Hamdeok Beach, Seoubong (Április 8)

Immár itthonról tíz nap eltéréssel, de megpróbálom összeszedni a gondolataimat:) Erre a napra kifejezetten emlékszem, ugyanis ez volt az első nap, amikor Jeju végre nem a morcos, borús, hideg, szürke oldalát mutatta. Az első nap, amikor még hideg szél fújt, de esőre nem volt előre jelzés, sőt erősen sütött a nap. Előző nap anyuval beszélgettünk telefonon (lásd FB videóhívás) és ő kérdezte jártunk-e már valamelyik tengerpartján Jejunak, mondtuk annyira szutyok idő volt, hogy még nem is gondoltunk rá. A sors iróniája, hogy másnap reggel napsütésre ébredtünk:) Nem is kellett több ennél, míg én letusoltam és embert faragtam magamból, Oli elkezdett kutakodni Jeju partjairól, hova is lenne érdemes elmenni, ami mondjuk nem három óra buszozásra van:P

Végül Hamdeok Beach-re bökött rá, hogy mit szólnák, ha oda mennénk, állítólag a három legszebb partszakaszából az egyik ez. Képet nem is láttam, annyit mondott egy óra busz, de helyi járaton megyünk, nincs átszállás. Már szimpatikus volt:D El is indultunk, amint odaértünk a bejáratnál már egy takoyaki árus már nagy lelkesen hívogatott minket, peche volt egy órája reggeliztünk, úgyhogy mosolyogva tovább battyogtunk:)

Az első látvány lélegzetelállító volt komolyan, az az azúrkék víz...Igaz olyan sok tengert még nem láttam (csak Görög, Holland és Skót vizeket), de ez valami meseszép volt. Talán azért is lepett meg annyira, mert Olival ellentétben én tényleg nem láttam semmi képet róla és még Tripen sem volt bejelölve, mint megnézendő. Aztán mikor felocsodtunk, akkor kezdtük el nézni, hogy mi a fura a homokon, azon kívül, hogy fehér. Az egész tengerpart le volt fedve egy erős hálóval. Nem kellett negyed óra és rájöttünk miért...:D

Annyi előnye volt, hogy nem lettünk nyakig homokosok és jóval könnyebb volt ezen a felületen sétálni. Körbejártuk a partot és láttuk az emberek tucatjával mennek egy turista vonalon fel a szomszédos dombtetőre. Meglepő módon lépcső nélkül, viszont erős kaptatóval. 

Nekünk sem kellett több, mazochista énünk beindult, hogy akkor uccu neki. Találtunk is egy térképet, három útvonal volt, igaz ebből egy darabig mindhárom fedte egymást, csak az egyik hamar , a másik később a harmadik pedig nem fordult vissza, hanem a félsziget(nyúlvány) másik oldalán jött le. Hát akkor uccu neki, ha már itt vagyunk:D 

Mint mondtam hamar rájöttünk mire valók azok a ponyvák, ugyanis a dombhoz vezető úton volt egy kis rész, ahova az útra felhordott a szél egy adag homokot és a tomboló szél azt folyamat kavarta. Kb fél perc alatt az orrunk, szemünk és mindenünk tele volt homokkal pedig tényleg csak átsétáltunk azon a részen... el sem akarom képzelni, milyen homokvihar lenne, ha az a ponyva nem lenne ott. Amúgy bár sütött a nap, olyan kegyetlenül fújt a szél, hogy felvettem a kapucnis pulcsimat is és a széldzsekit is és fel is húztam a fejemre a dupla kapucnit, mert olyan erős volt a szél, hogy konkrétan fájt a fülem belül tőle. Más meg ott flangált kis ruhában egy szál semmiben aztán rájöttem miért ><

A látvány felfele meseszép, őszintén mondom tanulság ne csak mindig előre fókuszáljatok (ez mindenhol igaz Koreában), néha nézzetek vissza, mert hiába mentetek el ott fél perce, hátra nézve teljesen más a látvány ♥ Két fontos pontja van ennek az útnak ( Seoubong ) méghozzá van egy nagy

ilyen virágokkal teli mező, ami tökéletes selfi hely, plusz esküvői fotó készítésnek is tökéletes helyszín. Egen az első útvonal nagyjából eddig a mezőig tart. Akkor is éppen az egyik részén esküvői fotó készült, szegényt csajt komolyan sajnáltam. A férfi legalább öltönyben volt, de a nő rövid ujjú pántos ruha... szerintem a lélek is belefagyott szerencsétlenbe:P Mondjuk tény gyönyörű fotók lehettek ahogy a sárga virágos mezőn van és mögötte ez az azúr tenger. 

