Busan Kínai negyed, Gamcehon Culture Village

Tegnap este fél hét fele nyakunkba kaptuk a várost, hogy kicsit kolbászoljunk és megnézzük az itteni kínai negyedet és Texas streetet. Igazából szerencsénk van a hotelünkkel. A vasútállomás gyalog is 10 perc (csomagokkal 15-20) és a vasútállomás körül vannak azok az éttermek, ahol esélyed van némi angol nyelvre:P Meglepően Busan városának látványosságaira 1-2 nap elég, viszont a körülötte lévő dolgokkal simán el lehet tölteni a napokat. Legalábbis az a terv:P Visszakanyarodva a vasútállomásra, konkrétan vele szemben van a kínai negyed bejárata egy hatalmas kapuval. Ez amúgy az évszázad átverése... ugyanis az egész kínai negyed Orosz...de tényleg minden, a boltok, az ingatlanközvetítő, minden felirat orosz :D simán lehet borscsot, saslikot, pirogot enni...Egy utcával arrébb van a Texas Street nah ez sem segítség:) Igazából ez a rész esti órákban inkább piroslámpás negyednek tűnt:P Jó pár lepukkant motellel a környéken:P Sok bolt van zárva (szerintem a Covid itt is sok boltot/éttermet érintett), ettől kicsit kihaltnak tűnt minden. Ugyancsak egy-két utcával arrébb van az "éjszakai piac", noh ez még kihaltabb volt:D pár árus volt kinn, gyümölcsökkel/zöldségekkel/halakkal és nagyjából itt kihalt minden:P Viszont ugye most nem apartmanunk van és mint írtam már nincs ijesztőbb, mint a food waste (lásd narancs/banán héj, alma héja/csutkája) és ugye szállóban vagyunk még gyümit sem vásárolhattunk:/ Noh mindegy végül visszafele jövet negyed kilenc fele lesz ami lesz alapon bevágódtunk egy kilencig nyitva lévő étterembe(ezt csak utólag néztük meg, mert gyanúsan már senki sem volt benn és nagyon pakolásztak:P). Kinn kinn volt a menü angolul, azok jól néztek ki úgyhogy vettünk egy mély lélegzetet és utcu neki. Hááát nem beszéltek angolul:D srác felszolgálók eltűntek mint szürke szamár a ködben és szerencsétlen csajt küldték oda küzdeni velünk:D igazából nem volt nehéz dolga, mert az egész menü 6 pontból állt. Ami kinn is szerepelt, de nagyon buta módon benn nem. Minden asztalon kinn volt a koreai menü képekkel egy kis álló táblán, de a másik oldalán reklám volt az angol feliratos helyett. Így gyorsan kifutottam, hogy pontosan melyikben mi is volt és visszamenve már tudtam mit kérjek/kérjünk. Odakinn azt írták, hogy mindegyik étel egy főre készült. Oli egy fél csirkés tésztás levest kért, én egy csirkemelles-tésztást. Iszonyat finom volt, ez is inkább a borstól volt enyhén csípős, de inkább pikánsnak mondanám. Az én levesem sanszosan tényleg egy emberes, bár üvegtészta volt benne, de járt hozzá egy kis tál rizs. Noh a rizs felével és a levés betétekkel/lé felével degeszre tömtem magam. Oli nem volt ilyen szerencsés:D Az alaplé ugyanaz volt, egy iszonyat erős húsleves, ami már szinte tejesnek nézett ki olyan sűrű volt, de ő a fél mini csirke mellé kapott friss házitésztát is  és legalább annyi rizst neki bele is borítottak a levesébe:D végül ő is csak a mini pipit és a tésztát ette meg a rizs szinte teljesen ott maradt a leves nagyjából felével. Betegre kajáltuk magunkat. Az egészért fizettünk, két fél literes kólával 22 ezer Wont. Az én sima levesem volt 8500 won, Oli fél csirkése 10500 won. Kicsit visszamutatva, amit kifelejtettem a nagy kompvadászat után az éttermek annyira tele voltak , hogy végül a mekiben kötöttünk ki. Ott két menüvel és két fagyival együtt fizettünk ugyanennyit... csak hogy az ár/érték arányra rámutassak:P

Erről jut eszembe Szöulban és itt is, ha valaki ebédelni akar vagy dél előtt 11-11:30 körül keressen kajáldát vagy 13:30-14:00 után. Közte meg Good Luck... Délben egyenesen kiözönlenek a népek az utcára ebédelni és kb tíz perc alatt minden fullon van. Szöulban volt olyan utca, amit konkrétan erre az időközre minden nap lezárnak autós forgalom elől, mert annyi ember szabadul ki egyszerre...

Noh innen gyök kettővel inkább kettőt hátra egyet előre stílusban elindultunk hazafele:) Mondhatni, hogy ahogy letettük a fenekünk az ágyra, mire a fejünk párnát ért már aludtunk is:P (az más kérdés ez mennyire egészséges:D)

Ma reggel frissen és ropogósan vettünk két szendvicset a szemben lévő kisboltban és megirányoztuk Busan leghíresebb látványosságát a Gamcheon Culture Village-t. Ez pöppet érdekesen indult, Metro pár megálló majd levadászni az odatartó buszt. Három buszjárat is jó, az 1-s, 2-s és a 2.2-s (amúgy NaverMap az itteni legesleghasznosabb applikáció, még a fordítónál is többet használjuk). Itt kicsit döcögősebben működik, mint Szöulban, de működik. Már csak azért is, mert a megállóban a megállók nevei kizárólag hangullal... Ilyen buszt sem láttunk még, ha azt hiszed nincs kisebb busz a Szöuli két ajtósnál van egy jó hírem : VAN! :D Ezen a minibuszon egyetlen ajtó van középen és nagyjából 10-12 ülőhely van, amiből az egyik konkrétan a vezető mellett:D a sofőr a magas embereket ültette le oda, mert amúgy én az 1,70-mel középen elálldogáltam, de ha picit az ablak mellé álltam már bizony hajolni kellett az íves tető miatt:D Nagyon pici, el is gondolkoztunk hogy a fenébe bírja ez el a turista forgalmat. Viszont hamar rájöttünk a busz mérete más miatt van. Egyszerűen annyira szűkek az utcák, hogy nagyobb nem fér el, szóval egyedül a járat sűrűségével tudnak ezen segíteni idővel...Durva kaptatón megy fel a busz és le a kalappal a motor előtt, mert erős emelkedőn is simán indult a sofőr a tömött busszal. Nagyjából tíz perc alatt fel is vitt minket a tetőre. Amúgy a Gamcheon információs Centert adjátok meg Navernak és jó helyre fog vinni. Maga a megálló valamilyen középiskola neve, de könnyen észreveszed, hogy megérkeztél az egész busz leszáll, legalábbis a turisták:D 

A megállótól picit vissza kell menni amerről jöttél az első keresztutcáig (már ha Busan Vasútállomás felől érkezel és nem a másik irányból) és ott a sarkon az információs központ. 2000 Wonért cserébe kapsz egy nagy térképet és indulhat a pecsét vadászat. 3 útvonal van, a legrövidebb kb 40 percet ír. A legmagasabb pontokon pár fotó zóna, sok apró bolt , fagyizó és változatosság kedvéért kávézó és nagyjából 20 percnél visszafordít. Ez alatt talán 3-4 pecsétet tudsz begyűjteni, ebből 1nél kapsz egy ingyen képeslapot. Összesen a 12 megállóból 3-nál jár ingyen képeslap. Az első pecsét szinte rögtön az infó centerből kijőve van (bár mind egész jól látható helyen van, de figyelni kell mert van olyan ami eldugott kis épületben belül van), a második pecsétért már dolgozni kell. Figyelni a kiírásokat és nem sokkal az első pecsét után egy apró sikátorban megkezdheted a lépcsőzést az első kilátóig. Ez a "kilátó" két szintes. Az első szinten a néni nagyon kedves és ő adja az első képeslapot. Három lehetőséged van a képeslappal. Vagy belfőldre adod fel, vagy otthonra családnak 500 wonért vagy kérhetsz egy speciális kézbesítést, amit saját magadnak írsz és pontosan egy év múlva fogják feladni számodra. Aztán pár lépcsővel felmehetsz az igazi kilátóba a ház tetején. Gyönyörű az eléd táruló látvány... Azt kell mondjam bárki rakta össze ezeket az útvonalakat jó munkát végzett. A második útvonal 1 óra 20 percre van saccolva, míg az utolsó 2 órásra. Mi persze mazochisták vagyunk, naná a leghosszabbat céloztuk be:D Kellettek a pecsétek:P Egyetlen pecsétet csak a kék - leghosszabb útvonalon tudtál begyűjteni. Nagyjából jellemző az egész útra, hogy haladj a sárgaköves úton és kövesd a kis fa táblácskákat (amik néha akár bálnává is összeáll). A fő útvonalakon nem, de a kisebb házak között futó útvonal kövezete egy ilyen narancssárgásra van festve, úgyhogy ha elbizonytalanodsz tényleg maradj a sárgán és keresd a kis fatáblákat. Mi végül boltok böngészésével és összességében majd 4 órát szórakoztunk el itt. Amit említésre méltatnék a kis herceges szobornál, ha nem egyedül vagy ne úgy fotózz, mint az emberek 95%-a. A kisherceg a rókával a sétaútvonalnak háttal van és a házakat pásztázza. Mindenki leült mellé és a velük lévők a hátukat fotózták:P DE ha az aki fotóz szinte rögtön mellette lemegy az amúgy pecsét helyre Asteroid B612-re, akkor ő lentről tökéletesen le tudja fotózni a herceggel és a rókával, akit akar:) (amúgy egy másik pecsétes helynél a narancs/kék vonalon van egy sokkal menőbb kisherceg és róka az egyik kávézóban)

Egyik kedvencem a cicás pékség volt, de az sajnos nem volt nyitva:( 

Amúgy a boltok témája nagyjából a kishercegre, cicákra és szokásos szuvenírekre korlátozódik. A térkép nagyon jól jelöli a mosdókat, nagyjából negyed óránként biztos elérhető egy. Igaz figyeljetek, mert a wc papírt itt nem dobhatod bele a wc-be, hanem mellette kukába amolyan görögösen:P Egyedül Bukchon village volt ilyen, szóval azért mindig figyelmesen nézzetek körbe a mosdó helységben, hogy mi van kiírva. 95%-ban mindig az van, hogy a wc-be dobd, ezért könnyű átsiklani a felirat felett. Mindig figyeljetek pontosan mi van kiírva:) 

Alapvetően az első kilátó kivételével, ha az első két útvonalat választod nincs igazán megterhelő szakasz, a leghosszabbnál azért van némi felfele menet is, de az sem vészes. A második képeslapos benn van egy galériába, ahol azt hiszed a recepciós éppen alszik, de az is csak egy szobor:P viszont itt nincs lehetőséged feladni a lapjaid:( ahogy az utolsó helyen sem... erre csak az elsőnél van lehetőség. 

