy már szerintem élvezhetetlen kategória. Maga a Shrine gyönyörű, csöndes. Ahogy mindenhol az épületekbe nem mehetsz be és most a főépület is épp restaurálás alatt áll. Jövő évre tervezik a befejezését. Így ezzel a húsz fővel abszolút élvezhető volt az idegenvezetés, az egyetlen keserű szájíz, hogy még legalább egy órát simán elkóboroltam volna a területen a fenyők és virágok között nézelődve, de nem lehetett letérni az útról...:( az aki hisz a fengshui-ban , annak érdemes ide eljönnie, mert az egész felépítése tökéletesen az alapján lett kialakítva. A túra hajszálpontosan egy órás volt, ahogy előre megmondták. 

Innen megirányoztuk Changdeokgung Palace-t, ahogy szoktuk tettünk egy kis kerülőt:D Elméletileg a két kispalota közvetlenül a Shrine mögött van, mivel a térkép azt mutatta, hogy akár balra vagy jobbra megyünk ugyanoda lukadunk ki, így mi kijőve balra indultunk...jobbra kellett volna:D igazából valóban ugyanoda jutottunk, csak a bal oldali irányba a Shrine kétszer annyira kilóg, mint a másik irányba...:D noh mindegy pár száz méter plusz mi az nekünk...maga ez a kis palota jóval kisebb, mint a főpalota, mégsem mondanám "picinek". Rögtön a belépésnél közölték, hogy figyeljünk oda amennyiben a Titkos kertbe is szeretnénk bejutni a következő angol nyelvű túra fél háromkor kezdődik. Úgyhogy volt 45 percünk körbejárni az épületeket, amúgy ez nyugis tempóban véghez is vihető. A belépő 5000 won, akinek gyűjtőjegye van arra viszont figyeljen, hogy míg a palotákban rendes "jegy" van a gyűjtőfüzetben, itt csak egy voucher van, azaz ugyanúgy meg kell venned a jegyet a belső jegypénztárnál csak fizetned nem kell már érte. (Ha már az áraknál tartunk itt megjegyezném a gyűjtőjegy 10 ezer wonos, a nagypalota 3000 won, a kis paloták egyenként 1000 won, a Secret Garden 5000 won, tehát konkrétan egy ezrest ha nyersz rajta, de nem kell sorba állnod minden egyes jegypénztárnál.) Noh szóval fél háromra nagyjából végig is jártunk mindent, itt is időben kezdték a túravezetést... de itt már voltunk vagy 70-n és még csak nem is voltunk csúcsidőben. Ez azért adott egy keserű szájízt, mert mindenki egymás szájában volt. Maga a név, hogy Titkos kert kicsit becsapós, mert virág... nah az nincs:D itt tulajdonképpen egy minihegy völgyeiben megbújó mini palotácskák/házacskák vannak, mini tavacskákkal. Félre ne értsen senki, tényleg gyönyörű, de ez a tömeg... Az idegenvezető pedig keményen tartja a tempót:D Amúgy ugyancsak érdekes dolgokat mondott el és kedves is volt. Ahh Secret Garden tour télen és nyáron Nincs. Nagyon egyszerű oknál fogva, túl kemény:D Télen túl csúszós, nyáron meg hőgutát kapsz. Akkor döntöttek így, mikor az egyik idegenvezető meghalt túravezetés alatt. Noh tehát a látvány szuper, a sok ember nagyon nem. A vezetett túra másfél órás, szóval így kalkulálj. Nagyjából félúton (ott már túl vagy pár le és felen, de még nem annyira gáz) van egy kereszteződés, ahol a vezető felteszi a nagy kérdést, bárki aki úgy érzi, hogy nem fogja bírni a következő 40 percet most még visszafordulhat. (Ott várt egy segítő, aki visszakíséri azokat) Innentől ugyanis nincs visszaforduló, aki vele jön annak bizony 40 percnyi le-föl lesz a jutalma. Senki sem fordult vissza:D de volt is lihegés keményen:D  a végső lépcső 70 fokos volt és rettentő idegesítő, hogy mindenki egymás fenekébe... nem is emelhettem rendesen a lábam, mert megrúghattam volna a mögöttem lévőt... amúgy bár kemény volt, de azért bírható. Időseknek tényleg óvatosan. Ettől függetlenül mindegyik ilyen emelkedő tetején volt egy mini bódé, ahol mindig volt valaki, aki elsősegélyt nyújthat, amennyiben szükség van rá. Mindig már kinn álltak és vártak minket és figyelték ki hogy érzi magát. A vezetett túra tényleg pontosan másfél órás volt és tényleg minden elismerésem a hölgyé... ezt naponta négyszer végigcsinálni... hát nem irigylem:D Amúgy a túra még a palota területén fejeződik be, szóval ha előtte nem volt időd befejezni a nézelődést utána is megteheted. Egyéb érdekesség, hogy ott ahol a Secret Garden tour kezdődik közvetlenül mellette van a másik kispalotába egy átjáró. Ahogy írtam belépő egy ezres. Annyi fontos, hogy bár mindkét palota nyolcig van nyitva, ez a köztes kapu ötkor bezárul. Négykor végeztünk a a "kertben", úgyhogy utána ittunk egy hideg kólát a shopban és megirányoztuk a másik palotát. Jah amúgy enni/dohányozni minden palota területén tilos. 