A másik pontja pedig a vadlovak vagy legalábbis szabadjára engedett és tartott lovak. Semmi "funkciójuk" tényleg csak hagyják őket a területen és persze nem utolsó szempontból turistalátványosságnak sem rosszak:P Mivel a domboldal elég meredek és te nem térhetsz le az útról ezek a lovak az alsó és felső részen legelésznek. Nagyon cukkerek:) meg hébe-hóba egy kecskét is látsz, de azok már kikötve:)

Elértünk a második út végére és el kellett dönteni visszafordulunk vagy tovább. Őszintén az egész parton és főleg itt a dombtetőn olyan erős hideg szél volt, hogy iszonyat átfagytunk. Megláttuk az elég egyenetlen lépcsőket a bokrok között lefele, még nap sem sütött be, úgyhogy még hidegebbnek tűnt, pedig itt már a kesztyű is a kezemen volt napsütés ide vagy oda:D úgyhogy a távolban a part másik oldalán egyre szimpatikusabb lett az a kávézó:D hirtelenjében egy jó meleg tea vagy forró csoki jobban vonzott minket, mint a csúszós hideg lépcsőzés (és ezt  megint csak megtanultuk Koreában, sose dőlj be a lefele menő lépcsőknek! ha három lépcső megy lefele, utána garantált legalább 15 felfele...) úgyhogy most először a könnyebb utat választottuk és elindultunk visszafele. Amúgy így is 1,5-2 órája már battyogtunk nyugisan fényképezgetve. Amennyiben sietsz és tényleg csak felmész és egy-két selfit csinálsz szerintem 45 perc elég, de ez az út akkor szép, ha szép nyugisan sétálsz és folyamat a tájat pásztázod. A szél ellenére nagyon jó energiája volt a helynek. Azon a napon Jeju végre megmutatta az igazi arcát ♥

Úgyhogy szép nyugisan visszabattyogtunk a Café Delmoondo-hoz. Tetszett a hely a tömeg ellenére is:) lehet elvitelt kérni, de be is ülhetsz a két szintes kávézóba. Három teremből áll és egy nyitott teraszból. A fő helységből át tudsz menni egy zárt de üvegfallal körbevett teraszra és arról a teraszról lépcsővel tudsz lemenni az alsó ugyanilyen zárt teraszra. Mi örültünk, hogy benn találtunk helyet, pont felszabadult egy kettes asztal, nem hogy álmodozzunk egy teraszos asztalról:P Amúgy a kávézónak van saját péksége (ha a nyitott teraszon elindulsz a hátsó mini hidas kinyúló kilátóig, akkor konkrétan a pékség mellett mész el, aminek ugyancsak hatalmas üvegfalai vannak, szóval látod ahogy serénykednek odabenn a népek). Rendeltünk két dark choco lattét és vettünk egy fahéjas "kenyeret" (2 latte 16 ezer won, két süti 10.500 won, szóval nagyjából 6000 forint). A lattékra majd negyed órát így is várni kellett annyian voltak, de jelen esetben nem is bántuk legalább felmelegedtünk picit:D

Az egyik legfinomabb forró csoki volt és mivel étcsokoládés nem volt annyira édes sem:) Plusz az ember rátapadhatott, hogy kicsit átmelegítse a kezét:) amúgy nagyon okosan minden pohárra raknak egy ilyen papírvédőt, mert annyira forró a latte, hogy nem tudnád kézben tartani. Még így a védővel is szinte égetett:)

Kicsit átmelegedve irány a terasz és a hátsó "kilátó". Igazából nem tudom minek hívni, mert tulajdonképpen egy nagyon mini szigetre átnyúlik egy híd és onnan belátod az egész öblöt, már ha nem visz el a szél...:D

Mivel olyan 3 óra körül lehettünk azt beszéltük, hogy elindulunk hazafele az út úgy is legalább egy óra és az egyik nappal korábban buszról látott piacnál leszállunk és körbenézünk. Nagyon hiányzott már valami gyümölcs és a buszról látszott ott ugye árulják a tangerint és hallabongot, amit ugyancsak ki KELL próbálni.:P 

Szóval irány a busz és leszálltunk a Dongmun piacnál. Ez a piac amolyan igazi piac, bár szerintem főleg turistáknak. Azt már észrevettük Koreába, a koreaiak szeretik a tematikus dolgokat. Például Szöulban az Euljiro metrótól a piacig az az út a varrógépek utcája, minden bolt varrógépekkel foglalkozott.Euljiro háromnál meg az egész utca lámpaboltokkal van tele. Nem teljesen értjük a lényegét, hisz így egymás konkurenciái, viszont vásárló szemmel nagyon jó, mert egy helyre kell elmenned és ott átnézed a boltokat. Noh ebből csak annyit akartam kihozni, hogy a piac is ilyen. Bizonyos "utcája" csak halakkal és friss sashimikkel foglalkozik, egy másik utcáján csak hallabong és tangerin van.  A központi része ennek is a friss kajákkal foglalkozik. Teljesen más típus, mint a szöuli. Pechünkre a kávézóban bekajáltuk azzal a fahéjjas tekerccsel még nem voltunk éhesek, úgyhogy eldöntöttük az egyik alkalommal itt fogunk vacsizni. Amúgy ezek a kaják mind elvitelesek, nem igazán van hely megenni őket. Tömeg is van, hely meg persze nincs. Vicces, hogy itt gyorskajások nagyon beszédesek és hangosak, kiabálással próbálják becsalni a vevőket:) szóval mikor bekerülsz ide készülj teljes hangzavarra.