A harmadik képeslap amúgy vicces, mert egy piacon van, ahol bár nyitva voltak a boltok, de főleg becsületkassza működött... ott a képeslapot is magad vetted el. Úgyhogy mi végezvén az egész útvonallal visszakaptattunk (nah az kemény volt) a kezdőpontra és felmentünk újra a kilátóhoz és megkértük a nénit, hogy a másik két képeslapunkat is feladhassuk:) szó nélkül elvette őket, tényleg nagyon kedves volt:) Itt mikor lejöttünk elnyaltunk egy gépi fagyit, ami nem gépi mint kiderült:P de nagyon finom volt (itt sok helyen lehet ilyen ál gépi fagyit venni, de mind tényleg olyan, mint a régi gépi fagyik).

Amúgy megint csak pozitív tapasztalat ért a koreai emberekkel, mikor már indultunk volna haza láttuk a 2-s busz pont elhajtott a megállóból , de megállt kicsivel arrébb a lámpánál. Egy taxi lelassított és elkezdett dudálni, azt hittük, hogy fuvart akar ajánlani, így nagyban ráztuk a fejünket, erre elkezdett mutogatni, hogy a busz ránk vár... úgyhogy nagy köszönések közepette már rohantunk is a buszhoz, aki tényleg tárt ajtókkal várt minket és ahogy felzuppantunk már indult is<3

Nagyjából három órára haza is értünk, úgyhogy picit pihentetjük a lábunkat és hatkor megirányozzuk megint az éttermeket és remélem megint jól választunk. Egyre bátrabban bátorkodunk be az éttermekbe, mert szinte mindenhol rettentő kedvesek, még ha egy szót sem értenek belőlünk:D

Bukchon Hanok Village, Kwangjang piac, Namsangol Hanok Village, Namdaemun piac és irány Busan

 Utoljára ott hagytam abba, hogy a Namsan toronymászásunk után másnap pihenőt tartottunk. Igen jól sejtitek ma is ilyen napunk van:D ezért is vettem elő a gépet megint:) Ahogy írtam utoljára a 8 nap alatt sokat mentünk és nagyjából pár park kivételével minden a városban lévő látványosságot körbe jártunk, már csak két Hanok városrész maradt és két nagyobb piac, így úgy gondoltuk ezeket célozzuk be megbontva. 

Szombaton Bukchonban kószáltunk el 1,5-2 órát. Szinte a metro megállóban volt két turista segítő emberke (szinte minden látványosságnál vannak párban. Könnyű megismerni őket tűzpirosban vannak, cowboy kalapban) , kaptunk tőle térképet, ami jelölte a javallott útvonalat, beszínezte nekünk melyik házak nyitottak megtekintésre is. Sok mindent nem tudok írni, bár kedves kis városrész pár utca kivételével inkább csak az jellemző rá, hogy tele van pici házzal a 20 emeletesek között. Azt meg kell hagyni, hogy az egyetlenek akik nem tartották a hangoskodás tilalmát maguk a koreai turisták voltak:D

Nagyjából ilyen vegyes felvágottként kell elképzelni a  4-5 tényleg kifejezetten hanok épületes utcák között. Ettől függetlenül kedves kis hangulata volt, pár igazán aranyos boltocskával. Egyik kedvencem egy helyi művész boltja volt, ahol a festményeit meg lehetett venni puzzle formában is. Egyet gyorsan be is húztam anyumnak, aki imádja a puzzle-ket:) Jó pár nasis bolt, meg apróságok, inkább kézműves boltok voltak. Sok zárva volt, de látszott jó ideje nem nyitott ki vagy éppen tényleg csak munka stúdió, ahova nincs bejárás és persze a magánházak. Itt van például kimchi készítő tanfolyam is, de ha a kiírás stimmelt csak előre online bejelentkezőknek. Volt koreai csomókészítő műhely is, legtöbb ilyen helyen természetesen kis bolt része is volt a műhelynek. Mire végig sétáltuk a kijelölt útvonalat, benézegettünk minden házba és még karingyoltunk kis hegyeken völgyeken már majd két óra volt. Eredeti terv Namdaemun piac volt, de konkrétan rájöttünk, hogy Kwangjang szó szerint egy köpésre van úgyhogy inkább az újabb metrózás helyett inkább sétáltunk 20 percet. A nagypalotába menet egyszer már belefutottunk a piacba, elsőre nem volt túl bizalomgerjesztő, de annyi jót írtak róla, hogy félre tettem az előítéleteket és hajrá neki.  Alapvetően úgy kell elképzelni, hogy a három nagy turista piac közül (mindhármat látva) Myeongdong étel/kozmetikumok, Namdaemun 90%-ban csak ruha és bár Kwangjang mindig csak az ételeiről híres, de igazából az tényleg csak egy viszonylag kis része (talán három-négy főutca). Szóval Kwangjang... első és legnagyobb tanulság: az aki tömegiszonyos veszett messze kerülje el!!! viccet félre téve, irgalmatlan nagy a tömeg és mi még csak nem is éjszaka voltunk, amikor elméletileg a piac "él". A mellékutcákban sok ágynemű, tradicionális ruhák, háztartási eszközök, és rendes étel piac (mármint gyümölcs/zöldség/aszalt gyümölcs/banchanok). A maradék négy keresztutca az ami igazán híres az ételeiről. Már fél négy fele is vadászni kellett a helyet és európaiként minden hely túl picinek tűnt:D Esetek többségében padok voltak, szóval úgy tudsz leülni, hogy megpróbálsz mást nem állon rúgni  vagy megtaposni:P A legrosszabb, hogy útközben bekaptunk egy almát ketten (itt egy alma olyan fél kilós:D felvettük azt a szokást hogy sok mászkáláshoz egy ilyen nagy almát otthon megpucoltam felvágtam, mert sok mászkálás közben igazán sok energiát tudtak adni) úgyhogy nem igazán voltunk éhesek. Viszont el sem jöhettünk anélkül, hogy ki nem próbálunk valamit...Végül a dumpling leves mellett döntöttünk, mert igazán jól nézett ki. Oli rice cake-st kért, én pedig kézzel készített tésztásat. Érdekes volt, mert bár nem csípett igazán borsos volt, ami azért így is pikánssá tette. 

Azért itt is elkeringtünk vagy két órát, majd teli gyomorral, erős tömegiszonnyal elindultunk a várhatóan legalább annyira tömött metro felé:P Kissé megkönnyebbülve láttuk, hogy bár állnunk kellett, de legalább nem voltunk egymás szájában. 

Vasárnap kis izgalommal indult a reggelünk. Az elmúlt 9 napban a metrón két dolgot csinálhattál vagy a folyamat ismétlődő 4-5 reklámot nézted az egyik kijelzőn, vagy a nonstop ismétlődő tűzvédelmi/válság helyzetekben teendő oktató videót a másikon... Hirtelen a videó életre kelt. Egy férfi a szomszédos ajtónál egyszerűen elájult. A legközelebb álló nő azonnal kiabálni kezdett, hogy van-e a szerelvényen doktor, egyszerre négy ember legalább már hívta is a segélyvonalat, láttam ahogy járt a szemük keresni a szerelvény számát és az ajtószámot. mire a következő vágányra értünk az ajtónál már várt minket egy ember, rá nem egész két percre újabb két fő érkezett és lekísérték a szerelvényről az addigra már magához térő férfit, gondolom mentőt hívtak hozzá. Nem egész 5 perc késéssel a szerelvény már ment is tovább. Hihetetlen volt a felkészültség mind az utazók, mind a személyzet részéről. Nem volt kétségbe esés, nem volt tétovázás. Akik a közelben voltak azonnal cselekedtek és nem vártak másra. Inkább öt segélyhívás menjen be, mint egy sem. Megdöbbentő volt látni, főleg hogy mindenki a szerelvényen nem ment oda tömörülni. Feszülten figyeltek, hogy amennyiben kell menjenek segíteni, mert látszott páran automatikusan felálltak mikor segíteni kellett volna felemelni. Noh mindegy a reggeli izgalom már megvolt:D 

Végül csak megérkeztünk Namsangolba. Ez a rész kifejezetten turistáknak készült. Egy szép parkban terül el 5-6 régi ház , és egy igazi virágos park. Egy időkapszulás résszel. Két órát simán elkeringtünk itt is. Én meg voltam győződve, hogy ezek a házak replikák, de az egyik háznál le volt írva, hogy honnan hozták át. Volt itt egy híres építész háza, egy nemesi család háza (ahol épp esküvő készült, úgyhogy délután teljesen lezárták), egy tábornok háza, az utolsó koreai császár apósának háza meg még nem tudom mi :D A házak érdekessége az volt, hogy bár be nem mehettél, de végre be voltak rendezve, így látszott a helységek funkciója. Eddig a paloták 99%-ban csak üres szobák voltak. Ezek az épületek voltak a park egyik oldalán a másik oldalán pedig rendes park volt. Bár direkt tavasszal jöttünk, hogy lássuk a fák virágzását néha kicsit bánjuk, ugyanis a legtöbb helyen a patakok/medrek/víztárolók mind üresek. Szóval az őszi utazásnak is határozottan meglenne az előnye. Amióta itt vagyunk többször elhangzott-főleg idegenvezetőktől-, hogy November első hetében jó itt lenni, mert sok ünnepi szertartás van és gyönyörűek a vörös/zöld színek váltakozása és minden patak/víztározó a palotákban tele van. Noh itt volt egy gyönyörű rész, ami látszódott hogy amúgy egy csobogós, mini vízeséses patak lenne apró hidakkal az egyik oldalról a másikra, csakhogy most nulla vízzel...Szépnek szép volt így is, de az ember képzelete kellett milyen is lehet teljes fényében. De így a gyönyörű virágokat csodálhattuk, a fenyőkről nem is beszélve...