A  Changgyeonggung Palace már egy modernebb kiszerelés a paloták terén. Ennek a palotának az érdekessége az üvegháza, ami francia tervező által készült és van egy nagy tava. Jóval kisebb, mint a mellette lévő másik palota, de ez sem kevésbé hangulatos. Főleg van pár nagyon cukker kóbor cica is :)

Itt nagyjából hat óra magasságában jártunk és erre az estére terveztük Kwangjang Marketet is, de annyira fáradtak voltunk, hogy tudtuk nem tudnánk élvezni a forgatagot, tudtuk még 45 perc tömött metrózás is vár ránk, úgyhogy elindultunk a metrónkhoz. Gyomrunk már korgott rendesen, úgyhogy azért persze nézelődtünk is, hátha látunk valahol valami esélyt egy jó vacsira. Az egyik BBQ étterembe benézve láttam vannak benn nem ázsiaiak is, illatok jók voltak, úgyhogy becsattogtunk. Kedvesen fogadtak, rögtön kezünkbe nyomták az angol nyelvű étlapot és bár sokat nem beszéltek angolul, de a testbeszéd azért megvolt. Úgy döntöttünk, hogy egész nap egy fillért sem költöttünk itt bizony nem érdekel mi mennyi amit akarunk azt eszünk:) Hát elköltöttük életünk legdrágább kétszemélyes vacsoráját, de degeszre ettük magunkat:P Kipróbáltuk a grillezést, illetve próbáltuk volna, mert a kedves néni nem akarta kiadni a kezéből a húsforgatót:D Nem tudtam eldönteni, hogy minket nézett ennyire balféknek, vagy ott tényleg az a szokás, hogy a grillezésnél ott álldogál melletted és sütöget neked...sanszosan előbbi vagy csak nagyon ráért:D noh mindegy, engem kicsit feszélyezett, hogy valaki felettem áll és sütöget, de tényleg isteni finom volt a banchanokkal egyetemben. (oké egy nem ízlett, volt valami talán hideg rizsnudli, ha jól tippelünk valami fekete szezámmagos izével... úgy nézett ki mint egy mákosnudli, de én alapból nem szeretem a szezámmag ízét, szóval... megkóstoltam, többet nem fogom:P) Innen már teli gyomorral tényleg csak vánszorogtunk:D Tényleg isteni finom volt az a márványos sült hús , megértem miért vannak annyira oda érte.