Egyik mellékutcában találtunk egy lekvárkészítő iparost, lehetett kóstolgatni, végül vettünk is két kis üveggel. Egy mézes paradicsom lekvárt (igen nagyon abszurdnak tűnik, de nagyon finom volt) és egy helyi füge lekvárt:) 12.000 won volt a kettő együtt. Amúgy, ha szuvenírekre vágytok ez itt a Kánaán, mármint szerintem szinte alig volt a látványosságoknál szuvenír bolt, de itt terülj-terülj asztalkám volt. Mágnesek, kulcstartók, lávakőből sarokreszelő, snapszos poharak jejus motívumokkal, kis lávakő figurák stb és nagyjából itt is volt a legolcsóbb. 

Gyümölcsért jöttünk, rengetegen árultak. A legnagyobb gond inkább a mennyiség volt. Itt főleg a koreai turistákra vannak beállva meg a helyiekre. Azaz a legtöbb helyen a legkisebb egység a rekesz/doboz. Abban viszont felkészültek, mert a csomagszállító nyomtatvány mindenkinél ott volt, tehát országon belül rendelhettél akár két rekesz hallabongot is szöuli kiszállítással:P kisebb mennyiség viszonylag kevés helyen volt, ellenben szinte minden árusnál van próbagyümölcs. végül találtunk egy-két helyet kisebb mennyiségben, úgyhogy vettünk egy kis tálca tangerine-t (6 db) és egy kis tálca hallabongot (ugyancsak hat darab), a kettőért fizettünk 18 ezer wont. Jah piac szóval legtöbb helyen kp :) a tangerine nagyon finom volt, de kissé nehezen pucolható. Mint az itthoni mandarin, aminek az a vékony héja van. a hallabong viszont isteni. Az egy japán narancs és egy citrus gyümölcs keveréke. Iszonyat könnyű pucolni, mandarin és narancs kevert íze, lédús ahh nagyon finom:) érdekessége, hogy január/február a szüretelési szezonja:) 

A piaccal szemben van egy nagy sétáló utca, ott is érdemes kicsit kóricálni. Az a ruhák/cipők utcája. Itt találtunk először játéktermet. Mondjuk ez kifejezetten a plüss nyerő automatákkal volt tele. Kicsi-nagy. Persze muszáj volt kipróbálni:) majdnem megvolt a közepes cica plüss>< már a luk széléről bucskázott vissza:P Itt is körbenéztünk, majd irány haza lepakolni és indulhat a vacsora vadászat :)

Mondjuk nagyjából volt már egy célunk, első nap elmentünk egy pici étterem előtt, volt is kinn angol feliratos kép. Kis étterem a fala tele A4-s papíron különböző emberek/különböző nyelvű dicséreteivel:) Egy idősebb házaspár üzemeltette. Nagyon kedvesen fogadtak minket, bár nem tudtak angolul, de azért kérdezték honnan jöttünk. Tündériek voltak.

Végül Oli Abalone (kagyló) levest evett hotpotban én meg dumpling levest. Isteni volt:) banchannak kaptunk valamilyen sült halat. Iszonyat finom volt a maga egyszerű módján:) a két levesért végül 20 ezer wont fizettünk (kb 5200 Forint).

A szomszéd asztalnál egy maláj lány páros megszólított minket, hogy mégis hogyan s mint közlekedünk Jejun, úgyhogy egy húsz percig tuti elbeszélgettünk, megadtuk a shuttle buszok honlapját, elmagyaráztuk a busz transit stationokat, meg úgy pár szót váltottunk vacsora közben:) a tulaj házaspár csillogó szemmel figyelt minket,és mikor meglátták, hogy a sült makrélát teljesen elpusztítottuk a bácsi büszke mosolya mindent vitt:D mikor végeztünk hoztak ajándékba egy-egy joghurt levet, úgyhogy pipa ez is megvolt *-*a teli hasra tényleg jól esett a savanykás barackos ivójoghurt:)

Ahhoz képest, hogy nem sok helyen voltunk sikerült lefáradnunk:) talán a nagyon erős szél kiszedte minden energiánkat, mégis ezt a napot egyértelműen a jejui napok egyik legjobbjaként éltük meg:)