Innen az egyetlen megmaradt turisták által látogatott piacnak vettük az irányt - Namdaemun. Út közben meglepődtünk, mert egyenesen Myeongdong piac mellett sétáltunk el... Eldöntöttük hazafele még beugrunk ide. Namdaemun piac olyan, mint otthon a kínai piac:P Ide tényleg az ember csak ruhát jönni jöjjön :) Mármint érdekes volt végig járni és átlag méretű emberek szerintem simán be is vásárolhatnak itt minden féle menő cuccot, de a mi csomagjaink már így is fullon voltak és mi átlagon felüli méretek vagyunk úgyhogy mi tényleg csak nézelődtünk :P Így viszont mikor láttuk, hogy itt bizony nem lesz vacsora , megirányoztuk Myeongdongot. Így utólag a három piacból nekem annak ellenére, hogy ez is mindig tömött volt, hangulatilag ez tetszett a legjobban. A kaják bár túl vannak árazva, sok kis adag 2-4-10 ezer wonért, úgyhogy könnyű otthagyni 50-60 ezer won-t is két embernek úgy hogy egy kaját vettünk és próbálgattuk ketten. Úgyhogy most sorra vettünk pár olyan dolgot, ami múltkor kimaradt és amit újrázni kellett:P Kipróbáltuk a sültkrumpli tekercset (hagymaporral),  nekem jobban bejött volna szimplán, maga a hagymapor ráolvadt és nagyon erős íze volt. A cukros gyümölcsöknél figyeljetek, hogy olyan árusnál vegyétek, ahol lecsöpögtetik és nem csak lerakják. Múltkor iszonyat finom volt, gyenge vékony cukor réteggel, most nem voltam ilyen szerencsés és mivel nem lecsöpögött a cukor réteg, hanem az alján rajta maradt, iszonyat kemény volt és bár jó fogaim vannak sokszor féltettem őket:D plussz totál ráragadtak a fogamra. Úgyhogy amennyire múltkor jó élmény volt, most annyira visszás:P de mindig tanul az ember. A hotteok (keltészta olajban sütve, töltve fahéjas magvakkal) még mindig isteni. Kipróbáltuk végre a tteoppoki-t és grillezett fésűkagylót zöldségekkel. Féltem mennyire fog csípni vagy mennyire paprikás szószban lesz, de ez szerencsére félig paprikás félig paradicsomosban volt és bár erősen csípett ehető volt még számomra is. Mivel ezekkel nagyjából tele is ettük magunkat vettünk vacsorára egy kis rice cake-s sült csirkét (nagyjából mint otthon a szezámmagos csirke szezámmag nélkül és rizsnudlival összesütve, csak nem annyira édes), két gyümölccsel töltött mochit és takoyaki-t. Ezek mind fincsik voltak- utólag:P a gyümölcsös mochit imádtam><

Amúgy az egyik nagy idegesség forrásom Szöulban és úgy nagyjából Koreában a szemét kérdése... SEHOL sincs kuka, még szelektív sem. Az egyetlen kukaforrásunk mikor úton voltunk a metró, ott legalább a pet palackokat ki tudtuk dobni.  Annyira erősen szelektálnak, hogy az utcán pont ezért nincsenek is kukák... Ergo pl ezek a kajáldás utcákon vagy ott az árus előtt eszed meg és adod vissza a szemeted (már ha épp gyűjti...) vagy amennyiben félre állsz hogy ne legyél útban, akkor hordozhatod magaddal egész este...A szállónkban egy kuka volt, de mivel apartmant béreltünk és magunknak kellett levinni a szemetet hamar rájöttünk, hogy jó már odafenn szétszedegetni a szemetet. Úgyhogy vagy négy zacskó volt ide oda felaggatva :D Pet palacknak, papírnak (amit ugye ki kell mosni - pl Ramenes doboz), külön egy vegyes műanyag (pl pet palack fóliája, különböző csomagoló anyagok, amúgy imádom, hogy amúgy az ilyen csomagoló anyagokra mindig jelölik, hogy mibe kell raknod...), egy food waste-nak (ételmaradék, ez a legnagyobb félelmünk, mivel ennek egyáltalán nem találtunk helyet, úgyhogy az alma héjától mindig a metrón szabadultam meg - shame on me...bár a Jeju szállásunkhoz már legalább kaptunk teljes leírást mit hol kell majd kidobni - food waste-vel egyetemben...) szóval itt kőkeményen veszik a szelektív válogatást, durva hogy mivel mindent kimosnak és szétválogatnak maga a hulladékraktár ahova leviszed konkrétan a parkoló kocsik között volt, de szagmentes és tiszta... igaz itt is van rá külön ember aki rendezi a rengeteg kartondobozt és egyéb dolgokat (kisebb zsákból nagyobba rendezést stb), de így is tiszta és szagmentes. Noh de vissza az eredeti fonalhoz...

Ezzel el is telt az utolsó szöuli délutánunk, ahogy hazaértünk bepakoltam még a maradék szárítón lévő ruhát, és nagyjából mindent elkészítettem másnapra, hogy csak az utolsó dolgokat kelljen bedobni a bőröndbe, majd imádkozásba kezdtem, hogy beférjünk:D

Reggel könnyes búcsút vettünk Szöultól és már nagy büszkén elindultuk Busanba, hogy bizony mi nem fogunk már lépcsőn dög nehéz csomagokat cipelni, mert ismerjük a metrót:P Ez úgy az első bejáratig igaz volt, rossz bejáratnál mentünk be úgyhogy 20 lépcső cipelés- de legalább lefele- , innentől viszont mindenhol lifteztünk:) Átszállásnál leszálltunk a metróról és félre álltunk picit, hogy elengedjük a tömeget és keressük a lift kijelzést és egy idős bácsi odajött hozzánk és angolul kérdezte hova megyünk, majd elkísért minket a liftig, mert azt hitte nem tudjuk az utat:D Megkérdezte honnan valók vagyunk, majd közölte a magyar-koreaiak testvérek! (pedig szerintem gőze sem volt hol is van Magyarország:P) minden esetre nagyon cuki volt:)

Végül elértük Seoul Station-t, a kiírások rendben vannak, csak a KTX feliratokat kell figyelni és teljesen követhetőek, az ember viszonylag hamar megtalálja a vonatmegállót. (Mielőtt elfelejtem amennyiben valaki itt pénzváltót keresne, akkor le kell mennie a repülőtérre menő vonatok szintjére, ott van egy pénzváltó. Ne keressétek odafenn a rendes vonatmegálló szintjén.) Noh itt kaptunk az első sokkot:D Irgalmatlan tömeg volt a vonatoknál... tudni kell nem vettük meg a vonatjegyeket, mert nagyjából 10-15 percenként indul vonat Busanba és úgy voltunk vele biztos kapunk jegyet. Következő sokk az volt mikor megláttuk a sort a jegypénztárnál... 

Mostanában rákaptunk az automatás vásárlásnál úgyhogy felcsillant a szemem mikor megláttam a hosszú sornyi automatát, majd gyorsan lelohadt a lelkesedésem mikor megláttam a tetején "csak belföldi kártyákat fogad el"... nagy sóhaj, szóval marad a sor... aztán szemem sarkából megláttam valamit, ami nálunk inkább sorszámhúzónak tűnt, mondom csak odamegyek megnézem mi van ráírva ééés szemem újra csillogott. Volt pontosan öt ilyen automata "külföldi bankkártyások" részére:D 

Úgyhogy rá is vetődtem, majd a lelkesedésem megint alább hagyott mikor az első három vonatnál azt láttam "összes jegy elkelt":D  Végül egy vonattal későbbire kaptunk jegyet, mint amit terveztünk. (Kemény 10 perccel később indult:P) . Hihetetlen látvány volt, hogy egyetlen vonat sem késett... 18 vagonos bullettrain 18. kocsiájába kaptunk helyet(ami amúgy vicces, mert az volt az első kocsi a mozdony mögött:P):D összesen 5 megálló, nagyjából 3 óra út. A székek kényelmesek, tiszták. Igaz én agyon fagytam annyira nyomta a hideget és annyira a tájra sem tudtam koncentrálni, mert sok hegyen (lásd alagúton) mentünk át, így szinte álmosítóan hatott ahogy folyamat fényből sötétbe ki-be-ki-be. Minden esetre érdekes élmény volt 300-val hasítani, ahogy a táj csak úgy repül melletted... Annyit tanultunk Koreából, hogy mindenhol van lift vagy mozgólépcső (főleg időseknek/rokkantaknak), így a vasútállomásból simán kicsattogtunk és 15 perc sétával el is értük a szállásunkat. Nagyjából öt óra táján jártunk és már kopogott a szemünk az éhségtől, mert csak reggeliztünk. Elindultunk felfedező útra vacsora ügyben, abból a szempontból szerencsés, hogy közel vagyunk a nagy állomáshoz, hogy talán még találunk angol feliratos éttermet:D karingyoltunk egy darabig, mire egybe betévedtünk. Megint csak az segített, hogy láttuk vannak benn fehérnépek és nem nézték ki őket >< bár angolul nem beszéltek a nénik, de beléptünk már kezünkbe is nyomták az angol képes étlapot, úgyhogy rá is vetődtünk. Én kőtálas sült rizst ettem bulgogi-val, Oli végre kipróbálhatta a kimchi levest. Lehet csak nagyon éhesek voltunk, de egy ültő helyünkbe benyomtuk:P Egy érdekesség ez volt az első hely, ahol nem fogadták el a K&H-s kártyánkat, viszont a Revolut kártya működött, úgyhogy gond egy szál sem (jah és most először előre kellett fizetni, de nem csak nekünk , az ottaniaknak is, úgyhogy semmi diszkrimináció:P). Teli hassal végül hazavánszorogtunk és bevágódtunk az ágyba. 

Mai nap megint a lustulásé volt, reggel elbattyogtunk a kikötőbe, hogy megvegyük a jegyünket Jejura a kompra. Nem akartunk pórul járni, mint a vonattal. Iszonyat nagy építkezések vannak itt és felújítások, nagyon készülnek a 2030-s EXPO-ra. Teljesen új kikötőket csináltak, noh az első amit megirányoztunk kiderült csak külföldi (Japán/Kína) hajókkal foglalkozott úgyhogy magunk alá kaptuk a lábunkat és a vadi új kiépített sétányon átsétáltunk a jó messze lévő másik kikötőbe:D már építik az újat, nah az új mögött van egy régi lepukkant épület az a belföldi járat:D totál kihalt, sehol egy lélek... feliratok sehol természetesen. Végül megtaláltuk a pénztárakat kiderült a honlappal ellentétben Március 31-ig nem mennek a kompok és majd aznap függesztik ki, hogy áprilisban elindulnak-e vagy sem... úgyhogy most megy a rinya, hogy induljanak és tudjunk is jegyet venni:D különben szarban a haza és valami alternatív módot kell találnunk illetve ki kéne derítenünk egy nagy bőrönddel és egy poggyászbőrönddel is felszállhatunk-e belföldi járatra... ééés hogy kapjunk is repjegyet (mert persze a Jeju szállás árát ma vonták le><) Noh itt tartunk most:P Ma még hátra van egy vacsora vadászat és átnézzük a közeli kínai negyedet, holnap aztán tényleg belevetjük magunkat az itteni életbe...:)

Jongmyo Shrine, Kis paloták a titkos kerttel, Soul Tower...