Csütörtök... úgy döntöttünk, bár fáj a lábunk, de már nincs elviselhetetlen izomlázunk úgyhogy ideje újból beszerezni, fejezzük be hát a Szöul Fal túrát... Ott kezdtük el, ahol múltkor csak most visszafele. Irány a harmadik pecsét! gondoltuk mi...meg a kiscsikó.. 40 percet töltöttünk a már nem is létező Donuimun kapunál, illetve a helyénél, de nem találtuk a pecsétes dobozt. Konkrétan kétszer körbejártuk az egész teret és valahol azt olvastuk a Samsung Kórház falánál van, de sehol semmi... egyedül az ott lévő múzeumba nem mentünk be, mert eddig mindenhol kinn volt a kis fadoboz. Csalódottan, de megirányoztuk a negyedik pecséthelyet a Sungnyemon kaput .

Persze nem mi lettünk volna, ha itt sem teszünk kitérőt... ugyanis konkrétan belesétáltunk a harmadik kispalotába a Deoksugung Palace-ba. Ez már egy elég vegyesfelvágott palotára sikeredett. Ez volt az utolsó király rezidenciája az 1900-as évek elején, szóval itt a fele még régi építészet, a másik fele már félig angol hatást tükrözött. Volt egy akkoriban modernnek számító angol hatású palota ahol lakott és pár régi típusú épület, ahol dolgozott...Eltébláboltunk itt is vagy két órát , majd útnak indultunk az utolsó pecsétünkhöz. Végül meg is találtuk a dobozt a kis információs őrbódé oldalában egy kis gyalogos alagút mellett. Noh ott ki volt írva, hogy azt a pecsétet amit kerestünk a múzeumba helyezték át... mert hogy elméletileg a Sungnyemon kapu lenne a Kezdő pont és a Múzeum a befejezőpont. Régen elég volt, ha megvolt a négy pecséted és kaptál kitűzőt, de most már csak Emléklapot kapsz és külön kitétel, hogy fix helyeken selfizned kell,mivel a selfik elmaradtak így már alapból lemondhattunk a plakettről is:) 