Hol is hagytam abba? ahh az Erődnél...:) akinek van lehetősége és ideje tényleg menjen oda ki!:P és a nap végén egyen egy isteni hotpotot a sarki étteremben:P noh szóval ahogy előzőleg írtam szerdára terveztük a két kispalotát és a Shrine, mivel ez utóbbi kedden nem volt nyitva.

A napot Jongmyo Shrine-val indítottuk, mivel ott kizárólag vezetett túrák vannak. Angolul összesen négy alkalom van naponta (10, 12,14,16 órakor), mivel az elsőt természetesen lekéstük délre mentünk oda:P (láttuk előre, hogy nem fogunk tudni időben elindulni, úgyhogy fél 12-re értünk oda). Mivel a jegyünk már megvolt a nagypalotánál megvett gyűjtőjegyben, ezért a Shrine előtti parkban ütöttük el azt a fél órát a tűző napban. A szerda-csütörtök iszonyat meleg volt a 25 fokjával, illetve inkább a nap égetett kegyetlenül. (Zárójelben megjegyezném, most már értem a nők nagy napellenzős kalapját. Aznap estére kb bohóc orrom lett annyira leégtem:P) Noh, de térjünk vissza a Shrine-hoz. Az angol vezetés pontban délben el is kezdődött. Felajánlják, hogy amennyiben gondolod a csomagjaidat a bejáratnál hagyhatod a portát, hogy kényelmesen sétáld végig az egy órás idegenvezetést. A hölgy nagyon kedves volt, érdekes dolgokat mondott. A csoport nagyjából húsz főből állhatott, de forgalmasabb időben, ha jól láttuk egy turnus maximum 300 főt is elérheti. Az úgy már szerintem élvezhetetlen kategória. Maga a Shrine gyönyörű, csöndes. Ahogy mindenhol az épületekbe nem mehetsz be és most a főépület is épp restaurálás alatt áll. Jövő évre tervezik a befejezését. Így ezzel a húsz fővel abszolút élvezhető volt az idegenvezetés, az egyetlen keserű szájíz, hogy még legalább egy órát simán elkóboroltam volna a területen a fenyők és virágok között nézelődve, de nem lehetett letérni az útról...:( az aki hisz a fengshui-ban , annak érdemes ide eljönnie, mert az egész felépítése tökéletesen az alapján lett kialakítva. A túra hajszálpontosan egy órás volt, ahogy előre megmondták. 

Innen megirányoztuk Changdeokgung Palace-t, ahogy szoktuk tettünk egy kis kerülőt:D Elméletileg a két kispalota közvetlenül a Shrine mögött van, mivel a térkép azt mutatta, hogy akár balra vagy jobbra megyünk ugyanoda lukadunk ki, így mi kijőve balra indultunk...jobbra kellett volna:D igazából valóban ugyanoda jutottunk, csak a bal oldali irányba a Shrine kétszer annyira kilóg, mint a másik irányba...:D noh mindegy pár száz méter plusz mi az nekünk...maga ez a kis palota jóval kisebb, mint a főpalota, mégsem mondanám "picinek". Rögtön a belépésnél közölték, hogy figyeljünk oda amennyiben a Titkos kertbe is szeretnénk bejutni a következő angol nyelvű túra fél háromkor kezdődik. Úgyhogy volt 45 percünk körbejárni az épületeket, amúgy ez nyugis tempóban véghez is vihető. A belépő 5000 won, akinek gyűjtőjegye van arra viszont figyeljen, hogy míg a palotákban rendes "jegy" van a gyűjtőfüzetben, itt csak egy voucher van, azaz ugyanúgy meg kell venned a jegyet a belső jegypénztárnál csak fizetned nem kell már érte. (Ha már az áraknál tartunk itt megjegyezném a gyűjtőjegy 10 ezer wonos, a nagypalota 3000 won, a kis paloták egyenként 1000 won, a Secret Garden 5000 won, tehát konkrétan egy ezrest ha nyersz rajta, de nem kell sorba állnod minden egyes jegypénztárnál.) Noh szóval fél háromra nagyjából végig is jártunk mindent, itt is időben kezdték a túravezetést... de itt már voltunk vagy 70-n és még csak nem is voltunk csúcsidőben. Ez azért adott egy keserű szájízt, mert mindenki egymás szájában volt. Maga a név, hogy Titkos kert kicsit becsapós, mert virág... nah az nincs:D itt tulajdonképpen egy minihegy völgyeiben megbújó mini palotácskák/házacskák vannak, mini tavacskákkal. Félre ne értsen senki, tényleg gyönyörű, de ez a tömeg... Az idegenvezető pedig keményen tartja a tempót:D Amúgy ugyancsak érdekes dolgokat mondott el és kedves is volt. Ahh Secret Garden tour télen és nyáron Nincs. Nagyon egyszerű oknál fogva, túl kemény:D Télen túl csúszós, nyáron meg hőgutát kapsz. Akkor döntöttek így, mikor az egyik idegenvezető meghalt túravezetés alatt. Noh tehát a látvány szuper, a sok ember nagyon nem. A vezetett túra másfél órás, szóval így kalkulálj. Nagyjából félúton (ott már túl vagy pár le és felen, de még nem annyira gáz) van egy kereszteződés, ahol a vezető felteszi a nagy kérdést, bárki aki úgy érzi, hogy nem fogja bírni a következő 40 percet most még visszafordulhat. (Ott várt egy segítő, aki visszakíséri azokat) Innentől ugyanis nincs visszaforduló, aki vele jön annak bizony 40 percnyi le-föl lesz a jutalma. Senki sem fordult vissza:D de volt is lihegés keményen:D  a végső lépcső 70 fokos volt és rettentő idegesítő, hogy mindenki egymás fenekébe... nem is emelhettem rendesen a lábam, mert megrúghattam volna a mögöttem lévőt... amúgy bár kemény volt, de azért bírható. Időseknek tényleg óvatosan. Ettől függetlenül mindegyik ilyen emelkedő tetején volt egy mini bódé, ahol mindig volt valaki, aki elsősegélyt nyújthat, amennyiben szükség van rá. Mindig már kinn álltak és vártak minket és figyelték ki hogy érzi magát. A vezetett túra tényleg pontosan másfél órás volt és tényleg minden elismerésem a hölgyé... ezt naponta négyszer végigcsinálni... hát nem irigylem:D Amúgy a túra még a palota területén fejeződik be, szóval ha előtte nem volt időd befejezni a nézelődést utána is megteheted. Egyéb érdekesség, hogy ott ahol a Secret Garden tour kezdődik közvetlenül mellette van a másik kispalotába egy átjáró. Ahogy írtam belépő egy ezres. Annyi fontos, hogy bár mindkét palota nyolcig van nyitva, ez a köztes kapu ötkor bezárul. Négykor végeztünk a a "kertben", úgyhogy utána ittunk egy hideg kólát a shopban és megirányoztuk a másik palotát. Jah amúgy enni/dohányozni minden palota területén tilos. 

A  Changgyeonggung Palace már egy modernebb kiszerelés a paloták terén. Ennek a palotának az érdekessége az üvegháza, ami francia tervező által készült és van egy nagy tava. Jóval kisebb, mint a mellette lévő másik palota, de ez sem kevésbé hangulatos. Főleg van pár nagyon cukker kóbor cica is :)

Itt nagyjából hat óra magasságában jártunk és erre az estére terveztük Kwangjang Marketet is, de annyira fáradtak voltunk, hogy tudtuk nem tudnánk élvezni a forgatagot, tudtuk még 45 perc tömött metrózás is vár ránk, úgyhogy elindultunk a metrónkhoz. Gyomrunk már korgott rendesen, úgyhogy azért persze nézelődtünk is, hátha látunk valahol valami esélyt egy jó vacsira. Az egyik BBQ étterembe benézve láttam vannak benn nem ázsiaiak is, illatok jók voltak, úgyhogy becsattogtunk. Kedvesen fogadtak, rögtön kezünkbe nyomták az angol nyelvű étlapot és bár sokat nem beszéltek angolul, de a testbeszéd azért megvolt. Úgy döntöttünk, hogy egész nap egy fillért sem költöttünk itt bizony nem érdekel mi mennyi amit akarunk azt eszünk:) Hát elköltöttük életünk legdrágább kétszemélyes vacsoráját, de degeszre ettük magunkat:P Kipróbáltuk a grillezést, illetve próbáltuk volna, mert a kedves néni nem akarta kiadni a kezéből a húsforgatót:D Nem tudtam eldönteni, hogy minket nézett ennyire balféknek, vagy ott tényleg az a szokás, hogy a grillezésnél ott álldogál melletted és sütöget neked...sanszosan előbbi vagy csak nagyon ráért:D noh mindegy, engem kicsit feszélyezett, hogy valaki felettem áll és sütöget, de tényleg isteni finom volt a banchanokkal egyetemben. (oké egy nem ízlett, volt valami talán hideg rizsnudli, ha jól tippelünk valami fekete szezámmagos izével... úgy nézett ki mint egy mákosnudli, de én alapból nem szeretem a szezámmag ízét, szóval... megkóstoltam, többet nem fogom:P) Innen már teli gyomorral tényleg csak vánszorogtunk:D Tényleg isteni finom volt az a márványos sült hús , megértem miért vannak annyira oda érte.

Csütörtök... úgy döntöttünk, bár fáj a lábunk, de már nincs elviselhetetlen izomlázunk úgyhogy ideje újból beszerezni, fejezzük be hát a Szöul Fal túrát... Ott kezdtük el, ahol múltkor csak most visszafele. Irány a harmadik pecsét! gondoltuk mi...meg a kiscsikó.. 40 percet töltöttünk a már nem is létező Donuimun kapunál, illetve a helyénél, de nem találtuk a pecsétes dobozt. Konkrétan kétszer körbejártuk az egész teret és valahol azt olvastuk a Samsung Kórház falánál van, de sehol semmi... egyedül az ott lévő múzeumba nem mentünk be, mert eddig mindenhol kinn volt a kis fadoboz. Csalódottan, de megirányoztuk a negyedik pecséthelyet a Sungnyemon kaput .

Persze nem mi lettünk volna, ha itt sem teszünk kitérőt... ugyanis konkrétan belesétáltunk a harmadik kispalotába a Deoksugung Palace-ba. Ez már egy elég vegyesfelvágott palotára sikeredett. Ez volt az utolsó király rezidenciája az 1900-as évek elején, szóval itt a fele még régi építészet, a másik fele már félig angol hatást tükrözött. Volt egy akkoriban modernnek számító angol hatású palota ahol lakott és pár régi típusú épület, ahol dolgozott...Eltébláboltunk itt is vagy két órát , majd útnak indultunk az utolsó pecsétünkhöz. Végül meg is találtuk a dobozt a kis információs őrbódé oldalában egy kis gyalogos alagút mellett. Noh ott ki volt írva, hogy azt a pecsétet amit kerestünk a múzeumba helyezték át... mert hogy elméletileg a Sungnyemon kapu lenne a Kezdő pont és a Múzeum a befejezőpont. Régen elég volt, ha megvolt a négy pecséted és kaptál kitűzőt, de most már csak Emléklapot kapsz és külön kitétel, hogy fix helyeken selfizned kell,mivel a selfik elmaradtak így már alapból lemondhattunk a plakettről is:) 

Egyetlen dolog maradt hátra a túrából a Szöul Tower...noh ide ugye fel tudsz menni lanovkával vagy gyalog a Namsan parkon keresztül. Persze mi mazochisták vagyunk és a 600 millió lépcsőt választottuk (neeeem azért, mert a lanovka a hegy másik oldalán volt... dehogy:D) noh mindegy nekivágtunk... át a Namsan parkon (ami amúgy tényleg szép), de mint mindig lépcső lépcső hátán... A koreaiak nagyon cukkerek voltak, pihenőkben szinte mindig volt valaki, aki megkérdezte honnan jövünk, vagy mutatta/mondta, hogy "fighting!" egyetlen negatív pontja volt ennek a tüdőt kiköpő lépcsőzésnek...eddig nem volt olyan nyaralásunk, ahol ne hallottunk volna magyar szavakat. Kíváncsiak voltunk itt is lesz-e ilyen. Volt... nagyjából a háromnegyedénél járhattunk a felfele vezető útnak, mikor lefele jövet (persze pihenten a lanovkával való felmenetel után büszkén jőve lefele,hogy milyen jól bírják) a srác poénosan odalökte hangosan a párjának "Nah ezek is fogytak vagy 30 kilőt mire idáig feljutottak"... Itt kicsit elszállt az agyam és ugyanolyan hangosan odaszóltam, hogy "Nem, 30 kiló még nem volt meg..." Srác nem fordult vissza, de síri csöndben mentek tovább. Gondolom nem hitték, hogy a világ másik végén lesz, aki megérti őket...ez kicsit megint elszomorított, hogy tényleg ilyen negatívok és rosszindulatúak a magyarok... hogy a világ másik végén a koreaiak,japánok azt mondják menj meg tudod csinálni, a magyar meg... noh mindegy. Valahogy csak feljutottunk:D mondjuk genyóság a köbön, hogy mikor azt hiszed már tényleg vége , akkor mindig meglátod a következő 30 lépcsőfokot:D Először eléred a lanovka fogadó/induló pontját itt van egy kávézó/étterem és itt van a lakatos kilátó, majd mehetsz fel magához a towerhez. A felmenő lift 16 ezer fejenként, kivéve ha online applikációval veszed akkor 12500 won. Irány a kilátó a toronyban, szerencsénk volt sor sem volt, simán besétáltunk a lifthez. Fenn rögtön egy cukorkaboltba lépsz:D körbejárhatod mint minden ilyen tornyot. Fel vannak írva az üvegre melyik irányba milyen távolságban vannak nagy fővárosok (mint Párizsban az Eiffel-toronyban), hát Budapest nem tartozott ezek közé:P Felette lévő emeleten egy francia konyhás étterem volt csak asztalfoglalással, alatta lévő kijárat emeleten egy kávézó, meg pár automata volt, és persze ugyanúgy körbejárható. Elméletileg eggyel lejebb lett volna egy koreai étterem is, de csak ebéd menüt láttunk négyig és nem nagyon tudtuk mi merre, úgyhogy inkább lennt néztünk körbe kaja ügyileg. Végül egy burgerezőben kötöttünk ki, de igazából főleg a gépi fagyis churros miatt:D úgy voltunk vele a 600 millió lépcső után ennyit megérdemlünk. Gombás Terriyakis hambi nem volt nagy, de a fagyival pont elég volt:) a fahéjas Churros még meleg volt, vanília fagyival meg egyenesen isteni (Oli kért még rá mangó ízesítést is). Most már teli hassal körbejártuk a torony környékét és megcéloztuk a lanovkát. Nagyjából fél órát kellett volna várnunk a naplementéhez, de inkább elindultunk, mert ha az a hatalmas tömeg aki fenn volt egyszerre támadja meg a lanovkát órákat állhatunk ott:) Szuper időben érkeztünk (amúgy 11  ezer won/fő/alkalom), mert csak egy lanovkát kellett megvárnunk három percre utánunk már mesze kinn állt a sor vége:P Lanovka kerek 3 perc, szép volt ahogy ment lefele a nap:) ezek után micsoda csoda megint lépcsők a parkoló szintig, aztán lenéztünk, hogy mennyi lépcső vár még ránk míg eljutunk az autóútig, míg meg nem láttuk a liftet... mint kiderült az sem lift volt, hanem fogaskerekű, egyszerre 20 ember fért be, úgyhogy rögtön rá is vetődtünk, innentől már csak 45 perc metró hazáig...

Mai nap... őszintén megvallom ma semmit sem csináltunk. Az elmúlt 8 napban annyit mentünk és bár a lábunk ma már egész használható volt, inkább azt mondanám mentálisan volt picit "sok". Délelőtt elmentünk annak a cégnek a főhadiszállásához, akinek az mmorpg-jeivel az elmúlt 15 évben játszottunk, csináltunk pár képet, elküldtük a barátainknak , majd hazajöttünk. Eredeti cél az volt, hogy este piacozunk, de a gondolat, hogy a tömött metróra megint felküzdjük magunkat inkább lustaságra sarkallt minket:) úgyhogy inkább lebattyogtunk a lenti éjjel-nappaliba vettünk ráment és pár nasit, felhívtuk a szülőket (egyenként 1-1,5 óra trécselés) és most ezt pötyögöm... ééés már este fél tíz is van:D úgyhogy irány az ágy:) Igazából két napunk maradt Szöulból, két piac és pár park maradt ki a tervezett listámból. Egyetlen dolgot sajnálok, hogy az MBC sageuk parkjába nem jutunk ki, de 3 óra lenne oda az út és ugyanannyi vissza... egyszerűen sajnálom rá az időt:( Meglátjuk mit hoz a következő két nap:) Még valamelyik Hanok városrészt is meg kéne látogatni...:)

Gangnam, Gyeongbokgung Palota, Namhansanseong Fortress

Hol is hagytam abba? jah a "leszakad a lábunk olyan izomlázunk" van. Tényleg nem túlzok, a Baegak szakasz a Szöul túrában tényleg kemény vagy legalábbis nagyon jó kondiban lévő embereknek való, de szerintem még azokat is megviseli, viszont megéri, még ha napokig sántikálsz is:D Ma annyira jól sikerült a napunk, hogy hiába van késő csak "tollat ragadok":P

Ebből adódóan viszont úgy döntöttünk a következő lapot ismételten lightosra vesszük és körülnézünk magunk körül azaz Gangnamban. Nagyon sok látnivaló/turista látványosság nincs itt (rajtunk kívül, mert itt ezen a részen olyan kevés a fehér ember, hogy rendesen állatkertben érezzük magunkat, csak épp itt mi vagyunk a látványosság akit megbámulnak:D amúgy már egész jól kizárom a dolgot:P bár azt elég nehéz mikor egy bácsi derékból visszafordul, hogy megbámuljon titeket:P amúgy érezni, hogy inkább kíváncsiság, mint rosszindulat.), de azok legalább közelben vannak:). Gyalog nagyjából 15 percre volt a Bongeunsa buddhista templom. Ez hihetetlen élmény volt, nagy területen fekszik. Reggel tíz körül értünk oda és már kántálás fogadott minket. Több különböző épületben tartották a különböző szertartásokat és azok mind ki voltak hangosítva, szóval a kintiek is hallhatták (először azt hittem csak szalagról megy, de minden épületnél kívül ott voltak a cipők, szóval tényleg szertartások mentek benn). A kántálás hihetetlen megnyugtató volt, kellemes langyos időnk volt és az első szilva/cseresznyefák is elkezdtek virágozni. Aranyeső szerű virággal együtt nagyon szép látvány volt.  Belépőjegy nincs, viszont mikor odamentem a külföldieknek fenntartott információs pulthoz azt mondták regisztráció van (név, kor, ország, nem), de igazából szerintem, aki nem megy oda a pulthoz simán besétálhat regisztráció nélkül. Külön mázlink volt, hogy az egyik szerzetes pont akkor végezte el a dobolós szertartást bármi jelentése is legyen, így tudatlanul is nagy élmény volt. Bár sokan voltak, de a terület nagysága miatt teljesen élvezhető volt így is, nem voltak az emberek egymás nyakában.

Alapvetően még a Coex pláza és akvárium/Gangnam szobor volt porondon, de aztán ahogy olvasgattunk róla az akvárium inkább kisgyerekeseknek van és a pláza bejáratát sem igen találtuk (az épület három oldalát körbejártuk lehet tippelni melyiken volt a bejárat...) inkább haza irányoztunk, hogy kitaláljuk hogyan tovább. 

Végül Myeongdong utcai vásár felé vettük az irányt és bár kicsit tartottunk tőle, hogy vasárnap lévén a szokásosnál is nagyobb tumultus lesz: szerencsénk volt, mert bár sokan voltak, de még a kezelhető kategória. Most először mióta Koreába jöttünk azt kívántam bár lenne még legalább három gyomrom:D 5-6 dolgot kipróbáltunk és hiába vettünk mindenből csak egyet és feleztünk konkrétan azzal is jól laktunk (plusz a nagy részük édesség volt, ami nagyon telített minket) :P Oli is kipróbálhatta a hőn áhított csontozott csípős csirkelábat, hát még ő is sziszegett a "little bit spicy" kajától:D

Igazából sok mindent nem lehet írni, ár kategóriában 2000-12000 Won között mozgott, de inkább 4000 ezer volt az átlag és a hús/tengeri herkentyűs kaják voltak a 10 ezer környékiek. A belső soron vannak a "mozgó" kaja árusok, az épületek aljában meg szinte minden szépészeti vagy divat bolt volt. Maszkok, kencék, mi szem szájnak ingere. Nem csak egy utcányi (egy hosszú főutca és az összes leágazó mellékutca is tele van), így 3 órát simán elsétafikáltunk csak nézelődve és nasizva. A corndog(gamja hotdog) finom volt és laktató, de semmi extra. Volt a poharas édesség (hotteok), ami tulajdonképpen egy kelt tészta, amiben fahéjas cukor és apróra darabolt magvak vannak és ez olajban kisütve. Ez bár kissé olajos volt, de édességben mindenképp a nap csúcspontja. A halas sütiből (bungeo ppang) két fajta volt az egyik a leveles tésztás és egy palacsinta tésztás alapú , mi a leveles tésztást próbáltuk ki- szimplán mert abból a fajtából volt több és csak két helyen találtunk később a másik fajtából:P. Custard-ost vettünk (vaniliás sodó), finom volt, de semmi extra. Ennél az volt az érdekes, hogy kívülről volt rajta egy vékony barnacukor réteg olvasztva. A cukormázas gyümölcsök is fincsik, azt hittem karamell van rajtuk, de nem. Ez még a cukormáz azon szakasza mikor nem karamellizálódik a cukor. Ropogó külső, gyümölcs belső nyami:D Azért jó fog nem árt hozzá:P Oli még kipróbálta a csirkelábon kívül a Gyeranppang-t, ez egy édeskenyér/kalács szerűn sült tojást. Neki az is nagyon ízlett. Úgyhogy a piacról is vánszorogva mentünk haza, de tényleg élveztük a forgatagot :) 