Egyetlen dolog maradt hátra a túrából a Szöul Tower...noh ide ugye fel tudsz menni lanovkával vagy gyalog a Namsan parkon keresztül. Persze mi mazochisták vagyunk és a 600 millió lépcsőt választottuk (neeeem azért, mert a lanovka a hegy másik oldalán volt... dehogy:D) noh mindegy nekivágtunk... át a Namsan parkon (ami amúgy tényleg szép), de mint mindig lépcső lépcső hátán... A koreaiak nagyon cukkerek voltak, pihenőkben szinte mindig volt valaki, aki megkérdezte honnan jövünk, vagy mutatta/mondta, hogy "fighting!" egyetlen negatív pontja volt ennek a tüdőt kiköpő lépcsőzésnek...eddig nem volt olyan nyaralásunk, ahol ne hallottunk volna magyar szavakat. Kíváncsiak voltunk itt is lesz-e ilyen. Volt... nagyjából a háromnegyedénél járhattunk a felfele vezető útnak, mikor lefele jövet (persze pihenten a lanovkával való felmenetel után büszkén jőve lefele,hogy milyen jól bírják) a srác poénosan odalökte hangosan a párjának "Nah ezek is fogytak vagy 30 kilőt mire idáig feljutottak"... Itt kicsit elszállt az agyam és ugyanolyan hangosan odaszóltam, hogy "Nem, 30 kiló még nem volt meg..." Srác nem fordult vissza, de síri csöndben mentek tovább. Gondolom nem hitték, hogy a világ másik végén lesz, aki megérti őket...ez kicsit megint elszomorított, hogy tényleg ilyen negatívok és rosszindulatúak a magyarok... hogy a világ másik végén a koreaiak,japánok azt mondják menj meg tudod csinálni, a magyar meg... noh mindegy. Valahogy csak feljutottunk:D mondjuk genyóság a köbön, hogy mikor azt hiszed már tényleg vége , akkor mindig meglátod a következő 30 lépcsőfokot:D Először eléred a lanovka fogadó/induló pontját itt van egy kávézó/étterem és itt van a lakatos kilátó, majd mehetsz fel magához a towerhez. A felmenő lift 16 ezer fejenként, kivéve ha online applikációval veszed akkor 12500 won. Irány a kilátó a toronyban, szerencsénk volt sor sem volt, simán besétáltunk a lifthez. Fenn rögtön egy cukorkaboltba lépsz:D körbejárhatod mint minden ilyen tornyot. Fel vannak írva az üvegre melyik irányba milyen távolságban vannak nagy fővárosok (mint Párizsban az Eiffel-toronyban), hát Budapest nem tartozott ezek közé:P Felette lévő emeleten egy francia konyhás étterem volt csak asztalfoglalással, alatta lévő kijárat emeleten egy kávézó, meg pár automata volt, és persze ugyanúgy körbejárható. Elméletileg eggyel lejebb lett volna egy koreai étterem is, de csak ebéd menüt láttunk négyig és nem nagyon tudtuk mi merre, úgyhogy inkább lennt néztünk körbe kaja ügyileg. Végül egy burgerezőben kötöttünk ki, de igazából főleg a gépi fagyis churros miatt:D úgy voltunk vele a 600 millió lépcső után ennyit megérdemlünk. Gombás Terriyakis hambi nem volt nagy, de a fagyival pont elég volt:) a fahéjas Churros még meleg volt, vanília fagyival meg egyenesen isteni (Oli kért még rá mangó ízesítést is). Most már teli hassal körbejártuk a torony környékét és megcéloztuk a lanovkát. Nagyjából fél órát kellett volna várnunk a naplementéhez, de inkább elindultunk, mert ha az a hatalmas tömeg aki fenn volt egyszerre támadja meg a lanovkát órákat állhatunk ott:) Szuper időben érkeztünk (amúgy 11  ezer won/fő/alkalom), mert csak egy lanovkát kellett megvárnunk három percre utánunk már mesze kinn állt a sor vége:P Lanovka kerek 3 perc, szép volt ahogy ment lefele a nap:) ezek után micsoda csoda megint lépcsők a parkoló szintig, aztán lenéztünk, hogy mennyi lépcső vár még ránk míg eljutunk az autóútig, míg meg nem láttuk a liftet... mint kiderült az sem lift volt, hanem fogaskerekű, egyszerre 20 ember fért be, úgyhogy rögtön rá is vetődtünk, innentől már csak 45 perc metró hazáig...

Mai nap... őszintén megvallom ma semmit sem csináltunk. Az elmúlt 8 napban annyit mentünk és bár a lábunk ma már egész használható volt, inkább azt mondanám mentálisan volt picit "sok". Délelőtt elmentünk annak a cégnek a főhadiszállásához, akinek az mmorpg-jeivel az elmúlt 15 évben játszottunk, csináltunk pár képet, elküldtük a barátainknak , majd hazajöttünk. Eredeti cél az volt, hogy este piacozunk, de a gondolat, hogy a tömött metróra megint felküzdjük magunkat inkább lustaságra sarkallt minket:) úgyhogy inkább lebattyogtunk a lenti éjjel-nappaliba vettünk ráment és pár nasit, felhívtuk a szülőket (egyenként 1-1,5 óra trécselés) és most ezt pötyögöm... ééés már este fél tíz is van:D úgyhogy irány az ágy:) Igazából két napunk maradt Szöulból, két piac és pár park maradt ki a tervezett listámból. Egyetlen dolgot sajnálok, hogy az MBC sageuk parkjába nem jutunk ki, de 3 óra lenne oda az út és ugyanannyi vissza... egyszerűen sajnálom rá az időt:( Meglátjuk mit hoz a következő két nap:) Még valamelyik Hanok városrészt is meg kéne látogatni...:)