Hazafele menet úgy döntöttünk még megnézzük a Gangnam szobrot és voalá megleltük a Coex pláza bejáratát is:D de már nem mentünk be, hanem szépen hazabattyogtunk :) 

Tegnap kicsit megcsúszva indultunk el a Gyeongbokgung Palotához, de megint csak irtó mázlink volt ugyanis hajszál pontosan az őrségváltásra értünk oda:) Mondanom sem kell szép látvány. Amint vége lett megirányoztuk a jegypénztárat, még a tömeg előtt:P Fejenként 3000 Won lett volna a jegy, de mi egy gyűjtőjegyet választottunk fejenként 10 ezer wonért. Ebben benne van a négy palota és a Jongmyo Shrine belépője is. Nem egy nap alatt kell bejárnod, 3 hónapod van mind az öt helyre. Mivel amúgy is terveztük a két kis palotát is megnézni a Shrine-val együtt, így ez egyszerűbbnek tűnt ott már nem kell jegyet vennünk. Hihetetlen látvány volt, de a főépületnél és a két melléképületnél iszonyat mennyiségű ember torlódik fel. Rengeteg a beöltözött turista, ami néhol szép, néhol elég kiábrándító:P viszont a palota maga hatalmas úgyhogy a főépületek után mi elindultunk felfedezni az oldalsó épületeket és a "kertet" ahol több helyen kiderült ott régen bizony épület állt egykoron. Mindenhol van kis angol nyelvű leírás is, ha jól emlékszem 2500-3000 won körül van audio guide is (ezt utólag vettem észre már kifele) és fix időközönként a bejáratnál ki van írva mikor vannak ingyenes idegenvezetések 4-5 nyelven. Több mosdó is van, mindegyik kulturált tiszta, úgyhogy ne ragadj le az elsőnél, mert mindenki oda megy:P Végül legalább 3 óra kószálás után egy mellék kijáraton mentünk ki, mert a palotából végig látszódott egy hatalmas pagoda és nagyon csípte a csőröm mi lehet az. Végül kiderült az a Nemzeti Néprajzi Múzeum volt, belépő nem volt. Egy óra alatt nyugisan simán végig járható a három tárlat. Ezután megirányoztuk a nagy Sejong szobrot és úgy döntöttünk keresünk valami kajáldát. Naivan azt hittük ennyi látványosság körül, ennyi idióta turistának biztos lesznek itt angol nyelvű menüvel ellátott kajáldák, hát tévedtünk:P nagy hatalmas emeletesházak sehol semmi, így bementünk a kisutcákba és talán a második ilyen utcában találtunk is éttermeket. Általános tévedésben éltünk, mert minden Vlog azt mutatta, hogy legtöbbször vannak kinn képek a kajáldáknál mit árulnak, noh ez nem igaz:D 10-15-ből, ha egynél van ilyen:P végül volt egy ahol láttunk angol kiírást is, így bementünk. Igazi helyi étterem volt, idős hölgy volt a "pincérnő" és mondjuk úgy erősen nyűgnek érzett minket:D végül Oli egy tartáros bibimbapot evett (nyers hússal és tojással) én pedig kipróbálhattam a tojástekercset. Azt hittem több zöldség lesz benne, de nagyon finom omlett volt:P a banchanok kicsit feldobták, mert amúgy szerintem vagy 5-6 tojásból készült és hatalmas adag volt. 26 ezer wont hagytunk ott érte, ami nagyjából 7500 forint volt. Immár tele gyomorral útnak indultunk Jogyesa buddhista templomhoz, nagy elvárásokkal a Gangnami után:P főleg mivel tripadvisor is 1-2 órát írt, mint eltölthető időt. Ehhez képest mi 15 perc alatt körbejártuk... és bár szép volt, olyan mély benyomást mégsem tett. 

Mivel a templomban ilyen kevés időt töltöttünk, újra terveztük és rájöttünk a közelben van a Cheonggyecheon patak , úgyhogy lesétáltunk odáig. Nagyjából a második lejáratnál értük el, úgyhogy már a patak mentén elsétáltunk a legelejéhez a "vízeséshez" és onnan indultunk neki. Én azt hittem, hogy ez 3-4 kilométer max, hááát  nagyon tévedtem:D mert csak sétáltunk és sétáltunk és sétáltunk és mikor elértünk a mi metrovonalunk egyik megállóját és ránéztem a feljárónál lévő minitérképre és rájöttem, hogy még a harmadánál sem tartunk a patak vonalának.... úgy döntöttünk mára elég volt:D Így is plusz egy metro megállót lesétáltunk, mert benéztük a feljárót:) Igaz ezt a patak főleg este látványos, talán valamelyik este megint visszamegyünk:) meglátjuk...

Mai nap szuper volt ♥ mivel a Shrine ma zárva volt, így a kispalotákat holnapra raktuk át, így keresgélve végül  Namhansanseong erőd lett a célpontunk. UNESCO által levédett hely és érdekes mód egyetlen európai/fehér turistát sem láttunk ott. Mindenki Suwon-i erődbe megy, ami háromszor olyan messze van. Nem is értem, ez egy hihetetlen hely. Maga az erőd fala 12,5 kilométer, legalább 5 turista útvonallal, de ezek a vonalak összekapcsolódnak sok helyen, úgyhogy igazából magad szája ízére arra mész amerre akarsz, viszont most először nagyon szépen fel is voltak jelölve ezek az útvonalak. Eddig mindig azt hiányoltuk Szöulban, hogy jó-jó, hogy van kijelölt útvonal, csak sehol nincs jelzés merre is megy igazán... Maga a palota belépője 2000 won volt fejenként. Nem túl nagy, mégis legalább 1-1,5 órát elkóboroltunk ott. Nagyon hangulatos volt, kevés turista volt és akik voltak hihetetlen kedvesek voltak. Köszöngettek és érezhető volt, hogy szívesen látottak vagyunk. A palota körbejárása után kinéztünk két túra útvonalat és azokat jártuk be, végig a hatalmas fenyvesek alatt a Nyugati kapuhoz (közben érintve pár Shine-t, parancsnoki épületet, őrtornyot) és onnan az Északi kapuhoz (ami épp rekonstrukció alatt van). 

Itt már korgott a gyomrunk rendesen (délután 4 fele, főleg, hogy csak reggeliztünk). Tapasztalat ugyanaz töménytelen mennyiségű kávézó, néhány étterem - nincs angol felirat sem kép. Egynél voltak képek, gondoltunk egyet és bementünk. Ez messze a legjobb döntésünk volt. Volt angol menüjük, bár az sem volt nagy segítség:D viszont látszott a hölgy tényleg segíteni akart és nagyon kedves volt. Végül egy gombás/hagymás hotpotot rendeltünk és egy zöldhagymás pancake-t. Degeszre kajáltuk magunkat. Telepakolták az asztalt banchanokkal, A hotpot isteni volt, még az én ízvilágomnak sem volt szuper csípős, amolyan kellemesen fűszeres. A rizs tökéletesen ellensúlyozta. A pancake-t már képtelenek voltunk megenni, úgyhogy elhoztuk. A hölgy szó nélkül becsomagolta nekünk. Legérdekesebb, hogy előttünk pakolta be a dobozba és a legapróbb morzsákat is felszedegette a tányérról:D nagyon cuki volt. Olyan szinten degeszre ettük magunkat, hogy alig vánszorogtunk el a buszmegállóig. Megláttunk az irgalmatlan sort és úgy döntöttünk jó lesz nekünk a következő busz is:P így elsétáltunk a pár méterre lévő "portalanító" állomásra és lefújtuk magunkról és főleg a cipőnkről a rengeteg port (mert itt ilyen is van). Amúgy teljesen érthető, mivel a szárazság miatt tényleg minden amolyan homokos poros. Mai nap hihetetlen 17-18 fok volt, már rendesen leégett az arcom is, holnapra 21 fokot mondanak:D nem készültünk ilyen melegre, persze ez nem panasz! sőőőt:) viszont hihetetlen erős a nap, úgyhogy hazafele itt a sarkon van egy drogéria és beszambáztam, hogy már nekem  pedig naptej kell. Meg is találtuk azt a sort és abban a pillanatban az eladó hölgy ránkvetődött, de kivételesen hálás voltam érte, mert tudott is angolul:P rögtön ajánlott vagy négy naptejet. Mit szeretnék? fehérítse is a bőröm? hidratáljon? csak védjen?:D és totál meglepő mindegyikről rögtön kent is a kezemre, hogy érezzem az állagát. Végül kiválasztottunk egyet, erre kiderült egyet fizet kettőt kap van... úgyhogy két krémmel sétáltam ki egy árán. Amúgy ezt itt elég sűrűn látjuk. 7eleven-ben például a legtöbb üdítőnél most egyet fizet kettőt kap van... úgyhogy a sarkon a bácsi már visszatérő vendégként fogad minket:D 

Szóval egy szó mint száz, a Namhansanseong-erőd megér több misét is. Egy teljes napi program, kényelmes edzőcipő/túracipő sem árt, mert nagyon sok rendes túra útvonal van. 4 hegycsúcs van 450 méter magasan, nagyjából az erőd 200 méteren lehet. Van kaptató is, de vannak nagyon szép lejtős , könnyen járható utak is. Rengeteg apró épület, sok látni való és még több kedves ember. Rengetegen köszöntek, megszólítottak minket, tényleg látszott, hogy szívesen látnak minket és nem csak idegesítő turistaként kezeltek minket. Talán , mert olyan helyre mentünk, ahol kevesebb a külföldi turista és értékelik, hogy nem csak a híres látványosságra megy az ember? fene sem tudja, de jó érzés volt...

Első benyomások

Érkezésünk napján rájöttünk, hogy itt mint rendes élelmiszer bolt nem nagyon létezik. Rengeteg apró boltocska van, de ezekben mind édességek/sós rágcsák/energiaitalok/innivalók/rámenek vannak és itt nagyjából ki is fújt. Mivel az időeltolódás is még keményen fejbe vágott minket úgy döntöttünk az első napot lightosra vesszük és mivel olvastuk valahol, hogy a LOTTE torony aljában egy másik pláza is van, ahol van egy nagyobb tesco szerű bolt is, azt irányoztuk be. Reggel fél tízre értünk oda és mivel még minden zárva volt tízig, a mellette lévő tavat (Seokchon lake park) vettük célba. Itt el is sétáltuk az időt fél egyig, igaz gyök kettővel közlekedtünk és még a botos bácsi is lehagyott minket:D tény direkt lassan mentünk és kiélveztük a tavaszi napsütést:)

Végül ahogy körbejártuk a tavat megirányoztuk az épületeket, mert van vagy 6-7, konkrétan mintha a fél kerület Lotte lenne... és gőzünk sem volt melyik az amelyik nekünk kell, illetve melyik bejáratot használhatjuk, mert voltak magán/céges bejáratok is, a duty free részlegről ne is beszéljünk az egymilliós gatyákkal (Cartier, Prada, Gucci stb ). Gyomrunk is hajtott már minket, úgyhogy majd egy órát karingyoltunk mire találtunk egy éttermet, japán fúziós mellett döntöttünk. Férjem végre kipróbálhatta a friss sashimi rizstálat én pedig a szilvaszószos katsudon-t, udon tésztalevessel. 

Majd célba vettük az eget:D irány a Seoul Sky-t a Lotte toronyba, illetve vettük volna, ha megtaláljuk a bejáratot:D körbejártuk az egész épületet, de sehol semmi... gondoltunk egyet irány a metro, ott biztos ki van táblázva. Igazunk volt:D a bejárat a B1-n van... 29.000 Won a belépőjegy személyenként, kicsit húztuk a fogunkat, de egyszer élünk:) majd mikor fizetni akartunk, kiderült, hogy a MasterCard fizetőknek 10% kedvezmény jár, így kettőnknek végül 52ezret fizettünk:) Egy tuti a lift rendszerre nem lehet panasz, gyorsabban értünk fel a 118.-ra, mint ideheza a 10. emeletre:D Igazán szép látvány, hát még az observatory , ahol konkrétan átlátszó alattad a padló a 120. emeleten...

Végül eljutottunk a boltba, amiért igazából ez volt az első napi programunk, de nem sokáig bírtuk, amilyen gyorsan tudtunk kiszambáztunk:D Az aki odahaza az agresszív reklámokra panaszkodik, az még nem volt Koreában. Minden egyes bolti részlegnek van egy "kikiáltója", aki az akciókat egy mini kihangosítón a nyakában kiabálja még akkor is ha kérdeznek tőle valamit azon keresztül válaszol még ha vele szembe állsz is. A legjobb mikor két részleg között vagy és mindkét ordibálás sztereóba hallgatod:D Egy biztos a gyümölcs horribilis áron van (még ha finom is) . Pl egy kiló narancs az 12 ezer won (kb 4 ezer forint), kb egy kiló eper ugyanennyi. Talán az ananász egy leheletnyivel olcsóbb. Szalálmit mint olyat egyáltalán nem találtunk, az egyetlen ilyen típusú ételek a virslik és kolbászok, azok amúgy finomak (legalábbis amit próbáltunk:P). Pékáru nagyon minimális, kenyér kizárólag toast kenyér és a maradék pékáru is főleg édes péksüti esetleg hotdog kifli...

Itt már nagyjából vonszoltuk magunkat és a fejünk is szétszakadt a sok hallott kiabálástól, úgyhogy megirányoztuk az otthont:D ilyen korán még tuti nem kerültem ágyba, de hét órakor már mint akit agyonvertek úgy aludtam:p 

Második napon kilökött minket az ágy, már fél hatkor viribeltünk úgyhogy úgy döntöttünk nekivágunk a Szöul fal túrának. Ez a túra végig vezet az eredeti Hanyang városfal nyomvonalán.

Ez volt az a túra, amit mindenképp szerettünk volna végig vinni, a túra állomásokon lehet kapni egy térképet, és négy pecsétet össze lehet szedni, ha teljesíted. Sokat olvastunk/néztünk vlogot róla, úgyhogy tudtuk a legnehezebb szakasz a Baegak (egyes részleg). Mivel azt mondták a teljes 12 kilóméteres túra megtehető egy nap, ha korán indulsz bátrak voltunk és azt mondtuk mi ez nekünk. Ez nagyjából tartott az első negyed óráig, amíg megláttuk az első lépcsősort, ami még csak a információs irodáig vezetett:D nah innentől jött a töménytelen fájdalom, levegőkapkodás, kisebb-nagyobb szívrohamok, sziszegés és mindenki felmenőjének szidása :D Ami fontos ez a szakasz nem kamerázható vagy fényképezhető, mivel katonai területen megy át, de talán ez a legszebb része az egész túrának. Alapvetően megérte, de tényleg kőkemény lépcsőzésre számítson mindenki. Ebben vannak 30 centis kőlépcsők és már modernebb kisebb falépcsők, de konkrétan szerintem légvonalban 750 méteren 350 méter szintkülönbséget tettünk meg.

Azt hittük az első pecsét a Baegak részleg első induló kapujánál lesz, de ott se pecsét se semmi nem volt, így picit aggódva indultunk neki. Végül a Sukjeongmunk információs irodánál találtunk térképet és az első pecsétet is (egy zöld szarvast) begyűjtöttük. Noh most, aki utánunk megy az figyelje Rendesen a térképet a Sukjeongmunk után és ne térjen el a fal mellől, mert van olyan szakasz ahol át kell menni a fal másik oldalára. Mi nem láttuk ezt és azt hittük a helyes útvonalon vagyunk, noh ez további két óra lépcsőzés volt, mert amit eddig megtettünk felfele azt most megtettük lefele is, de mikor rájöttünk hol vagyunk úúúújból föl kellett menni majdnem ugyanoda :P Nagy szerencsék volt a völgyben találkoztunk egy tündéri koreai párral, akik útba igazítottak minket és még útravalóul mandarint és energiaszeletet is adtak, sőt az egyik fontos kereszteződésnél be is vártak minket, hogy ne a rossz irányba menjünk.

Újra a helyes útvonalon nagyjából 3000 lépcső után elértünk egy kényelmesebb szakaszhoz, ahol bár voltak lépcsők, de már inkább lefele (ami még jobban fájt:D) és jobban elszórva. Végre elértünk a harmadik kapuhoz és azt hittük megvan a második pecsét, majd miután újabb 20 percig keringtünk -újabb lépcsők árán:D- a harmadik kapu körül rájöttünk, hogy a pecsét a negyedik kapunál van:D 

Ekkor úgy döntöttünk leülünk és elnyammogunk egy almát és megettük a pártól kapott energiaszeletet és úgy döntöttünk, hogy ha fene fenét eszik is legalább a második pecsétet megszerezzük:D ha már a teljes túrát tuti nem tudjuk ma befejezni... szóval útra keltünk. Ez már a 2-s Naksan szakasz volt, itt egyik oldalon a fal, a másik oldalon viszont kis házakkal övezve sétáltunk, bár volt felfele menet, de már lépcsők nélkül, így sokkal elfogadhatóbb volt, ráadásul elnézelődtünk a házak felett is. Csodás látvány volt egy-két helyen. Itt egy helyen álltunk meg egy picit tanácstalanul, mert elérkeztünk egy elágazáshoz és nem tudtuk merre. Végül NaverMap tanácsára a fal azon oldalán maradtunk, amelyen addig mentünk (a másik a Naksan parkba vezetett be, elméletileg az is jó útvonal lett volna, ha maradsz a fal mellett, mert félúton volt egy kapu, ahol vissza tudtak jönni erre az útvonalra). 

Végül már-már vánszorogva, döcögve csak eljutottunk a negyedik kapuhoz. A pecsét nem közvetlen a kapunál van, hanem az információs központnál a vásárutca felé. Egy fa dobozban. Itt egy hanbokos zöld fiatalembert kaptunk:P

Ezek után már nem volt energiánk kajáldát keresni, úgyhogy bementünk az első KFC-be:D Amúgy ez is érdekes élmény volt. Magyar viszonylatban kínálat szinte semmi. Négy hamburger volt, annyi volt a különbség, hogy nálunk a menük külön rendszerben vannak, itt csak a hamburger kiválasztása után ajánlja fel neked a menüt. Viszont kipróbáltuk az itt kapható Eggtard-s kosárkát, ebből volt csokis verzió is, ami mindkettő nagyon finom volt. Az eggtardos egy vaniliás sodó szerűség, míg a csokis rumos volt. Innentől már csak valahogy haza kellett vonszolnunk magunkat... azt már akkor tudtuk, hogy a túrát másnap (azaz ma) nem fogjuk folytatni, mert örülünk, ha lábra tudunk majd állni... és így is lett:D ma szinte végig totyogtuk a napot, de ezt majd következő posztban, mert ragadnak le a szemeim:P

Utazás és első nap...

 Huh minden este úgy voltam vele, leülök és írok, de végül inkább az alvást választottam:D

Noh nézzük a tanulságokat:P 

- Repülőút: Ferihegyen kisebb tömeg, de gyorsan átjutottunk az átvilágításon, a LOT járaton minden rendben ment, maszk sem volt kötelező hála az égnek. Az út szupergyorsan telt, végül 10 és fél óra volt. Igaz business classon utaztunk ez sokat segített:P Első két óra volt mire felszolgálták a vacsorát, addigra odakinn teljes éjfekete sötétség volt, úgyhogy az embernek tisztán éjfél hangulata volt, pedig még csak este hat óra fele jártunk. Úgyhogy ágyat csináltunk a székünkből és bár teljesen aludni nem tudtam, de végig szunyókáltuk az utat az utolsó két óráig. A személyzet figyelt és aki már ébredezett hozták a reggelit. Maga a látvány napfelkeltekor/reggel gyönyörű volt a gépből :)

Reggel tíz fele landoltunk , a gépen kaptunk egy sárga Health Record és egy Vámnyilatkozatos papírt, amit kitölthettünk. Noh most aki előre megcsinálta a QR kódját, annak a sárga papírt nem kell kitölteni. Mi azért kitöltöttük, de ahogy gondoltuk tényleg nem kellett. Ahogy leszálltunk az út két kapu fele ment QR kóddal rendelkezők és nem. Akinek volt, annak csak leolvasták mértek a kezeden egy hőmérsékletet és már tessékeltek is tovább. Utána a bevándorlási részleg jött. 8-10 ablak volt nyitva, de pörgött a rendszer. Egy ember tessékelte a sorban állókat az ügyintézőkhöz. Kérték az útleveled (azzal ellenőrizték a K-ETA regisztrációd maga  K-ETA kinyomtatva/telefonon nem kellett ők látták a rendszerben), mindkét mutatóujjról vettek ujjlenyomatot és csináltak egy fotót és már mehettél is tovább. Utána mentél a csomagjaidért, minden teljesen egyértelműen és csak egyetlen útvonalon megy, úgyhogy nem tévedhetsz el:P Felkapod a csomagod és irány a vám, ahol konkrétan megint két irány van van-e vámolni valód vagy nincs, ha nincs, akkor csak a hölgy kezébe nyomod a papírod és már meg is érkeztél Koreába....(amúgy random szedegettek ki embereket, de mi konkrétan csak átsétáltunk). 

Wifi tojás átvétele: Ahogy kiértél a vámtól konkrétan nekimentünk az átvételi pontnak... eltéveszteni sem lehet. Húzni kell egy sorszámot, megmutatod a foglalási számod. Arra készülni kell, hogy útlevelet el fogják kérni és egy Hitelkártyát. Fontos! Debit kártyákat nem fogadnak el, kizárólag Creditet... szerencsére férjem vállalkozói kártyája credit, különben bajban lettünk volna:D mivel még a Revolut cardok is debit kártyák. Hiába fizettél ki mindent arra tekintettel, hogy mi van ha nem viszed vissza a wifi tojást elkérik az adatokat. Segítenek a telefonodon beállítani a netet, ha minden rendben adják a töltőt és egy powerbankot hozzá és már mehetsz is. (megjegyezném férjem csinált egy gyorsasági tesztet a wifi tojás 20 mb/s netet biztosít , míg a szállásunkon is jár egy 60 mb/sec. Összehasonlításként otthon a mi 2mb/s netünk szupergyorsnak számít...)

Pénzváltás: kb 10 méterre a Wifi tojás átvételétől rögtön ott egy pénzváltó. 200 dollárért 251.800 Won-t kaptunk. Nem a legjobb, de legalább volt nálunk készpénz.

Irány gyorsvonat Seoul Stationra...minden szépen angolul kitáblázva csak követni kell, de ugye először be kéne szerezni egy T-money Cardot. Több automata áll rendelkezésre, mi egy hármast vettünk célba. Kettőben a kártyákon két maci volt, nah mondom az lesz a páros Card, nekünk olyan Kell:P de az ottani segítő hölgy közölte az a kártya gyerekeseknek van, úgyhogy végül maradt a szimpla kártya 4000 Won/db . A fizetés kivételével mindent a hölgy csinált, de igazából mint egy automata... bepötyögöd a kódot (mindegy melyiket választod mert mind ugyanaz), fizetsz és kidobja alul. Noh akkor már csak pénz kéne rá...

Hölgy kedvesen tovább is hajtott minket közölve hogy a közvetlen az automaták melletti töltő nem működik, de ha megyünk tíz métert ott van vagy 10 feltöltő automata. Azt kell mondjam tényleg nagyon egyszerű volt, angol menü van, a kártyát nem kell bedugni sehova van egy felület amire egyszerűen rárakod. Megmondod milyen összeget akarsz rátölteni, bedugod a pénzt, rárakod a kártyát a felületre, rátölti a pénzt és már kész is vagy. Fontos, hogy csak Készpénzt fogad el!! 

Az ember már-már nyerőnek érzi magát, irány a vonat. Egy helyen vannak az automatákkal, eltéveszteni sem lehet. Az egyik gyorsvonat, a másik minden állomásnál megáll. Ki van táblázva melyik melyik eltéveszteni sem lehet (Londonban anno mi benéztük és ez súlyos fontokba került anno:P). Mi a gyorsvonat mellett döntöttünk ez 9500 Won-t jelentett viszont fele annyi idő alatt beért a belvárosba, azonban itt helyjegy kötelező, úgyhogy irány megint az automata. Angol menü ugyancsak van, azt hittem ezt már fizethetjük T-money carddal, de valamiért nem akart működni, úgyhogy végül csak készpénz lett ez is. A vonat 40 percenként ment azt hiszem. Legalábbis mikor mi mentünk, ha lekéstük volna az óra 8-st utána már csak 48-kor ment volna a következő. Itt némi probléma volt a csomagok körül, mert mindenki megrohanta a vonatot a nagy csomagjaival és minden szerelvény végében egy kisebb rész volt ahova lehetett volna a nagy bőröndöket rakni. Mire mi odajutottunk már tele volt, úgyhogy végül a babakocsi/tolókocsis helyre raktuk, mivel a vonat nem állt meg sehol biztosak voltunk nem lesz útban senkinek. Tényleg nagyon gyorsan átértünk a városon és jött az első probléma. A metro kapu nem akart minket kiengedni:P de szerencsére nagyjából a fél vonat így járt:D úgyhogy valaki megelőzve minket már ment egy segítő nénihez, aki rögtön tudta mi van mindenkinek lehúzta a kártyáját és innentől már szabad utunk volt...

Engem utál a T-money cardom, illetve nagyon béna vagyok, mert párszor már fenn akadtam a rendszeren:D Két fajta kapu van, az egyik tárva nyitva van, érzékeli ha benn vagy de nem húztad le a kártyát és azonnal becsukja, ez akkor is előfordulhat ha szimplán túl lassú vagy a lehúzás után. Úgy érzékeli már lehúztad a kártyát és hiába húzod le mindig bezárja a kaput... Ez volt az első tapasztalatom:D Leges legelső alkalommal  a szállásra tartva szerencsére volt ott egy hölgy és bár nem értett angolul , de mutogatott nekem hogy van egy kerekesszékeseknek lévő átjáró ott kell segítséget kérni, megnyomta és már nyitották is nekem azt a kaput:) A másik fajta kapu ami otthon is szokott lenni a karos rendszer. Nah ennek is van titka. Beállsz rögtön a kar elé, lehúzod a kártyát és nem vársz semmire erősen kilököd magad:D Nem előre húzod le! mármint lehúzod és utána lépsz a karhoz, mert akkor így jártál esete van és megint mehetsz a segítségkérő gombhoz:P (ahol amúgy mindig egy ember veszi fel a "telefont" és reménykedhetsz, hogy mekeg angolul valamennyit:P - nekem szerencsém volt) Tehát: BEÁLL KAR ELÉ, KÁRTYA LEHÚZ, AZTÁN KILŐSZ MINT AZ ÁGYÚ!:D Amúgy a metro rendszert két nap után már egész magabiztosan kezeljük.Nagy segítség hogy angolul is mindig bemondják a megállókat, ráadásul számozva vannak. Tehát pl mi a kettes metró 219-s állomásánál vagyunk, a LOTTE tower pedig a 216-s, sokszor elég ha tudod növekvő vagy csökkenő irányba kell felszállnod.  

A szállásra fél háromra értünk oda, háromtól volt átvehető sajnos a három tényleg három volt még takarítottak:P bár töredelmesen elnézést kértek és tényleg kedvesek voltak, de itt a három tényleg három :P Este fele már nagyon fáradtak voltunk úgyhogy csak kerestünk egy 7eleven-t , de ezek a boltok tényleg minik és csak édes/sós nasik/rámenek vannak benne, de tűzoltásra megfelelő volt úgyhogy bevásároltunk aztán irány haza egy gyors rámen és már húztuk is a lóbőrt:P 

Noh mára ennyit:) Eredetileg három napi összefoglalót akartam írni, de eddig tartott az erőm:P Remélhetőleg holnap folyt.köv., ha nem leszek túl fáradt:D

Kötelező előkészület - QR kód

Elméletileg ez még mindig előírás, de azok akik nemrégiben utaztak mind azt mondták már nem ellenőrzik, szóval ki tudja... nem árt ha van:P 

 https://cov19ent.kdca.go.kr/cpassportal/biz/beffatstmnt/main.do?lang=en

Egy biztos 3 nappal utazás előtt tudod megcsinálni, előbb nem engedi a rendszer. 

Noh lássuk: 

Első pont 14 év elmúltál-e, alatta van egy kis kocka ha azt kipipálod elfogadod az összes GDPR nyilatkozatot (azaz kezelhetik ilyen-olyan-amolyan adatodat).

Útlevél szám, majd ismételten, végül egy e-mail.

Első sor vezetéknév (érdekessége, hogy nem enged két nevet beírni, mármint nem engedi a szünetet... úgyhogy akinek két neve van egybe minden), második sor keresztnév, majd születési dátum.

 Az az ország kell, ahonnan indulsz (nem ahonnan származol), országba lépésed napja, cím ahol tartózkodni fogsz (első szállás), telefonszám (tied), és egy kontakt telefonszám Koreában (mi az első szállás telefonszámát írtuk be)

Ezzel az oldallal nem kell csinálni semmit, csak a Kínából érkezőknek. Ez a rész változhat. Régen itt kellett elméletileg az oltásokat is feltüntetni, most már csak a PCR tesztet kéri, de csak bizonyos országokból.

Kicsit tekerjünk lentebb és jönnek a lényeges dolgok:

Első kérdés az elmúlt 21 napban milyen országokban jártál

2. kérdés: van-e bármilyen tüneted, ha a "does not exist"-re mész automatikusan törli az összes lehetséges tünetet, ha igennel válaszolsz akkor ki kell keresni mik vonatkoznak rád.

3. hááát itt vagy not applicable ha nincs semmi, a második azt jelenti hogy a szimptómák amit mutatsz azt beszedett gyógyszer miatt van, következő opció hogy helyi kórházat látogattál, az utolsó pedig, hogy valamilyen állattal voltál kapcsolatban.

Ezután csak ellenőrizd, hogy minden adat helyes-e éééés:

lesz egy QR kód és alatta egy "Download", katt a downloadra és már kész is vagy:)

Egyéb nem kötelező előkészület - Applikációk

 3. Milyen applikációkat érdemes letölteni?

 

Erről túl sok mindent nem tudok mondani:) Az első és legfontosabb talán , amiről igazából én is csak egy hete hallottam az úgynevezett Konzuli védelem, ami ezekre jó.

Szokásos adatokat kérdezi, mettől meddig, melyik országba utazol, hol fogsz megszállni stb. Amennyiben többen mentek elég egy embernek regisztrálni a többieket hozzáadni. Van hozzá mobilos applikáció, elméletileg még nyomkövetést is kérhetsz, így láthatják a mozgásodat az országban. Pl. természeti katasztrófánál hasznos lehet, vagy ha folyamat mozgásban vagy. 

Közlekedéshez mindenki a KakaoMap és NaverMap szolgáltatást ajánlja, főleg utóbbit. 

Kötelező elem a Google-fordító, ami ugye kép alapján is fordít. Szerintem ez lesz a legtöbbet használt programunk :D 

Ezen kívül csak egy programot telepítettünk "Emergency ready app", ezt a koreai kormány adta ki külföldieknek vészhelyzetek esetére.